2014. július 17., csütörtök

Facebook oldal indult

Elindult a bloghoz kapcsolódó Facebook oldal is, amit ezen a linken tudtok megtekinteni: https://www.facebook.com/pages/Jose-olvas/1529292487290043?sk=timeline .
Ha tetszik az oldal, akkor kattintsatok a tetszik gombra, hogy értesüljetek a legfrissebb információkról.

Veronica Roth: A beavatott


Veronica Roth: A beavatott




Fülszöveg:

Beatrice Prior a távoli jövő Chicagójában él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e - vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent - még önmagának is.




Borítóról:

Az eredeti, nem filmes borítóval vettem meg a könyvet, de egyáltalán nem bánom. Imádom a borítót. A bátrak tűzben égő jele és Chicagó városa azzal a mocsaras vidékkel elképesztő. Még a címet is valami mesés módon nyomták rá, ami nagyon passzol a borító többi részéhez. Ez a borító is felkerült a top10-es listámra.



Könyv:


 Bevallom őszintén, hogy először láttam a filmet és csak utána vettem meg és olvastam el a könyvet is. De ennek ellenére egyikbe se csalódtam. A film látványvilága lenyűgöző volt, és hogy mennyire élethűre megcsinálták mindazt, ami a könyvben is megjelenik. Szerintem nagyon hű is volt a könyvhöz, volt benne pár plusz rész vagy épp kihagyott rész, ami minden könyves adoptációnál jelen van, de ennek ellenére élvezhető volt. Mivel a filmet láttam, így nem voltak nagy meglepetések a könyvben se.

 De hát egy könyv élvezhetőbb számomra általában, mint a film. A szereplők jelleme és érzései sokkal jobban megérthetőek. Jobban belelátunk a történetbe és a dolgok miértjébe. Persze sok kérdésünkre még a könyvben sem találunk választ, de majd talán a következő részekben.
 A ruhák színeinek fontos szerepe van. Mindenki a saját csoportjának megfelelően öltözködik.
 Általában feketében vannak a Bátrak. Szürkét hordanak az Önzetlenek. Kéket a Műveltek. Fekete-fehér az Őszinték ruhája. Piros, barna vagy éppen sárga a Barátságosok öltözéke.
 A világ felépítését elég gyorsan meg tudja érteni az olvasó és hozzá is tud szokni. Csoportokra van osztva a lakosság. De vannak, akik nem illenek bele egyik csoportba se. Ezeket az embereket Elfajzottaknak nevezzük. Az Elfajzottak, a műveltek szerint bomlasztják a rendszert, amit megalkottak, ezért pusztulniuk kell. Az Elfajzottak létezését és eltűnéseiket próbálják eltitkolni, de a családtagoknak azért feltűnik, ha eltűnik egy testvér, szülő vagy gyerek.
 Tris és Négyes kapcsolata nagyon változó, de csak az elején. A végén mindketten rájönnek, hogy mit is éreznek egymás iránt.
 A könyvben Tris anyukájáról sokkal több dolgot tudunk meg, mint a filmben.{SPOILER!} Kiderül, hogy korábban ő is a bátrakhoz tartozott, sőt azt is megtudjuk, hogy honnan örökölte Tris az elfajzottságát. Már ha ez örökölhető. {SPOILER VÉGE}
 A történet maga nagyon izgalmas és a brutális valóságot mutatja be. Attól hogy valaki csoportot vált, még nem biztos, hogy bent is tud maradni, abban az adott csoportban. A beavatások során, vagy épp egy rossz szóért is távozhatnak a csoportból. A beavatások elég durvák, mind fizikailag, mind lelkileg megterhelik a ,,gyereketek”, akik eddig egy burokban éltek. A szülők már nem tudják segíteni őket, itt már csak magukra számíthatna k. Minden tettük következményekkel jár, és ezt a terhet van, aki nem bírja elviselni.
 {SPOILER!}Van egy nagyon érdekes jelenet. Amikor elmennek a kerítéshez Tris észreveszi, hogy be van lakatolva a kapu. Ám nem felőlük van a lakat. Ezen ő nem is csodálkozott annyira. Én viszont kiakadtam. Eddig is tudtam, hogy a műveltek valami nagy dologra készülnek, de nem gondoltam volna, hogy valami ilyesmi is áll a háttérben. Ebből kiderül, hogy nem kell őket megvédeni semmilyen kintről érkező szörnyetegtől, csupán csak ők vannak bezárva. A művelteknek kellett egy olyan közösség, amit irányítani tudnak. Ezért szétszaggatták az embereket és bezárták őket, hogy könnyebben manipulálhatóak legyenek. Szóval a lakatos részből nem derül ki, hogy pontosan mi is az oka, ez csak az én személyes véleményem. Azért remélem, hogy a következő részekben erre is magyarázatot találok.{SPOILER VÉGE} Az is nagyon tetszett ebben a könyvben, hogy a sérülések valódinak hatnak. Nem történik az meg, hogy valakit elvernek és másnapra már semmi baja. A gyógyulási folyamatokon is végig mennek a szereplők. A fájdalmuk is valódinak hat.
 A film és a könyv összehasonlítása közben találkoztam azzal, hogy míg a filmben felvállalhatja Tris és Négyes, hogy együtt vannak, addig ez a könyvben nem ilyen egyszerű. Titkolniuk kell, nehogy valaki bundára gyanakodjon.
 A mellékszereplők közül csak Christinát emelném ki. Ő egy igazi Őszinte, ami a szívén az a száján is.
 Összességében nagyon jól össze van rakva a történet és ez egy olyan helyzet, ami akár pár évtized múlva valóban meg is valósulhat és mi is ebben a helyzetben találhatjuk magunkat.

