2014. július 16., szerda

Kelly Creagh: Nevermore - Soha már



Kelly Creagh: Nevermore - Soha már


Fülszöveg:

Isobel Lanley, a pom-pom lány elborzadva veszi tudomásul, hogy Varen Nethers-szel kell megírnia az angol dolgozatát. A dolgozat leadási határideje hihetetlenül igazságtalan módon a rivális focicsapat elleni nagy mérkőzés napjára esik. A hűvös és tartózkodó, cinikus és éles nyelvű Varen már az elején tisztázza, hogy a dolgozaton kívül nem akar a lánytól semmit. Isobel azonban hamarosan kifogásokat kezd keresni, hogy Varen-nel találkozhasson, miközben egyre jobban elszakad barátaitól és az erőszakos és féltékeny barátjától. Isobel egyre mélyebbre merül Varen álomvilágába, ami a jegyzetfüzetébe írt sorokból kelt életre, egy világba, ahol Edgar Allan Poe félelmetes történetei válnak valóra.
Ahogy egyre jobban felfordul körülötte a világ, Isobel felfedezi, hogy az álmoknak és a szavaknak sokkal nagyobb az erejük, mint azt gondolta és, hogy a legijesztőbb valóság az, amit az elme annak hisz. Képes lesz megmenteni Varent az őrülettől, ami fogva tartja őt vagy mindkettőjüket felemésztik Varen rémálmainak árnyai?



Borítóról:

 Ha nem olvastam volna már róla több helyen is és nem tudtam volna, hogy miről szól a borítója alapján nem vettem volna meg. De mikor kiszállították és végre a saját kezembe vehettem a példányom egyből megváltozott a véleményem.
 A fényben szépen megcsillannak a kacskaringós betűk a borító elején. Csak sajnos ez a rózsaszín Nevermore felírat nem nőtt még a szívemhez.A könyv hátlapján lévő kép már jobban tetszik. A szőke hajból ítélve az a lány is Isobel.



Könyv:


 Az elején kételkedni kezdtem, abban, hogy tényleg ezt vártam-e a könyvtől. Nem mondanám, hogy csalódtam benne, de nem is pont erre számítottam. Az alap történet nagyon tetszett, Poe művei is jól voltak átültetve ebbe a történetbe.
 A főhősnő engem nagyon idegesített. Soha nem szerettem az ilyenfajta embereket és attól, hogy már nem a menő asztalnál ült, nem lett sokkal szimpatikusabb. Volt egy két jó pillanata, mikor Varen mellé állt, sőt még akkor is egész elviselhető, amikor Varennel tanultak. Már nem csak egy hisztis szőke lányt láttam Isobelben, aki mindenen elsírja magát, de rá kellett jönnöm, hogy ez csak egy pillanatnyi fellángolás volt.
 Varen már sokkal szimpatikusabb volt számomra. A könyv is élvezetesebb lett volna, ha az ő szemszögéből látjuk ezt az egészet. Sokkal inkább benne van és jobban illik a másik világban, mint Isobel. {SPOILER!} Főleg azért passzol bele olyan tökéletesen, mert ő teremtette. {SPOILER VÉGE!} Az élete nem olyan tökéletes, mint a lányé és szerintem mindenki megérti, hogy miért akar elmenekülni egy másik világba. Mindig nála van egy fekete könyv, amire Isobel annyira kíváncsi, ennek fontos szerepe van a történetben, de majd ha olvassátok, megértitek.
 Gwen, Isobel új barátja egy nagyon nyílt személyiség. Nagyon pörgős vidám, őszinte és mindent meg tud oldani. Nem tudtunk meg sokat az életéről az első részben, de hátha a többi könyvben kiderül róla is több dolog. Nekem nagyon szimpatikus volt, jobban megszerettem, mint a főhősnőnket.
 Isobel volt barátai közül csak az ex pasiját Bradet emelném ki. Egy igazi gimnazista hátvédet ismerhetünk meg benne, akit nem érdekel más, mint a hírnév. Isobelt vissza akarja szerezni és nem érdekli, hogy milyen áron. Nagyon utálja Varent és ez az érzés kölcsönös.
 Nagyon érdekes karakterek voltak még a démonok is. Ugyanazt akarták, mint Varen, csak kicsit másképpen kivitelezték azt. Ugyanakkor bármennyire is ők voltak a rossz fiúk én kedveltem őket. A kinézetük nagyon egyedi volt és a tény, hogy fel tudták venni egy holló alakját nagyon tetszett.
 A rejtélyes nőről, aki több formában is feltűnt a könyvben, nem derült ki túl sok információ. De majd remélem megtudjuk, mi a szerepe.
 Reynoldsról se tudunk meg sokat. Nem derül ki pontosan mi is ő, és hogy miért lett az aki. Az ő karaktere majdnem a legérdekesebb az egész könyvben. Kiderül, hogy a Poe köszöntő mögött is ő áll, így Isobel rájön, hogy hol is találhatna majd rá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése