2014. december 27., szombat

2014 borítói

Sziasztok!

Remélem mindenkinek jól telt a karácsonya, kaptatok sok szép könyvet és egy kis időt töltöttetek a családotokkal is. :)
Így év végéhez közeledve egyre több összegző poszt kering az interneten és mivel különös módon vonzódom a borítókhoz ezt választom az én kis összegzésemnek.
Tudom, tudom, nem a borítója alapján ítélünk meg egy könyvet, de valljuk be, hogy mindenki szereti a szép borítókat. Így hát próbáltam összeszedni a számomra szép 2014-es könyveket, amik borítójuk alapján illenek ebbe a kategóriába.

Akkor térjünk is a lényegre: 

Lauren Kate-Fallen in love – Szerelemben



Lauren Kate Fallen sorozatának az összes borítóját imádom, bár a történetekkel, már nem kerültem ilyen szoros kapcsolatba. A Szerelemben borítója is gyönyörű szép lett. Tetszik ez a nagy gótikus fekete ruha. Nekem a borító alapján nem a szerelem jutna eszembe, egy kicsit lehangoló és szomorkás. De hát ahogy azt a borítón is látjuk ,,Az igaz szerelem soha nem mond istenhozzádot."



Sophie Jordan-Hidden – Menedék



Már az első réz kapcsán is nagyon áradoztam a borítóról és most is csak ugyanazt tudom elmondani. Nagyon szép és meseszerű ez a borító. Tetszik a vörös és a kék együtt és az is nagyon megragadja a figyelmem, hogy a felirat illik a lány szeméhez, ami szintén nagyon szép (imádom a kék szemeket). Ismét látunk egy kis sárkánybőrt és átalakult sárkány szemeket, de közben megőrizte a lány az emberi alakját is.


Jennifer L. Armentrout-Origin – Eredet



Ez a borító teljesen más, mint a sorozat eddigi borítói, ami szerintem nem is baj. Néha kell a változatosság. Gondolom Katy az előző rész befejezése miatt nem került fel a borítóra, de mint már sokszor megénekeltem, én nem vagyok elégedett Katyvel a borítókon, úgyhogy nekem nem is hiányzik. ,,Felperzseli a világot, hogy megmentse a szerelmét..." amit láthatunk is a képen, ugyanis Daemon mögött lángokban áll a táj. Na meg persze az az elvakult és egy picit ijesztő tekintet, ami elárulja, hogy tényleg mindent meg tenne... Kíváncsi vagyok a könyvre is, de mivel most csak a borítót kell figyelembe venni engem megvettek vele.



Cassandra Clare-A végzet ereklyéi 6. – Mennyei tűz városa



A Végzet ereklyéi befejező kötetéhez minden rajongó nagy reményeket fűzött, ugyanakkor a borító eléggé megosztotta az embereket. Volt akinek nagyon tetszett és volt, aki utálta. Nekem személy szerint nagyon tetszik. A kép alján a tűz tökéletesen szimbolizálja Jaceben tomboló gyilkos tüzet. A háttérben elterülő kietlen táj pedig a démonvilág lehet. Clary és Sebastian a középpontban a fegyvereikkel. Clary vörös haja, valami meseszép és ahogy Clary a fényben van Sebastian pedig a sötétben tökéletesen kifejezi az ellentéteket. A borító csupa ellentétes hatásokból áll és ez nekem nagyon bejön.


Beth Revis-Túl a végtelenen



A történet a világűrben játszódik, így hűen hozzá a borító is ehhez illeszkedik. Egyszerű és közben még is tökéletes a borító, a kis csillagokkal a sok színnel, de a fekete alakok sziluettével jól kiemelkedik a színek kavalkádjából. Ez az a borító, ami ha bemész egy boltba egyből a szemed elé kerül, mert kiemelkedik a sok egyforma, egyhangú borító közül.


Stephen King-Álom doktor



Az Európa könyvkiadó most igazán kitett magáért. Ez a borító a nagy nézelődés közepette nagyon megragadta a figyelmem, egyszerűnek tűnik, de egy kicsit több rejlik benne. Az egész borítót kitöltő cím füstös hatással került rá és a hátteret jól elnyomja. A háttér vörös és egy női arc tekint vissza ránk. A könyv címéből kiindulva tényleg olyan, mint egy álom, hisz a füstöt se tudjuk megragadni ugyanúgy, mint ahogy az álmainkat se.


2014. november 18., kedd

John Green: Csillagainkban a hiba


John Green: Csillagainkban a hiba


Fülszöveg:

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.


Borítóról:

Próbálom mindig az eredeti borítóval megszerezni a megfilmesített könyveket, mert nekem azok általában jobban tetszenek, így hát most is ez volt a helyzet. Ám amikor elkezdtem keresgélni a boltokban rá kellett jönnöm, hogy már nem igazán lehet kapni az eredeti borítóval, de szerencsére találtam egy szép, új állapotú használt könyvet, aminek eredeti volt a borítója. Az eredeti borítót pedig egyenesen imádom. A színe nagyon szép és a csillagokat is imádom. Bár nem sok dolog szerepel rajta, szerintem illik a könyv hangulatához. Fekete-fehér és kék keveredése, nagyon minimális díszítéssel. Egyszerű, de nagyszerű. Nagyon szeretem ezt a borítót.

Könyv:

Ismét csak sikerült előbb látni a filmet, mint a könyvet olvasni, de mind a két változat tetszett nekem. Néhol túl nagyokat ugrottunk az időben, hogy igazán beleélhessem magam, de az alaptörténet nagyon szép és eredeti ötlet. A nagy ugrások alkalmat adtak arra is, hogy el tudjuk képzelni, ez a betegség milyen alattomos és milyen hirtelen tönkre tehet valami szépet. Betekintésünk nyílt egy beteg tini fejébe és szerelmi életébe, ami nem is olyan más, mint az egészségesek románcai.
Meglátja a fiút, beleszeret és elkezdenek járni. Randizgatnak, romantikáznak, de a legszebb részeket is el tudja rontani a betegség. Ahogy olvastam, mindig rá kellett jönnöm, hogy ez nem is annyira hihetetlen és bárkivel megtörténhet. Hirtelen én is találhatnám magam ebben a helyzetben.
A könyv rámutat arra, hogy az élet bizony nem olyan hosszú, mint kellene és nem is éppen igazságos. Nem egy vidám tündérmese, de azért nem olyan a hangulata, hogy az elejétől a végéig sírva olvassa az ember. Olyan humoros jelenetek is vannak benne, hogy, ha az ember egy kis humorérzékkel is rendelkezik, hangossan fel-fel nevet olvasás közben.
Átértékeli egy kicsit az ember az életét, hogy biztos azok- e a legfontosabb dolgok, amiket mi annak gondolunk.
Ez kivételesen egy olyan könyv volt, amiben minden főszereplőt meg tudtam szeretni, ám a történetben szereplő író nagyon nem volt szimpatikus, bár ő kétlem, hogy bárki számára az lett volna.
Hazel egy egyszerű tinilány, aki egy kicsit zárkózott és nincs túl sok barátja, ja és rákos. Gus pedig egy pimasz, vicces, helyes kosaras fiú, na és persze ő is rákos. A közös pontjuk miatt találkoznak egy rákos betegeknek szoló támaszcsoportban, ahova Gus a barátját kiséri el. A vonzalom gyorsan felüti a fejét és hamar egymásba is szeretnek, bár Hazel próbál küzdeni ellene, mert nem akar sok embernek fájdalmat okozni, a betegsége miatt. Ám ez a taktika gyorsan elszáll, mert hát ki is tudna ellenállni Gusnak.
Attól, hogy mind a ketten betegek, nem csak a betegségüket ismerhetjük meg, ők próbálják egyszerűen magukat adni és nem mindig a rákra helyezni a hangsúlyt. Persze senki nem tudja elfelejteni az olvasók és a szereplők között sem, hogy betegek, de nem találjuk meg minden mondatban azt, hogy ,,Jaj, de rossz nekünk, betegek vagyunk és meg fogunk halni." A rák ellenére próbálnak egyszerű és hétköznapi életet élni.
A könyv végén olyan fordulattal találjuk szemben magunkat, amire nem igazán lehet számítani (ha csak nem láttad te is előbb a filmet).
Mindenkinek nagyon tudom ajánlani ezt a könyvet, mert attól, hogy két tiniről szól még hatalmas mondanivalója van. Aki nem szereti a drámai történeteket, még az is fusson neki, mert én se szeretem, de ez a könyv egyszerűen magával ragadott és nehezen tudtam csak letenni.  