2014. július 16., szerda

Rachel Hawkins: Hex Hall


Rachel Hawkins: Hex Hall



Fülszöveg:

Négy évvel korábban Sophie Mercer rádöbbent, hogy ő egy boszorkány, amiből természetesen jó pár kalamajka származott. Anyja, aki a boszorkányság képessége nélkül született, mindenben segítette őt, és csak akkor lépett kapcsolatba Sophie boszorkánymester apjával, akit a lány csak fényképről ismert, amikor nagyon szükségesnek látta. Egy napon aztán, amikor Sophie egyik bűbája meglehetősen rosszul sült el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonta az emberek figyelmét, apja úgy döntött, felügyeletre szorul: a Hex Hallba, egy világtól elzárt nevelőotthonba küldte őt, ami a problémás viselkedésű prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.
A hasonszőrű csodabogár tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhetett: három erős, szupermodell kinézetű ellenséget szerzett, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelmet, egy ijesztő kísértet kezdte követni, és kapott egy szobatársat, akiről kiderült, hogy a suli leggyűlöltebb diákja és ráadásul vámpír. A legrosszabb azonban akkor következett be, amikor Sophie rádöbbent, hogy a diáktámadások első számú gyanúsítottja az ő szobatársa és egyetlen barátja.
A vérfagyasztó rejtélyek egyre sokasodtak, Sophie pedig kénytelen volt felkészülni a legnagyobb fenyegetésre, nevezetesen hogy egy ősi, titkos társaság mindent megtesz azért, hogy elpusztítsa a prodigiumokat –kiváltképp őt.



Borítóról:

A borító nagyon tetszik. Plusz jó pont, hogy nem teljesen független a szövegtől. Az erdő, a tó még a ruhák is megjelennek a könyvben, bár a macskát akármennyire tetszik is nem tudom hova kötni. Bár jó ötlet egy boszorkányos könyvhöz egy édes fekete macskát kapcsolni, de ő nem jelenik meg a történetben.



Könyv:

 Ezzel a könyvvel a BTK során találkozta, ahol küzdöttem érte, sajnos sikertelenül. De végre megszereztem és csak ez számít.
 Maga az alaptörténete nagyon tetszett. Bemutatja az egész prodigium társadalmat és beilleszkedésüket az emberek közé. Persze vannak olyan prodigiumok, akiknek ez a beilleszkedés nem megy olyan jól és felfedik magukat, ezeket a fiatalkorú angyali erővel megáldott személyeket a Tancsács elkülöníti. Erre a célra szolgál a Hekaté Hall, vagyis a Hex Hall. A Hex Hallba tündérek, alakváltók, vérfarkasok, boszorkányok, boszorkánymesterek és vámpírok kerülnek.
 Sophie egy felettébb rosszul elsült szerelmi varázslat miatt kerül ide, ahol megismerkedik az új szobatársával Jennával, aki vámpír és állítólag megölte az előző szobatársát. Már az első napján találkozik a hely 3 legnépszerűbb csajával, akikbe a legkevesebb kedvesség és együttérzés szorult (Elodie, Anna, Chaston). Persze milyen iskola lenne ez, ha már az első nap ne találkozna a legnagyobb szerelmével, aki egy boszorkánymester, maga Archer Cross, aki, mint kiderült mégsem olyan jó választás, mint az ember, vagy boszorkány, vagy démon… gondolná.
 Ahogy halad a történet kiderül Sophie családi háttere is. Az apja a Tanács vezetője, aki miatt az itt lakó prodigiumok ide kerültek. Ez is csak lentebb löki Sophiet népszerűségi listán.
 A történet elején a főhősnő egy tutyi-mutyi alak, aki egyáltalán nem volt számomra szimpatikus. De ahogy haladtam előre egyre mélyebben a történetben, a csaj több jó pontot szerzett. Bár én nem értem, hogy ha Jennával tényleg olyan jó barátok lennének, miért is hagyja azt, hogy sértegessék a barátnőjét és kiröhögjék, na de ez csak az én véleményem.
 Jenna egy igazán kedves karakter. Amolyan legjobb barátnő típus. Nem a megszokott sémára épül a karaktere, de ez csak feldobja a történetet. Bár ha egy olyan rózsaszín mániás csajjal lennék összezárva, mint amilyen ő is, biztos, hogy már az első nap sikítva menekülnék el.
 Izgalmas volt találgatni, hogy vajon ki ölhette meg Hollyt és ki támadhatott a többi lányra. Bár a találgatásaim nem találtak célba, azért nem lőttem túl nagyot mellé.
 Furcsa volt, hogy senki nem vette észre, hogy a boszorkánykör démont idézett. Bár ahogy Sophie, úgy én sem értem, hogy mire kellett nekik egy démon. Az oké, hogy nagyobb erőt akartak, de erre biztos, hogy lett volna más mód is.
 Megismerkedhetünk a prodigiumokra vadászó közösségekkel is. A legveszélyesebb a L’Occhio di Dio azaz Isten Szeme. Ezen kívül van még a Szövetség és a Brannickok. A Hex Hallban sok nem derül ki egyik csoportról sem, de gondolom a további részekben, majd még nagyobb szerepet kapnak.
 Összességében egy nagyon érdekes és izgalmas könyv volt. Várom a többi részt és remélem azok is ilyen jók lesznek.

Új szerzemények




Ma kiszállították, ezt a három gyönyörű könyvet.
 Az Érintésre már régóta fentem a fogam, de eddig még nem jutottam el addig, hogy meg is vegyem, mert mindig kiadtak, valami újat és erre már nem maradt keret.
 A Természetfölöttivel csak nemrég akadtam össze, de egyből megfogott a története, kíváncsian várom már, hogy maga a könyv is annyira fog-e tetszeni, mint a fülszöveg.
 Az Ami láthatatlan című könyvet ajándékba kaptam a másik kettő mellé, de leírás alapján ez is jónak ígérkezik.