2014. október 18., szombat

Jennifer L. Armentrout: Opál (Luxen 3.)



Jennifer L. Armentrout: Opál (Luxen 3.) 

Fülszöveg:

Senki sem érhet fel Daemon Blackhez.
Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt.
Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok.
Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat.
A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza.
Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket.
Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.

Borítóról: 

Szeretem a luxen sorozat borítóit, de az első részen kívül mindegyikben találok valami kivetni valót. Az Obszidián borítóján nagyon jó ötlet volt Katyt háttal állítani, mert miután megláttam az Ónix borítóján, nekem nem ordított róla, hogy igen ő itt Katy. Én egyszerűen nem így képzeltem el. De az Ónixnál tökéletesen szebb lett. Na most hogy sikeresen belevontam az előző részek borítóit is, de erről még nem szóltam sokat, inkább áttérek az Opál borítójára. Mint ahogy már mondtam, nekem a borítón lévő lány nem Katy. De Daemon tökéletes. Azok a zöld szemek...
Na szóval a borító szép, bár nem a legszebb. Az erdős háttér nagyon jó ötlet, mert hát ugye sok időt töltenek most az erdőben. Imádom még a kék színt is és a cím nagyon gyönyörű kékkel szerepel. Annyira, de annyira szép kék és nagyon illik a borító többi részéhez is.

Könyv: 

Akik eddig nem olvasták az első két részt, így azok számára hatalmas SPOILEReket tartalmaz.

Nagyon sok rosszat, hallottam a könyv végéről, így hát nagyon féltem olvasás közben, hogy mi is lesz ebből. Mikor megkaptam a könyvet és elkezdtem olvasni, rossz szokásomhoz hűen az utolsó oldallal kezdtem és csak még jobban beparáztam, hogy ez most mi ?? Nem ajánlom senkinek, hogy az utolsó oldallal kezdje, mert nagyon megtévesztő és zavaros lesz a történet. (De ha az bárkit megnyugtat, miután az elejétől a végig olvastam már nem volt olyan sokkoló az utolsó oldal sem.)

Végre több mindent megtudhatunk Dawsonról is. Nem számítottam rá, hogy ilyen könnyen kezelhető és normális lesz, teljesen azt hittem, hogy a sok évnyi fogság után teljesen megbolondul, de hát látszik, hogy csak rokonok Daemonnal és mind a ketten tökéletesek. Bár Dawsont egy dolog foglalkoztatja igazán, hogy visszaszerezze a barátnőjét, és hát innen indul el minden.
Dee nagyon furcsa volt az egész könyv alatt, ami persze érthető, de egyáltalán nem azt a lányt kaptuk, mint az első két részben és ez azért elszomorító volt. Kicsit sem próbálta leplezni az érzéseit Katyvel szemben és ezt azért én nem éreztem túl jogosnak. Nem csak Katy hibája az, ami Adammal történt szerintem.
Blake is visszatér hőseinkhez és csak még idegesítőbb, mint eddig volt. Nagyon vártam már azt a pillanatot, amikor valaki végre felrobbantja, de hát nem történt meg. De nem csak Blake lesz az egyetlen, aki visszatér a kis csapathoz.
Daemon és Katy kapcsolata egy új szintre emelkedik és olyan forró pillanatokat élhetünk át, hogy féltem olvasás közben lángra kap a könyvem. Szinte csak hatalmas szemekkel olvastam, mert nem gondoltam volna, hogy valaha megélem azt. Végre nem csak súlyos szócsatákat kapunk tőlük, hanem valódi forró pillanatokat is.
Persze ebből a részből sem maradhatott ki a halál, a szomorúság és a dráma.
Attól eltekintve, hogy engem nem ütött olyan mértékig szíven a könyv vége, mint vártam azért elég sokkoló. Szerencsére nem kell éveket várni a folytatásra, így egészen túlélhető a dolog, de azért az a pár hónap is nehéz idő lesz.
Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki az addigi részeket olvasta, ha pedig azokat sem olvastátok, akkor sürgősen pótolja mindenki, mert megéri. :)

2014. szeptember 21., vasárnap

Kiersten White: Paranormalcy – Természetfölötti

Egy kicsit el vagyok úszva a bejegyzések terén, de próbálok azért frissítgetni, ha van időm. Még nagyon bele kell szoknom az egyetemi életbe és a sok tanulás mellett nem sok időm marad olvasni se, blogot írni meg aztán még annyi se sajnos. Úgyhogy bocsánat, hogy most ennyire elhanyagolom, de ma egy új bejegyzéssel készültem, ami nem más mint a...



Kiersten White: Paranormalcy – Természetfölötti


Fülszöveg:

Vámpírok.
Látom, amit ti nem láttok.
Vérfarkasok.
Megtalálom, ami rátok vadászik.
Tündérek.
Megvédelek benneteket.
Alakváltók.
Most én sem tudlak megvédeni titeket.
 Hi, Evie vagyok és tulajdonképpen teljesen normális. Legalábbis mindig ezt hittem magamról, leszámítva, hogy a legjobb barátnőm sellő, a volt barátom pedig tündér. Annyit még hozzátennék az igazsághoz, hogy én vagyok az egyedüli a világon, aki felismerem a paranormális lényeket, akárhogy álcázzák is magukat. Ezért is dolgozom a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál. Ennyit akkor a normalitásról. De aztán bejött Lend a képbe. Iszonyú helyes srác, nagyon figyelmes, egyébként alakváltó. Felbolygatta az egész eddigi kis életemet, nem beszélve egy sötét jóslatról, amely egy az egyben rám illik. Pedig én egyáltalán nem vagyok gonosz, csak valami félreértés lehet az egész. Utána kell járnom: tudni akarom végre, hogy ki is vagyok valójában, de a legfontosabb: Nem akarom Lendet elveszíteni!

Borítóról:

A borító alapvetően szép, de sok köze nincs a történethez, azt leszámítva, hogy főhősnőnk egy szőke hajú rózsaszín mániás lány. A borítón szereplő csaj, közönbös és unott fejet vág, ami nagyon unszimpatikussá teszi és ez elég lehangoló. A történetben Evie szerintem nem egy ilyen besavanyodott ,,ember". Az az előtérbe helyezett növény nem tudom mi célt szolgál, de jól nézne ki a megfelelő környezetben.