Fülszövegek:



Jus Accardo : Touch – Érintés


Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalin függő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot.
De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája” is más – mint az elsőre látszott.
Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges” gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni.
A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.



Kiersten White : Paranormalcy – Természetfölötti



Hi, Evie vagyok és tulajdonképpen teljesen normális. Legalábbis mindig ezt hittem magamról, leszámítva, hogy a legjobb barátnőm sellő, a volt barátom pedig tündér. Annyit még hozzátennék az igazsághoz, hogy én vagyok az egyedüli a világon, aki felismerem a paranormális lényeket, akárhogy álcázzák is magukat. Ezért is dolgozom a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál. Ennyit akkor a normalitásról. De aztán bejött Lend a képbe. Iszonyú helyes srác, nagyon figyelmes, egyébként alakváltó. Felbolygatta az egész eddigi kis életemet, nem beszélve egy sötét jóslatról, amely egy az egyben rám illik. Pedig én egyáltalán nem vagyok gonosz, csak valami félreértés lehet az egész. Utána kell járnom: tudni akarom végre, hogy ki is vagyok valójában, de a legfontosabb: Nem akarom Lendet elveszíteni!

Vámpírok.
Látom, amit ti nem láttok.
Vérfarkasok.
Megtalálom, ami rátok vadászik.
Tündérek.
Megvédelek benneteket.
Alakváltók.
Most én sem tudlak megvédeni titeket.



Andrew Clements : Ami láthatatlan


Bobby Philips már korábban is érezte néha úgy, hogy láthatatlan. Például ha rámosolygott egy roppant népszerű szép lányra, és az valósággal keresztülnézett rajta. De mi történik, amikor ez a tökéletesen normális középiskolás fiú egy reggel a fürdőszobában kilép a zuhany alól, és nem látja magát? És ez nem a képzelete játéka, ő pedig nem afféle tébolyult tudós, aki a világ leigázására készül. Bobby nem akart láthatatlanná válni, az egész csupán megesett vele. Az a legrosszabb az egészben, hogy erről senkivel sem beszélhet anyán és apán kívül. Esete rögtön minden lap címoldalára kerülne. Időre van szükség, hogy valami kiutat találjanak. Mert addig Bobby számára nincs iskola, se barátok, sem megszokott élete, addig ő nem létezik, eltűnt személynek számít. És akkor találkozik Bobby egy szép nap a könyvtárban Aliciával. A lány vak, és a fiú nem tehet mást: szóba áll vele, aztán bizalmába, és végül a szívébe fogadja. És mi is bízni kezdünk benne, hogy Alicia fogja visszavezetni barátját az életbe. Andrew Clements, több díjnyertes ifjúsági regény szerzője lebilincselő történetet írt a fiútól, aki láthatatlanná válik, és ettől megtanul látni - látni olyasmit is, amire fel se figyelt odáig.

Sophie Jordan: Firelight – Tűzláng



Sophie Jordan: Firelight – Tűzláng



Fülszöveg:


EGY FÉLTVE ŐRZÖTT TITOK. HALÁLOS ELLENSÉGEK. PUSZTULÁSRA ÍTÉLT SZERELEM.
A drakik a sárkányok mai leszármazottai, akik képesek emberből sárkánnyá, és sárkányból emberré változni. A tűzokádás ritka képességével megáldott Jacinda még a drakik között is különlegesnek számít, mikor azonban lázadó természete miatt családja menekülni kényszerül az emberek világába, a lány nagyon nehezen tud beilleszkedni új közegébe. Közben egyre gyengül a benne élő draki szellem, és az egyetlen lény, aki képes életet lehelni Jacinda sárkány-énjébe nem más, mint a gyönyörű, rejtélyes Will. Csakhogy Will családja drakikra vadászik, ám Jacinda annak ellenére sem képes ellenállni a fiúnak, hogy tudja: nem csak saját életét, de a drakik legféltettebb titkát is kockára teszi.
Mitikus erejű, magával ragadó történet egy lányról, aki szembeszállt az elvárásokkal, és akinek szerelme ősi tilalomfákat döntött le.