Könyv:

Olyan nagyon szomorú vagyok a könyv miatt, hogy az leírhatatlan. Olyan sokat vártam ettől a történettől, hogy szabályosan fájt, amikor rá kellett jönnöm, hogy ez nem az, amire számítottam. Ahogy vásárlás előtt olvastam a fülszöveget és amiket hallottam róla, arra számítottam, hogy ebben megtalálok mindent, amire szükségem van. De sajnos csalódnom kellett. Nem azt kaptam, amire vártam.
A történések központjában egy roppant bosszantó lány áll, aki nem is tudja mi is pontosan. Ezen kívül ismét kifogtam egy rózsaszín mániás csajt. Ami szintén idegesített. A legjobban a rózsaszín sokkolója akasztott ki. Eviet úgy nevelték, hogy a természetfeletti lények veszélyesek és mindet el kell fogni és hatástalanítani. Ő ebben az elvben nem is kételkedett, ment a parancs után.  Ám egyszer csak jött egy furcsa idegen, aki persze egy vele egykorú fiú. Főhősnőnk, Evie egyből beleszeretett, mert hát miért is ne. Ám ez az új és idegen fiú, sem egy átlagos ember. Ő is egy paranormális lény, de különös módon Evie őt nem nézi le annyira, mint a többi lényt. Vártam valami nagy fordulatot a kapcsolatukban, de sajnos hiába vártam. De a nagy romantika közepette feltűnik Evie exe is, aki egy kicsit agresszívabb, mint kellene és nagyon nyomul. Ő pedig nem más, mint egy tündér, Reth. Reth is a NPEH-nál dolgozik, bár ő sem önszántából. Igazából számomra csak az ő karaktere volt érdekes és izgalmas. Róla szívesen olvastam volna többet is.
Eközben egy veszélyes lény gyilkolja a paranormális lényeket, de ezzel Evie és Lend nem is foglalkozik, mert éppen szerelmesek. Idő közben Evie rájön, hogy mi is ő, de ez sem kerül annyira előtérbe, mint kellene.
Evie káromkodásától pedig a falnak terveztem szaladni. Értem én, hogy különleges módon akarta kifejezni, mert ez menő, de nem volt az. Idegesítő volt.
Semmi nagy harcjelenet nincs, semmi keményebb élet-halál kérdés, így hát nem túl izgalmas könyv. Történik pár halál eset is, de ezekkel sem foglalkoznak. Persze tudom, hogy jobb túllépni és nem a múltban élni, de ha valaki meghal, azzal azért egy kicsit többet illene foglalkozni.
Az egyetlen ami tetszett, az az új típusú természetfeletti lények megjelenése volt, mint például a sellők, mocsári boszorkány és vízi szellem.  De a kinézetükön kívül nem sokat tudunk meg róluk.

2014. augusztus 23., szombat

Top 5 könyv női karaktereim

Sziasztok!

Ismét egy játékkal jelentkezem, amire a meghívást pár napja kaptam, de sajnos, csak most volt időm megírni. A meghívást Kármen B–től kaptam, aki egyébként ezt a gyönyörű fejlécet is készítette. Ha már itt tartunk, megragadom az alkalmat, hogy itt is megköszönjem neki. Nagyon szép lett, én imádom, remélem más is így van vele, szóval köszönöm. A játék szabálya pedig az, hogy írjuk le a Top 5 film/könyv női karakterünket! Én a könyves karakterek közül fogok majd választani. Nehéz lesz 5 kedvencet választani, mert nem vagyok nagy női főhős rajongó. A sorrend nem számít, mert azt a kevés kedvencem nem rangsorolom.

Következik az én kis listám:

1.Kendare Blake:Vérbe öltözött Anna:
 Annát nagyon szeretem, mert ő nem az a tipikus hősnő. Nem a legjobb oldalával találkozunk előszőr, de ahogy megismerjük, rájöhetünk, hogy milyen is ő. Nem egy gonosz vérengző szellem, mint ahogy mutatja magát, ő is csak áldozat. Ezen kívül még az is az újdonság varázsa volt, hogy nem emberlányként ismerhetjük meg, már szellem, amikor találkozunk vele.


2. Jennifer L. Armentrout: Obszidián
Katy egy erős, bátor és határozott lány. Mindig vissza tud szólni Daemon oltásaira, nem riad vissza a szócsatáktól. Ha valami éles helyzet van nem csak áll tátott szájjal és nézi, ahogy a barátait lemészárolják, hanem kész cselekedni és megvédeni azokat. Okos és imádja a könyveket, ami miatt szerintem minden könyvmoly egy kicsivel jobban kedveli.


3. Jus Accardo: Touch – Érintés
Deznee Cross egy nagyon laza csaj. Vagány stílussal és hatalmas kreativitással megáldva. Tetszik a stílusa, a viselkedése és a humora. Tetszett, hogy olyan nyitottan állt Kale-hez is és megvédte, ha kellett. A könyves világban egész egyedi az ő karaktere számomra és talán ez tetszik annyira benne.


 4. Veronica Roth: A beavatott
Tris sok mindenen megy keresztül már az első könyvben is, de ő nem adja fel önmagát. Harcol a rendszer ellen és nem engedi, hogy megtörjék az akaratát. Ahány nehézségen kell átküzdenie magát, egy átlagos ember már a felénél feladta volna a küzdelmet, de ő nem. Kitart a választása mellett és megvédi, amit szeret, és amiben hisz. Nem hiába választotta a bátrakat.


5. Richelle Mead- Vámpírakadémia
Rose egy igazi harcos. Nem mindig tudja visszafogni magát és néha előtörnek az ősi ösztönei. Talán a legkeményebb lány a most felsoroltak közül. De a keménysége ellenére is kitart a legjobb barátja mellet. Támogatja és megvédi.

2014. augusztus 19., kedd

Fayelinn szülinapi blogjátékára!


Sziasztok!

Fayelinn szülinapi játéka, az utolsó állomásához érkezett. Mivel én is minden nap játszottam, nem volt kérdés, hogy a bónusz részt is megjátszom. Az egész játékot nagyon élveztem főleg a 3. szakaszt, mert ott igazán elememben voltam.
Ha szeretnétek, még ti is tudtok játszani, de már csak holnap délig küldhetitek a leveleket Fayelinnek. Ezen a címen megnézhetitek a feladatokat és megtaláltok minden fontos infót http://fayelinn.blogspot.hu/ .
Hát akkor nézzük én milyen megfejtésre jutottam.

Feladat:
1) Válaszd ki az 5 kedvenc könyvedet.
2) Írd fel a címüket egy cetlire és dobd bele valamibe (tálba vagy kalapba), amiből majd ki tudod húzni, melyik kérdéshez melyik könyv tartozik (1 könyvhöz 2 kérdés tartozik, a kérdéseket cserélgetni nem szabad, szigorúan sorban kell haladni).
3) Húzz ki egy cetlit, és az azon szereplő könyvet üsd fel egy random oldalon, majd válaszold meg az első kérdést, úgy, hogy azt a nevet írod be, amit a felütött oldalon először látsz.
4) Üsd fel újra az előző könyvet, majd ismételd meg a folyamatot a második kérdéssel.
5) Húzz új cetlit és menj tovább a 3. és 4. kérdésre és így tovább.

A kiválasztott könyveim


Húzás alapján:
1-2. Becca Fitzpatrick- Csitt csitt
3-4. Simone Elkeles- A vonzás szabályai
5-6. J. L. Armentrout- Obszidián
7-8. Sophie Jordan- Tűzláng
9-10. Kendare Blake- A rémálmok lánya

Kérdések
1.Az első ember, aki meghal: Vee (Nem annyira kedveltem, nem fogom megsiratni)
 2. A személy, akit elgáncsolsz, hogy elmenekülj a zombik elől: Nora (Néha nagyon idegesítő tud lenni, de azért nem szívesen öletném meg)
 3. Az első személy, aki zombivá változik: Kiara (Kedvelem őt, de legalább utána Carlos szabad préda lesz)
4. A személy, aki TÉGED gáncsol el, hogy elmeneküljön a zombik elől: Carlos (Na hát belőle ezt simán kinézem, de azért bármikor megtudnám bocsájtani neki)
5. A csapat idiótája: Dee (Őt mindig is kedveltem, nem hiszem, hogy idióta lenne)
6. A csapat agya: Daemon (Hát vannak jó tervei, de elég sokszor rögtönözi a terveit. Bár ha benne van a csapatban az ember úgysem azzal fog törődni, hogy milyen státuszt tölt be.)
 7. A csapat orvosa: Cassiann (Őt a könyvben sem tudom hova tenni, így nem bíznám rá azért az életem)
8. A fegyverszakértő: Will (Benne bízok annyira, hogy engedjem kiválasztani a fegyvereinket, gondolom a vadászat miatt van egy kis rutinja)
9. A harcos: Cas (Hát… lehet, nem fogok annyira félni, ha ő lesz a harcosunk)
10. A csapatkapitány: Riika néni (Hát nem tudom, mennyi esélyünk lesz, ha már alapból egy hulla vezet minket, de hátha nagyobb esélyünk  lesz a zombik ellen egy szellem vezetésével)

Hát nem tudom, mennyi ideig húznánk ki, de legalább egy pár jó pasival lennék összezárva és persze Dee mindig szóval tartaná a csapatot.

A játékról bővebben: http://fayelinn.blogspot.hu/2014/08/szulinapi-blog-bonusz-zombi.html

2014. augusztus 17., vasárnap

Richelle Mead: Vámpírakadémia


Richelle Mead: Vámpírakadémia

Fülszöveg:

Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Lissa a vérre – viszonylag konszolidáltan – szomjazó mora vámpírok egyik nagytiszteletű családjának egyetlen leszármazottja és túlélője. Rose, aki életét tette fel legjobb barátnője védelmezésére, a dampyr testőrtanoncok sorát erősíti. A vaskapukon kívül a vérszomjas, élőhalott vámpírok, a strigák lesik az alkalmat, hogy elvegyék életüket, és magukhoz hasonlóvá tegyék őket. De a kapukon belül sem veszélytelen az életük: Lissa különleges mágikus képességei legalább annyira megkeserítik a mindennapjaikat, mint a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem.

Borítóról:

 Mivel az én példányom két borítóval rendelkezik, gondoltam írok mind a két borítóról külön-külön.
Kezdem a védőborítóval, mivel azt láthatjuk először, ha a kezünkbe vesszük a könyvet. Nagyon nem tetszik. Semmitmondó és unalmas, a színei pedig bénák. Rose kezében az az ezüst karó nagyon nem kellene, mivel a könyvben még a közelében sincs ezüst karó. Ez a ronda rózsaszín cím, annyira elüt és rontja az összhatást, hogy az leírhatatlan. A szereplőknek se ez lehet életük képe, Lissa úgy néz ki, mintha nem is lenne foga. Rose és Lissa mögött felszálló rózsaszín füst kinézetébe pedig inkább bele se mennék. Az egyetlen, ami tetszik az a háttérben nagyon halványan látszó Szent Vlagyimir Akadémia, ám ebből sokat nem látunk.
Az eredeti borító sem egy nagy szám, de ez már mérföldekkel az előző előtt áll. Az Akadémia itt is látszik, bár itt is csak alig. De szerencsére ezen a borítón nincs indokolatlan rózsaszín köd. A cím fölötti VA rövidítés sokkal szebb. Különleges betűtípust kapott és piros színt, hogy kiemelkedjen a sötét háttérből. A borítón szerepel az is, hogy ez a sorozat hányadik része, ami nagyon hasznos, mert egy sok részes sorozatnál így könnyebb számon tartani, hogy melyiket is kell megvenni vagy épp olvasni.


Könyv:
 
Ismét egy olyan könyvet sikerült megkaparintanom, amit először filmen láttam. A film változatot mindenki nagyon szidta és lehúzta, ennek ellenére nekem igazából tetszett. Volt benne egy-két rész, ami nem volt túl tiszta, de ahogy olvastam a könyvet választ kaptam, azokra a kérdésekre is. De mivel most a könyv a lényeg, próbálok inkább arról írni.
A könyv elején még nagy nehézséget okozott, hogy a fajok új megnevezést kaptak. A történetben szereplő vámpírok, itt moraként szerepelnek. Aki félig vámpír csak, ők a dampyrok. Az ellenséget pedig strigáknak nevezzük. A két főszereplőnk tehát, egy mora, Lissa és egy dampyr, Rose. A morák nagyban hasonlítanak az emberekre, azt leszámítva, hogy vért isznak és különleges képességekkel rendelkeznek. Minden mora szakosodik, van, aki a tűzhöz ért, van, aki a vízhez vagy a földhöz. Nagyon ritkán előfordul, hogy valaki ért a gyógyításhoz is. A dampyrok sem halhatatlanok, de ők már erősebbek és gyorsabbak, mint a morák. Ám ők nem értenek a varázsláshoz. A dampyrok feladata a morák védelme, főleg a strigák ellen. A strigák hasonlítanak leginkább az általunk ismert vámpírokhoz. Vért szívnak és ölnek, előszeretettel vadásznak morákra is.
Lissa és Rose megszöknek az iskolából, de örökké nem tudnak bujkálni, így hát 2 év után visszakerülnek a Szent Vlagyimir Akadémiára, ahol a morák és a dampyrok tanulnak. Az eltelt idő alatt nagy lemaradást halmoztak fel, amit az első hónapokban igyekeznek bepótolni. A visszatérésük elején, még úgy tűnik, hogy minden rendben megy, és az iskolával foglalkozhatnak, de hamar kiderül, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. Furcsa dolgok kezdődnek és Lissa a támadások áldozata lesz. Mivel Rose próbálja megvédeni így egy idő után ő kerül célkeresztbe.
Lissa és Rose kapcsolatát leginkább úgy lehet felfogni, mint a legjobb barátok kapcsolata. Mindent megtesznek a másikért. Bár ez abból is fakad, hogy Rose egy dampyr és Lissa védelmezője szeretne majd lenni. Rose szert tett egy olyan képességre, hogy belelát alkalomadtán Lissa fejébe és mindig értesül az aktuális hangulatáról.
Az Akadémia nagyon hasonlít egy átlagos gimnáziumhoz. Az itt tanulok klikkekre osztódnak. A morák nagyon ügyelnek arra, hogy kivel barátkoznak, aki magas rangú, az nem igen barátkozik alacsony rangúakkal. Ebben az iskolában is van egy elitréteg, akikhez nem csatlakozhat akárki. Szerelem, flörtök és kisebb- nagyobb cicaharcok is gyakran előfordulnak.
A szerelem is előkerül, ebben a könyvben. Ám nem olyan egyszerű, mint ahogy eddig olvashattuk. Lissa beleszeret egy kevésbé népszerű diákba, Rose pedig egy nála idősebb testőrbe.
Rose és Lissa igyekeznek nem felhívni magukra a figyelmet, ám a régi életüket nem tudják maguk mögött hagyni egyik napról a másikra. Lissa gyorsan szerez magának egy ellenséget, bár az okát nem érti. Ez az ellenség, pedig egy alacsonyabb rangú mora, Mia. Egy idő után végül kiderül, hogy Mia miért olyan ellenséges Lissáékkal szemben.
A legnagyobb galibát, azonban az okozta, mikor Lissa kifordult magából és távolodni kezdett Rosetól. Így Lissa védtelenebb volt és bekövetkezhetett a baj. Amire nem lehetett számítani.  A támadások hátterében olyan személy áll, akire senki nem is gondolna. De ha láttad a filmet, mint én, akkor nem lepődsz meg. 
A könyv végén nem éreztem azt, hogy MOST AZONNAL olvasni akarom. Nem azt mondom, hogy nem érdekes és jó, de nem olyan kételyekkel teli a vége. Kicsit kiszámítható.
Helyenként elég morbid a könyv, és néhol becsúszik egy kis káromkodás is, ezért kisgyerekek kezébe nem adnám, de azért nem 18+-os. 15-16 évesek már bátran olvashatják szerintem.