Borítóról:


A borítót egyenesen imádom. Valami elképesztő dolgot alkottak vele. Imádom azt a vörös hajat, a szürke szemeket és az átváltozás nyomatit. Tetszik, hogy egy félig ember félig draki ábrázolást kaptunk. Az arcbőrén már előbújtak a pikkelyek és a pupillája is átváltozott, de csak az egyik oldalon. A másik oldalon egy nagyon szép embert láthatunk. A cím betűtípusa és színe is nagyon illik a könyvhöz.



Könyv:


 Megismerhetjük a sárkányok leszármazottait, akik a túlélés érdekében ember alakot tudnak ölteni. Az emberi alakkal viszont az emberek érzései is járnak. Így történt hát, hogy Jacinda szerelmes lesz halálos ellenségébe. Amíg a falkával élnek megtudhatjuk, hogy különféle drakik élnek. Minden faj máshol érzi igazán jól magát. Vannak akiknek a víz nyújt menedéket, van aki a levegőben érzi otthon magát, vagy mindent tud a gyógynövényekről. Jacinda a különleges képességét tekintve egyedi a falkában, ő egy tűzokádó, akikről már azt hitték, hogy kihaltak, ezért szinte egyértelmű, hogy párjául az alfa fiát választották neki. Így jutunk el Cassianhoz, akiről vegyes érzelmeim vannak, mert hát egy magas jóképű ónixdraki,aki akár álompasi kategóriába is kerülhetne, ha nem lenne ilyen borzalmas modora. Jó fogás lenne bárkinek, ám Jacinda nem érez iránta szerelmet, ebben szerepet játszhat az is, hogy az ikertestvére Tamra teljesen beleesett Cassianba. Cassianról nem lehet igazán eldönteni, hogy mit is akar. Nem derül ki, hogy minden amit mond csak hazugság e, vagy épp néha igazat is mond.
 Jacindának és családjának menekülniük kell a falkától egy rosszul elsült repülés miatt. Ennek édesanyja és testvére, Tamra jobban örül, mint illene. A beilleszkedés érdekében elvárnák Jacindától, hogy ölje meg a benne élő drakit, ami nem is lenne olyan nehéz azon a kihalt és száraz környezeten ahova menekülnek. Azt értem, hogy az anyja azért erőlteti neki ezt, hogy könnyebb legyen neki és biztonságban legyen, de mivel nem túl nehéz észrevenni, hogy szenved így nem értem, hogy tudja mosolyogva végignézni azt, hogy a lányának egy része haldoklik. Tamra sem könnyíti meg Jacinda helyzetét. Mindenért őt hibáztatja, ami az új otthonukban történik vele.
 Jacinda nem igazán tud beilleszkedni a gimibe és nem is talál túl sok barátot. Az egyetlen barátnője Catherine, aki egy elég nyílt személyiség és nem tartja magában a véleményét sem. Nem tudunk meg róla túl sok mindent, de kitart Jacinda mellett, ami éppen elég. Szeretem az ilyen fajta barátokat egy könyvben, meg úgy az életben is.
 A vadászok, ebben a könyvben is egy kegyetlen és barbár közösség, ezt bizonyítja az a bizonyos szoba is, ahova Jace véletlen bemenekül. A vadászok közé tartozik Will is, de ő valahogy még is más. Nem élvezi, hogy drakikat gyilkolhat. Will körül rengeteg titok kering. Nemcsak, hogy tökéletes a külseje, de még megértő is és kedves, nemcsoda, hogy Jacinda úgy beleszeret.
 A kedvencem ebben a könyvben a nevek, mint például a Jacinda, Tamra, Azure, Cassian, Severin. Olyan különlegesek, nem megszokottak. Az is tetszett még, hogy nem fájdalommal tölti el őket az átváltozás, pedig mikor a csontok nyúlnak, helyet cserélnek, azt gondolná az ember, hogy nem kellemes érzés, de mivel ők igazi sárkányok leszármazottaik, ezért nem fájhat nekik az igazi alakjukat felvenni.
 Az utolsó fejezetek olvasása közben legtöbbször felordítottam volna, hogy ,,ÚRISTEN NEEEEEE!” vagy ,, DERÜLJÖN MÁR KI!”. A végén pedig egy ,, MÉÉÉG, MÉÉG...MOST AKAROM A FOLYTATÁST!” felkiáltással zártam volna.