2014. augusztus 1., péntek

Jus Accardo: Touch - Érintés


Jus Accardo - Touch - Érintés

Fülszöveg:

Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája” is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges” gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.

Borítóról:

 Nem vagyok nagy rajongója a barna színnek, de ehhez a könyvhöz, kifejezetten illik. A borítón szereplő pasi nem olyan rossz, de én nem így képzeltem el Kalet, a szemei viszont pontosan olyanok, mint ahogy a könyvben olvashatjuk.  A háttérben az a fa nagyon illik a borítóra is és a történethez is passzol. Dez és Kale első találkozását juttatja eszembe.  A cím nagyon jól el lett találva. Jól megy a borító többi részéhez is és a betűtípus is tetszik.

Könyv:

A történet elején megismerjük a főhősnőt,  Deznee Crosst, aki egy nagyon vad és bulizós csaj. Minden hülyeségben benne van. Megismerkedünk a családjával. Az unokatestvérével nagyon jó viszonya van, ami nagyon tetszett, (mivel én is nagyon jóban vagyok az unokatestvéreimmel). Az apjával már nem ilyen jó a kapcsolata. Mindig ellenkezik vele és az életét az apja felbosszantásának szenteli. Erre a legjobb mód ugyebár, ha hazavisz egy ismeretlen fiút. 
Ez az ismeretlen fiú, pedig nem más lesz, mint a nagyon dögös Kale, akiről Dez semmit sem tud, azon kívül, hogy furcsán viselkedik. Így derül fény, az apja piszkos kis titkára. {SPOILER!} Lehet, hogy Dez egy nagyon kemény csaj, de azt kizártnak tartom, hogy legyen bárki bármilyen tökös, elmenjen egy olyan pasival, aki pár perce meg akarta ölni. {SPOILER VÉGE!} Menekülés során is bebizonyosodik, hogy Dez egy kemény csaj, aki odaüt, ha kell. {SPOILER!} Van egy rész, mikor harcra kerül a sor (nem csak egy ilyen rész van) és Dez egy serpenyővel kezd neki a harcnak. Hát én ott felnyerítettem. Mi ez az új mánia, hogy serpenyővel verik le az ellenséget? A Csontváros filmben is megjelent ez a cselekmény. {SPOILER VÉGE!} Dez és Kale nagyon aranyos párost alkotnak, habár nem egy pár. Kale nagyon édes, ahogy minden új neki és mindenre rácsodálkozik. Olyan, mint egy kisgyerek, akinek még minden új. Bár ha egy kicsit belegondolok, nagyon szomorú, hogy ennyi idősen kell ilyen dolgokat megtapasztalnia. A Denazen egy borzalmas hely, ahol robotokat csinálnak a különleges képességekkel rendelkező gyerekekből.
Azért Dez élete se egy álom. Csonka családban él, egyedül az apjával, aki nem is törődik vele. Egy kis szerelmi háromszöget is kapunk, ami egy kicsit más, mint az eddigi olvasmányaimban, ugyanis itt nem két új szerelem kerül szembe, hanem egy új és egy régi fiú küzd a lány kegyeiért.  Dez és Kale között néha úgy izzott a levegő, hogy féltem lángra kap a kezemben a könyv.
A könyvben nagyon sok mellékszereplő van, ami nagyban megnehezíti az olvasást. Sok szereplőt kell észben tartani és nem elég, hogy ez sok névvel jár, de a Hatosokhoz még egy képesség is társul, amit nem árt megjegyezni. Ami még furcsa volt nekem, hogy a mellékszereplők, nem átlagos szereppel bírnak. Sokuknak fontos szerepe van a történésekben.
Deznek a menekülés során olyan tervek pattannak ki a fejéből, hogy én tátott szájjal néztem. Annyi kreativitás és élet szorult ebbe a lányba, hogy az hihetetlen. Nem szoktam a női főszereplőket különösen szeretni, de őt egyszerűen imádtam. Voltak botlásai igaz, de annyira eleven és pörgős, hogy nem lehetett nem szeretni.
Ahogy közeledik a befejezés, egyre durvább és nagyobb csavarokkal találkozhatunk. A barátból könnyen ellenség lehet vagy az ellenségből barát. Nem lehet tudni, hogy ki kivel, van igazából, csak amikor már túl késő.
A befejezés után a könyvben találhatunk 2 fejezetet, ami Kale szemszögéből mutatja a dolgokat, ami valami fantasztikus ötlet. Más könyvekben is láttam már ilyet és mindben imádtam. Annyira jó egy kicsit máshonnan is megközelíteni az eseményeket. 

2014. július 17., csütörtök

Facebook oldal indult

Elindult a bloghoz kapcsolódó Facebook oldal is, amit ezen a linken tudtok megtekinteni: https://www.facebook.com/pages/Jose-olvas/1529292487290043?sk=timeline .
Ha tetszik az oldal, akkor kattintsatok a tetszik gombra, hogy értesüljetek a legfrissebb információkról.

Veronica Roth: A beavatott


Veronica Roth: A beavatott




Fülszöveg:

Beatrice Prior a távoli jövő Chicagójában él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e - vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent - még önmagának is.




Borítóról:

Az eredeti, nem filmes borítóval vettem meg a könyvet, de egyáltalán nem bánom. Imádom a borítót. A bátrak tűzben égő jele és Chicagó városa azzal a mocsaras vidékkel elképesztő. Még a címet is valami mesés módon nyomták rá, ami nagyon passzol a borító többi részéhez. Ez a borító is felkerült a top10-es listámra.



Könyv:


 Bevallom őszintén, hogy először láttam a filmet és csak utána vettem meg és olvastam el a könyvet is. De ennek ellenére egyikbe se csalódtam. A film látványvilága lenyűgöző volt, és hogy mennyire élethűre megcsinálták mindazt, ami a könyvben is megjelenik. Szerintem nagyon hű is volt a könyvhöz, volt benne pár plusz rész vagy épp kihagyott rész, ami minden könyves adoptációnál jelen van, de ennek ellenére élvezhető volt. Mivel a filmet láttam, így nem voltak nagy meglepetések a könyvben se.