Kelly Creagh: Nevermore - Soha már



Kelly Creagh: Nevermore - Soha már


Fülszöveg:

Isobel Lanley, a pom-pom lány elborzadva veszi tudomásul, hogy Varen Nethers-szel kell megírnia az angol dolgozatát. A dolgozat leadási határideje hihetetlenül igazságtalan módon a rivális focicsapat elleni nagy mérkőzés napjára esik. A hűvös és tartózkodó, cinikus és éles nyelvű Varen már az elején tisztázza, hogy a dolgozaton kívül nem akar a lánytól semmit. Isobel azonban hamarosan kifogásokat kezd keresni, hogy Varen-nel találkozhasson, miközben egyre jobban elszakad barátaitól és az erőszakos és féltékeny barátjától. Isobel egyre mélyebbre merül Varen álomvilágába, ami a jegyzetfüzetébe írt sorokból kelt életre, egy világba, ahol Edgar Allan Poe félelmetes történetei válnak valóra.
Ahogy egyre jobban felfordul körülötte a világ, Isobel felfedezi, hogy az álmoknak és a szavaknak sokkal nagyobb az erejük, mint azt gondolta és, hogy a legijesztőbb valóság az, amit az elme annak hisz. Képes lesz megmenteni Varent az őrülettől, ami fogva tartja őt vagy mindkettőjüket felemésztik Varen rémálmainak árnyai?



Borítóról:

 Ha nem olvastam volna már róla több helyen is és nem tudtam volna, hogy miről szól a borítója alapján nem vettem volna meg. De mikor kiszállították és végre a saját kezembe vehettem a példányom egyből megváltozott a véleményem.
 A fényben szépen megcsillannak a kacskaringós betűk a borító elején. Csak sajnos ez a rózsaszín Nevermore felírat nem nőtt még a szívemhez.A könyv hátlapján lévő kép már jobban tetszik. A szőke hajból ítélve az a lány is Isobel.



Könyv:


 Az elején kételkedni kezdtem, abban, hogy tényleg ezt vártam-e a könyvtől. Nem mondanám, hogy csalódtam benne, de nem is pont erre számítottam. Az alap történet nagyon tetszett, Poe művei is jól voltak átültetve ebbe a történetbe.
 A főhősnő engem nagyon idegesített. Soha nem szerettem az ilyenfajta embereket és attól, hogy már nem a menő asztalnál ült, nem lett sokkal szimpatikusabb. Volt egy két jó pillanata, mikor Varen mellé állt, sőt még akkor is egész elviselhető, amikor Varennel tanultak. Már nem csak egy hisztis szőke lányt láttam Isobelben, aki mindenen elsírja magát, de rá kellett jönnöm, hogy ez csak egy pillanatnyi fellángolás volt.
 Varen már sokkal szimpatikusabb volt számomra. A könyv is élvezetesebb lett volna, ha az ő szemszögéből látjuk ezt az egészet. Sokkal inkább benne van és jobban illik a másik világban, mint Isobel. {SPOILER!} Főleg azért passzol bele olyan tökéletesen, mert ő teremtette. {SPOILER VÉGE!} Az élete nem olyan tökéletes, mint a lányé és szerintem mindenki megérti, hogy miért akar elmenekülni egy másik világba. Mindig nála van egy fekete könyv, amire Isobel annyira kíváncsi, ennek fontos szerepe van a történetben, de majd ha olvassátok, megértitek.
 Gwen, Isobel új barátja egy nagyon nyílt személyiség. Nagyon pörgős vidám, őszinte és mindent meg tud oldani. Nem tudtunk meg sokat az életéről az első részben, de hátha a többi könyvben kiderül róla is több dolog. Nekem nagyon szimpatikus volt, jobban megszerettem, mint a főhősnőnket.
 Isobel volt barátai közül csak az ex pasiját Bradet emelném ki. Egy igazi gimnazista hátvédet ismerhetünk meg benne, akit nem érdekel más, mint a hírnév. Isobelt vissza akarja szerezni és nem érdekli, hogy milyen áron. Nagyon utálja Varent és ez az érzés kölcsönös.
 Nagyon érdekes karakterek voltak még a démonok is. Ugyanazt akarták, mint Varen, csak kicsit másképpen kivitelezték azt. Ugyanakkor bármennyire is ők voltak a rossz fiúk én kedveltem őket. A kinézetük nagyon egyedi volt és a tény, hogy fel tudták venni egy holló alakját nagyon tetszett.
 A rejtélyes nőről, aki több formában is feltűnt a könyvben, nem derült ki túl sok információ. De majd remélem megtudjuk, mi a szerepe.
 Reynoldsról se tudunk meg sokat. Nem derül ki pontosan mi is ő, és hogy miért lett az aki. Az ő karaktere majdnem a legérdekesebb az egész könyvben. Kiderül, hogy a Poe köszöntő mögött is ő áll, így Isobel rájön, hogy hol is találhatna majd rá.

Simone Elkeles: Láncreakció



Simone Elkeles: Láncreakció



Fülszöveg:

A szókimondó, és meglehetősen szabadszájú középső Fuentes testvér, Carlos, nem találja a helyét Mexikóban, ezért a család visszaküldi Amerikába Alex és Brittany közelébe, hogy távol tartsák a bajtól. Ami természetesen Coloradóban is rátalál. Már az első hetekben összeakasztja a bajszát a helyi kábítószer kereskedőkkel, ráadásul megismerkedik egy különös lánnyal, aki szabadidejében hegyet mászik, autót szerel, és meleg a legjobb barátja. Carlos úgy gondolja, hogy Kiara Westford túl jó hozzá, ezért igyekszik érzelmileg nem belebonyolódni a kapcsolatba. Kiarát viszont elvarázsolja az a néhány pillanat, amikor Carlos az igazi énjét mutatja meg. Szó szerint fájdalmas az egymás felé vezető út. Vajon mindketten túlélik a közeledést?



Borítóról:

Hát legalább hűek voltak a könyvhöz a borítón is. Ez a jelenet valóban szerepel benne, de nem vagyok 100%-ig oda érte. A könyv borítójának felső részén azok a csillagok és szívecskék számomra teljesen elrontják az összhatást. Bár lehet, hogy csak az elfogultság beszél belőlem, mert a kedvenc borítóm a sorozatból A vonzás szabályai.