 De hát egy könyv élvezhetőbb számomra általában, mint a film. A szereplők jelleme és érzései sokkal jobban megérthetőek. Jobban belelátunk a történetbe és a dolgok miértjébe. Persze sok kérdésünkre még a könyvben sem találunk választ, de majd talán a következő részekben.
 A ruhák színeinek fontos szerepe van. Mindenki a saját csoportjának megfelelően öltözködik.
 Általában feketében vannak a Bátrak. Szürkét hordanak az Önzetlenek. Kéket a Műveltek. Fekete-fehér az Őszinték ruhája. Piros, barna vagy éppen sárga a Barátságosok öltözéke.
 A világ felépítését elég gyorsan meg tudja érteni az olvasó és hozzá is tud szokni. Csoportokra van osztva a lakosság. De vannak, akik nem illenek bele egyik csoportba se. Ezeket az embereket Elfajzottaknak nevezzük. Az Elfajzottak, a műveltek szerint bomlasztják a rendszert, amit megalkottak, ezért pusztulniuk kell. Az Elfajzottak létezését és eltűnéseiket próbálják eltitkolni, de a családtagoknak azért feltűnik, ha eltűnik egy testvér, szülő vagy gyerek.
 Tris és Négyes kapcsolata nagyon változó, de csak az elején. A végén mindketten rájönnek, hogy mit is éreznek egymás iránt.
 A könyvben Tris anyukájáról sokkal több dolgot tudunk meg, mint a filmben.{SPOILER!} Kiderül, hogy korábban ő is a bátrakhoz tartozott, sőt azt is megtudjuk, hogy honnan örökölte Tris az elfajzottságát. Már ha ez örökölhető. {SPOILER VÉGE}
 A történet maga nagyon izgalmas és a brutális valóságot mutatja be. Attól hogy valaki csoportot vált, még nem biztos, hogy bent is tud maradni, abban az adott csoportban. A beavatások során, vagy épp egy rossz szóért is távozhatnak a csoportból. A beavatások elég durvák, mind fizikailag, mind lelkileg megterhelik a ,,gyereketek”, akik eddig egy burokban éltek. A szülők már nem tudják segíteni őket, itt már csak magukra számíthatna k. Minden tettük következményekkel jár, és ezt a terhet van, aki nem bírja elviselni.
 {SPOILER!}Van egy nagyon érdekes jelenet. Amikor elmennek a kerítéshez Tris észreveszi, hogy be van lakatolva a kapu. Ám nem felőlük van a lakat. Ezen ő nem is csodálkozott annyira. Én viszont kiakadtam. Eddig is tudtam, hogy a műveltek valami nagy dologra készülnek, de nem gondoltam volna, hogy valami ilyesmi is áll a háttérben. Ebből kiderül, hogy nem kell őket megvédeni semmilyen kintről érkező szörnyetegtől, csupán csak ők vannak bezárva. A művelteknek kellett egy olyan közösség, amit irányítani tudnak. Ezért szétszaggatták az embereket és bezárták őket, hogy könnyebben manipulálhatóak legyenek. Szóval a lakatos részből nem derül ki, hogy pontosan mi is az oka, ez csak az én személyes véleményem. Azért remélem, hogy a következő részekben erre is magyarázatot találok.{SPOILER VÉGE} Az is nagyon tetszett ebben a könyvben, hogy a sérülések valódinak hatnak. Nem történik az meg, hogy valakit elvernek és másnapra már semmi baja. A gyógyulási folyamatokon is végig mennek a szereplők. A fájdalmuk is valódinak hat.
 A film és a könyv összehasonlítása közben találkoztam azzal, hogy míg a filmben felvállalhatja Tris és Négyes, hogy együtt vannak, addig ez a könyvben nem ilyen egyszerű. Titkolniuk kell, nehogy valaki bundára gyanakodjon.
 A mellékszereplők közül csak Christinát emelném ki. Ő egy igazi Őszinte, ami a szívén az a száján is.
 Összességében nagyon jól össze van rakva a történet és ez egy olyan helyzet, ami akár pár évtized múlva valóban meg is valósulhat és mi is ebben a helyzetben találhatjuk magunkat.

2014. július 16., szerda

Rachel Hawkins: Hex Hall


Rachel Hawkins: Hex Hall



Fülszöveg:

Négy évvel korábban Sophie Mercer rádöbbent, hogy ő egy boszorkány, amiből természetesen jó pár kalamajka származott. Anyja, aki a boszorkányság képessége nélkül született, mindenben segítette őt, és csak akkor lépett kapcsolatba Sophie boszorkánymester apjával, akit a lány csak fényképről ismert, amikor nagyon szükségesnek látta. Egy napon aztán, amikor Sophie egyik bűbája meglehetősen rosszul sült el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonta az emberek figyelmét, apja úgy döntött, felügyeletre szorul: a Hex Hallba, egy világtól elzárt nevelőotthonba küldte őt, ami a problémás viselkedésű prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.
A hasonszőrű csodabogár tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhetett: három erős, szupermodell kinézetű ellenséget szerzett, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelmet, egy ijesztő kísértet kezdte követni, és kapott egy szobatársat, akiről kiderült, hogy a suli leggyűlöltebb diákja és ráadásul vámpír. A legrosszabb azonban akkor következett be, amikor Sophie rádöbbent, hogy a diáktámadások első számú gyanúsítottja az ő szobatársa és egyetlen barátja.
A vérfagyasztó rejtélyek egyre sokasodtak, Sophie pedig kénytelen volt felkészülni a legnagyobb fenyegetésre, nevezetesen hogy egy ősi, titkos társaság mindent megtesz azért, hogy elpusztítsa a prodigiumokat –kiváltképp őt.



Borítóról:

A borító nagyon tetszik. Plusz jó pont, hogy nem teljesen független a szövegtől. Az erdő, a tó még a ruhák is megjelennek a könyvben, bár a macskát akármennyire tetszik is nem tudom hova kötni. Bár jó ötlet egy boszorkányos könyvhöz egy édes fekete macskát kapcsolni, de ő nem jelenik meg a történetben.



Könyv:

 Ezzel a könyvvel a BTK során találkozta, ahol küzdöttem érte, sajnos sikertelenül. De végre megszereztem és csak ez számít.
 Maga az alaptörténete nagyon tetszett. Bemutatja az egész prodigium társadalmat és beilleszkedésüket az emberek közé. Persze vannak olyan prodigiumok, akiknek ez a beilleszkedés nem megy olyan jól és felfedik magukat, ezeket a fiatalkorú angyali erővel megáldott személyeket a Tancsács elkülöníti. Erre a célra szolgál a Hekaté Hall, vagyis a Hex Hall. A Hex Hallba tündérek, alakváltók, vérfarkasok, boszorkányok, boszorkánymesterek és vámpírok kerülnek.
 Sophie egy felettébb rosszul elsült szerelmi varázslat miatt kerül ide, ahol megismerkedik az új szobatársával Jennával, aki vámpír és állítólag megölte az előző szobatársát. Már az első napján találkozik a hely 3 legnépszerűbb csajával, akikbe a legkevesebb kedvesség és együttérzés szorult (Elodie, Anna, Chaston). Persze milyen iskola lenne ez, ha már az első nap ne találkozna a legnagyobb szerelmével, aki egy boszorkánymester, maga Archer Cross, aki, mint kiderült mégsem olyan jó választás, mint az ember, vagy boszorkány, vagy démon… gondolná.
 Ahogy halad a történet kiderül Sophie családi háttere is. Az apja a Tanács vezetője, aki miatt az itt lakó prodigiumok ide kerültek. Ez is csak lentebb löki Sophiet népszerűségi listán.
 A történet elején a főhősnő egy tutyi-mutyi alak, aki egyáltalán nem volt számomra szimpatikus. De ahogy haladtam előre egyre mélyebben a történetben, a csaj több jó pontot szerzett. Bár én nem értem, hogy ha Jennával tényleg olyan jó barátok lennének, miért is hagyja azt, hogy sértegessék a barátnőjét és kiröhögjék, na de ez csak az én véleményem.
 Jenna egy igazán kedves karakter. Amolyan legjobb barátnő típus. Nem a megszokott sémára épül a karaktere, de ez csak feldobja a történetet. Bár ha egy olyan rózsaszín mániás csajjal lennék összezárva, mint amilyen ő is, biztos, hogy már az első nap sikítva menekülnék el.
 Izgalmas volt találgatni, hogy vajon ki ölhette meg Hollyt és ki támadhatott a többi lányra. Bár a találgatásaim nem találtak célba, azért nem lőttem túl nagyot mellé.
 Furcsa volt, hogy senki nem vette észre, hogy a boszorkánykör démont idézett. Bár ahogy Sophie, úgy én sem értem, hogy mire kellett nekik egy démon. Az oké, hogy nagyobb erőt akartak, de erre biztos, hogy lett volna más mód is.
 Megismerkedhetünk a prodigiumokra vadászó közösségekkel is. A legveszélyesebb a L’Occhio di Dio azaz Isten Szeme. Ezen kívül van még a Szövetség és a Brannickok. A Hex Hallban sok nem derül ki egyik csoportról sem, de gondolom a további részekben, majd még nagyobb szerepet kapnak.
 Összességében egy nagyon érdekes és izgalmas könyv volt. Várom a többi részt és remélem azok is ilyen jók lesznek.

Új szerzemények




Ma kiszállították, ezt a három gyönyörű könyvet.
 Az Érintésre már régóta fentem a fogam, de eddig még nem jutottam el addig, hogy meg is vegyem, mert mindig kiadtak, valami újat és erre már nem maradt keret.
 A Természetfölöttivel csak nemrég akadtam össze, de egyből megfogott a története, kíváncsian várom már, hogy maga a könyv is annyira fog-e tetszeni, mint a fülszöveg.
 Az Ami láthatatlan című könyvet ajándékba kaptam a másik kettő mellé, de leírás alapján ez is jónak ígérkezik.



Fülszövegek:



Jus Accardo : Touch – Érintés


Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalin függő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot.
De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája” is más – mint az elsőre látszott.
Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges” gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni.
A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.



Kiersten White : Paranormalcy – Természetfölötti



Hi, Evie vagyok és tulajdonképpen teljesen normális. Legalábbis mindig ezt hittem magamról, leszámítva, hogy a legjobb barátnőm sellő, a volt barátom pedig tündér. Annyit még hozzátennék az igazsághoz, hogy én vagyok az egyedüli a világon, aki felismerem a paranormális lényeket, akárhogy álcázzák is magukat. Ezért is dolgozom a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál. Ennyit akkor a normalitásról. De aztán bejött Lend a képbe. Iszonyú helyes srác, nagyon figyelmes, egyébként alakváltó. Felbolygatta az egész eddigi kis életemet, nem beszélve egy sötét jóslatról, amely egy az egyben rám illik. Pedig én egyáltalán nem vagyok gonosz, csak valami félreértés lehet az egész. Utána kell járnom: tudni akarom végre, hogy ki is vagyok valójában, de a legfontosabb: Nem akarom Lendet elveszíteni!

Vámpírok.
Látom, amit ti nem láttok.
Vérfarkasok.
Megtalálom, ami rátok vadászik.
Tündérek.
Megvédelek benneteket.
Alakváltók.
Most én sem tudlak megvédeni titeket.



Andrew Clements : Ami láthatatlan


Bobby Philips már korábban is érezte néha úgy, hogy láthatatlan. Például ha rámosolygott egy roppant népszerű szép lányra, és az valósággal keresztülnézett rajta. De mi történik, amikor ez a tökéletesen normális középiskolás fiú egy reggel a fürdőszobában kilép a zuhany alól, és nem látja magát? És ez nem a képzelete játéka, ő pedig nem afféle tébolyult tudós, aki a világ leigázására készül. Bobby nem akart láthatatlanná válni, az egész csupán megesett vele. Az a legrosszabb az egészben, hogy erről senkivel sem beszélhet anyán és apán kívül. Esete rögtön minden lap címoldalára kerülne. Időre van szükség, hogy valami kiutat találjanak. Mert addig Bobby számára nincs iskola, se barátok, sem megszokott élete, addig ő nem létezik, eltűnt személynek számít. És akkor találkozik Bobby egy szép nap a könyvtárban Aliciával. A lány vak, és a fiú nem tehet mást: szóba áll vele, aztán bizalmába, és végül a szívébe fogadja. És mi is bízni kezdünk benne, hogy Alicia fogja visszavezetni barátját az életbe. Andrew Clements, több díjnyertes ifjúsági regény szerzője lebilincselő történetet írt a fiútól, aki láthatatlanná válik, és ettől megtanul látni - látni olyasmit is, amire fel se figyelt odáig.

Sophie Jordan: Firelight – Tűzláng



Sophie Jordan: Firelight – Tűzláng



Fülszöveg:


EGY FÉLTVE ŐRZÖTT TITOK. HALÁLOS ELLENSÉGEK. PUSZTULÁSRA ÍTÉLT SZERELEM.
A drakik a sárkányok mai leszármazottai, akik képesek emberből sárkánnyá, és sárkányból emberré változni. A tűzokádás ritka képességével megáldott Jacinda még a drakik között is különlegesnek számít, mikor azonban lázadó természete miatt családja menekülni kényszerül az emberek világába, a lány nagyon nehezen tud beilleszkedni új közegébe. Közben egyre gyengül a benne élő draki szellem, és az egyetlen lény, aki képes életet lehelni Jacinda sárkány-énjébe nem más, mint a gyönyörű, rejtélyes Will. Csakhogy Will családja drakikra vadászik, ám Jacinda annak ellenére sem képes ellenállni a fiúnak, hogy tudja: nem csak saját életét, de a drakik legféltettebb titkát is kockára teszi.
Mitikus erejű, magával ragadó történet egy lányról, aki szembeszállt az elvárásokkal, és akinek szerelme ősi tilalomfákat döntött le.



Borítóról:


A borítót egyenesen imádom. Valami elképesztő dolgot alkottak vele. Imádom azt a vörös hajat, a szürke szemeket és az átváltozás nyomatit. Tetszik, hogy egy félig ember félig draki ábrázolást kaptunk. Az arcbőrén már előbújtak a pikkelyek és a pupillája is átváltozott, de csak az egyik oldalon. A másik oldalon egy nagyon szép embert láthatunk. A cím betűtípusa és színe is nagyon illik a könyvhöz.



Könyv:


 Megismerhetjük a sárkányok leszármazottait, akik a túlélés érdekében ember alakot tudnak ölteni. Az emberi alakkal viszont az emberek érzései is járnak. Így történt hát, hogy Jacinda szerelmes lesz halálos ellenségébe. Amíg a falkával élnek megtudhatjuk, hogy különféle drakik élnek. Minden faj máshol érzi igazán jól magát. Vannak akiknek a víz nyújt menedéket, van aki a levegőben érzi otthon magát, vagy mindent tud a gyógynövényekről. Jacinda a különleges képességét tekintve egyedi a falkában, ő egy tűzokádó, akikről már azt hitték, hogy kihaltak, ezért szinte egyértelmű, hogy párjául az alfa fiát választották neki. Így jutunk el Cassianhoz, akiről vegyes érzelmeim vannak, mert hát egy magas jóképű ónixdraki,aki akár álompasi kategóriába is kerülhetne, ha nem lenne ilyen borzalmas modora. Jó fogás lenne bárkinek, ám Jacinda nem érez iránta szerelmet, ebben szerepet játszhat az is, hogy az ikertestvére Tamra teljesen beleesett Cassianba. Cassianról nem lehet igazán eldönteni, hogy mit is akar. Nem derül ki, hogy minden amit mond csak hazugság e, vagy épp néha igazat is mond.
 Jacindának és családjának menekülniük kell a falkától egy rosszul elsült repülés miatt. Ennek édesanyja és testvére, Tamra jobban örül, mint illene. A beilleszkedés érdekében elvárnák Jacindától, hogy ölje meg a benne élő drakit, ami nem is lenne olyan nehéz azon a kihalt és száraz környezeten ahova menekülnek. Azt értem, hogy az anyja azért erőlteti neki ezt, hogy könnyebb legyen neki és biztonságban legyen, de mivel nem túl nehéz észrevenni, hogy szenved így nem értem, hogy tudja mosolyogva végignézni azt, hogy a lányának egy része haldoklik. Tamra sem könnyíti meg Jacinda helyzetét. Mindenért őt hibáztatja, ami az új otthonukban történik vele.
 Jacinda nem igazán tud beilleszkedni a gimibe és nem is talál túl sok barátot. Az egyetlen barátnője Catherine, aki egy elég nyílt személyiség és nem tartja magában a véleményét sem. Nem tudunk meg róla túl sok mindent, de kitart Jacinda mellett, ami éppen elég. Szeretem az ilyen fajta barátokat egy könyvben, meg úgy az életben is.
 A vadászok, ebben a könyvben is egy kegyetlen és barbár közösség, ezt bizonyítja az a bizonyos szoba is, ahova Jace véletlen bemenekül. A vadászok közé tartozik Will is, de ő valahogy még is más. Nem élvezi, hogy drakikat gyilkolhat. Will körül rengeteg titok kering. Nemcsak, hogy tökéletes a külseje, de még megértő is és kedves, nemcsoda, hogy Jacinda úgy beleszeret.
 A kedvencem ebben a könyvben a nevek, mint például a Jacinda, Tamra, Azure, Cassian, Severin. Olyan különlegesek, nem megszokottak. Az is tetszett még, hogy nem fájdalommal tölti el őket az átváltozás, pedig mikor a csontok nyúlnak, helyet cserélnek, azt gondolná az ember, hogy nem kellemes érzés, de mivel ők igazi sárkányok leszármazottaik, ezért nem fájhat nekik az igazi alakjukat felvenni.
 Az utolsó fejezetek olvasása közben legtöbbször felordítottam volna, hogy ,,ÚRISTEN NEEEEEE!” vagy ,, DERÜLJÖN MÁR KI!”. A végén pedig egy ,, MÉÉÉG, MÉÉG...MOST AKAROM A FOLYTATÁST!” felkiáltással zártam volna.

Kelly Creagh: Nevermore - Soha már



Kelly Creagh: Nevermore - Soha már


Fülszöveg:

Isobel Lanley, a pom-pom lány elborzadva veszi tudomásul, hogy Varen Nethers-szel kell megírnia az angol dolgozatát. A dolgozat leadási határideje hihetetlenül igazságtalan módon a rivális focicsapat elleni nagy mérkőzés napjára esik. A hűvös és tartózkodó, cinikus és éles nyelvű Varen már az elején tisztázza, hogy a dolgozaton kívül nem akar a lánytól semmit. Isobel azonban hamarosan kifogásokat kezd keresni, hogy Varen-nel találkozhasson, miközben egyre jobban elszakad barátaitól és az erőszakos és féltékeny barátjától. Isobel egyre mélyebbre merül Varen álomvilágába, ami a jegyzetfüzetébe írt sorokból kelt életre, egy világba, ahol Edgar Allan Poe félelmetes történetei válnak valóra.
Ahogy egyre jobban felfordul körülötte a világ, Isobel felfedezi, hogy az álmoknak és a szavaknak sokkal nagyobb az erejük, mint azt gondolta és, hogy a legijesztőbb valóság az, amit az elme annak hisz. Képes lesz megmenteni Varent az őrülettől, ami fogva tartja őt vagy mindkettőjüket felemésztik Varen rémálmainak árnyai?



Borítóról:

 Ha nem olvastam volna már róla több helyen is és nem tudtam volna, hogy miről szól a borítója alapján nem vettem volna meg. De mikor kiszállították és végre a saját kezembe vehettem a példányom egyből megváltozott a véleményem.
 A fényben szépen megcsillannak a kacskaringós betűk a borító elején. Csak sajnos ez a rózsaszín Nevermore felírat nem nőtt még a szívemhez.A könyv hátlapján lévő kép már jobban tetszik. A szőke hajból ítélve az a lány is Isobel.



Könyv:


 Az elején kételkedni kezdtem, abban, hogy tényleg ezt vártam-e a könyvtől. Nem mondanám, hogy csalódtam benne, de nem is pont erre számítottam. Az alap történet nagyon tetszett, Poe művei is jól voltak átültetve ebbe a történetbe.
 A főhősnő engem nagyon idegesített. Soha nem szerettem az ilyenfajta embereket és attól, hogy már nem a menő asztalnál ült, nem lett sokkal szimpatikusabb. Volt egy két jó pillanata, mikor Varen mellé állt, sőt még akkor is egész elviselhető, amikor Varennel tanultak. Már nem csak egy hisztis szőke lányt láttam Isobelben, aki mindenen elsírja magát, de rá kellett jönnöm, hogy ez csak egy pillanatnyi fellángolás volt.
 Varen már sokkal szimpatikusabb volt számomra. A könyv is élvezetesebb lett volna, ha az ő szemszögéből látjuk ezt az egészet. Sokkal inkább benne van és jobban illik a másik világban, mint Isobel. {SPOILER!} Főleg azért passzol bele olyan tökéletesen, mert ő teremtette. {SPOILER VÉGE!} Az élete nem olyan tökéletes, mint a lányé és szerintem mindenki megérti, hogy miért akar elmenekülni egy másik világba. Mindig nála van egy fekete könyv, amire Isobel annyira kíváncsi, ennek fontos szerepe van a történetben, de majd ha olvassátok, megértitek.
 Gwen, Isobel új barátja egy nagyon nyílt személyiség. Nagyon pörgős vidám, őszinte és mindent meg tud oldani. Nem tudtunk meg sokat az életéről az első részben, de hátha a többi könyvben kiderül róla is több dolog. Nekem nagyon szimpatikus volt, jobban megszerettem, mint a főhősnőnket.
 Isobel volt barátai közül csak az ex pasiját Bradet emelném ki. Egy igazi gimnazista hátvédet ismerhetünk meg benne, akit nem érdekel más, mint a hírnév. Isobelt vissza akarja szerezni és nem érdekli, hogy milyen áron. Nagyon utálja Varent és ez az érzés kölcsönös.
 Nagyon érdekes karakterek voltak még a démonok is. Ugyanazt akarták, mint Varen, csak kicsit másképpen kivitelezték azt. Ugyanakkor bármennyire is ők voltak a rossz fiúk én kedveltem őket. A kinézetük nagyon egyedi volt és a tény, hogy fel tudták venni egy holló alakját nagyon tetszett.
 A rejtélyes nőről, aki több formában is feltűnt a könyvben, nem derült ki túl sok információ. De majd remélem megtudjuk, mi a szerepe.
 Reynoldsról se tudunk meg sokat. Nem derül ki pontosan mi is ő, és hogy miért lett az aki. Az ő karaktere majdnem a legérdekesebb az egész könyvben. Kiderül, hogy a Poe köszöntő mögött is ő áll, így Isobel rájön, hogy hol is találhatna majd rá.