Könyv:

 Elérkezett ez a pillanat is. Egy tökéletes könyvsorozat lezárásához érkeztünk. Keserédes volt olvasni, mert tudtam, hogy ez az utolsó Fuentes testvér története. Luis Fuentest ismerhetjük meg jobban. Az eddigi könyvekben még egy kedves és aranyos kisfiú volt, de a Láncreakcióra felnőtt.
 Ő is egy igazán forrófejű Fuentes, de ennek ellenére jó gyerek, aki jól tanul, céltudatos és imádja a családját. Az adrenalin függősége sok zűrös helyzetbe sodorja élete során. Mivel ő is egy Fuentes ezért ő is nagy rajongója az ellenkező nemnek. De a végén megtalálja az igaz szerelmet.
 A mostani főhősnőnk, Nikki már nem olyan ártatlan, mint a sorozat többi főhősnője. Sok fájdalmat élt már meg, sok csalódás érte, ezért érthető, hogy Luisnak sem olyan könnyű a bizalmába férkőznie. Nikki egy kemény csaj, de van egy gyengéd oldala is. Szeret a rászorulóknak segíteni és egy állatmenhelyen dolgozik. Fontos neki, hogy meg tudjon bízni valakiben és az az igazat mondja neki. Azt viszont nem értettem, hogy ha ő mindig elvárja, hogy Luis őszinte legyen vele, akkor ő miért nem vallja be a titkát. Na de mindegy végül elmondták egymásnak a titkaikat.
 Tetszett, hogy ebbe a történetben is helyet kapnak a korábbi szereplők, így megtudhatjuk, hogy mi is lett velük. Megismerhetjük a legifjabb Fuentest is, a kis Pacot, aki valami borzasztó cuki kisbaba. Imádom, hogy nagyobb szerepük van a történetben a Fuentes tesóknak. Carlos beszólásain most is csak nevettem. Imádom minden egyes szavát és Kiarával itt is nagyon édesek voltak.
 A kedvenc jelenetem az volt, mikor csónakázni mentek, ott már majdnem teljesen megtört a jég, mindkét fél irányából, de a családi játékos is nagyon jó rész volt.
 Luis is belekeveredik a Latin Vérbe, mint ahogy a testvérei is. Ő is a családját akarja megvédeni, de amikor problémája akad, azzal, hogy ki is a családja igazából egy kicsit elveszti a fejét és bajba keveri magát.
 A végére besűrűsödtek a cselekmények elég izgalmassá vált a helyzet. A kötet maga egyébként is tartalmaz akció dús részeket, de a vége igazán érdekes volt. Sajnos ebből a könyvből sem hiányzott a tragédia, de összességében nem arra épült. Végül mindenkire rátalált a szerelem akár a legváratlanabb helyeken.
 Zárásképp: egy nagyon szerethető párost kaptunk most is, de az én szívemben a Vonzás szabályai foglalja el az első helyet. Carlos és Kiara párosa verhetetlen az én szememben.
 Azért szívesen olvasnám tovább a Fuentesek szerelmi vívódásait, akár a következő generáció, akár a három testvér további életét.

Első bejegyzés


Nagy szeretettel üdvözlök mindenkit a blogon.

 Nincs nagy tapasztalatom a blogolásban, igazából semmilyen tapasztalatom sincs még, de erre szerintem rá fogtok jönni, amint a bejegyzéseimet olvassátok. Igyekszem minél gyorsabban belerázódni, de azért biztosan lesznek nehézségeim. Remélem, hogy nem vérzek el túl gyorsan.
 A blogom témája a könyvek lennének. Nagy szenvedélyem az olvasás, főként ifjúsági irodalmat olvasok, de minden érdekel, ami egy kicsit is misztikus. A Vörös Pöttyös könyveket minden mennyiségben szívesen pusztítom.
 Most, hogy végre nyár van, gondoltam belehúzok, ha már van időm is rá, és hogy ne olvadjon majd össze a könyvek tartalma, így olvasás után összefoglalom a véleményemmel együtt. Ha már úgyis leírom ezeket, miért ne osztanám meg másokkal is a véleményem. Innen pattant a szikra, hogy egy könyves blogot indítok.
 Remélem, megtetszik majd nektek és rendszeresen visszatértek hozzám.Köszi, hogy benéztetek!

Ui.: Ha bárkinek, bármi kérdése/kérése van bátran írjatok.

Az e-mail címem: jose.olvas95@gmail.com