2015. július 28., kedd

Sorsoltam!

Sziasztok!

Véget ért az első nyereményjáték a blogon, én nagyon élveztem és még tervezek nyereményjátékokat indítani. Nagyon szép számmal játszottatok, nem gondoltam, hogy ilyen sok embert megmozgatok majd, de szuper érzés volt, köszönöm nektek.
Nem is szeretném nagyon húzni az időt, tudom mindannyian arra vagytok inkább kíváncsiak, hogy ki is lett végül a szerencsés, aki megnyerte Cassandra Clare Bane-krónikák első részét.

Akkor a tárgyra is térek, a nyertesünk...

*Dobpergés*


Kulcsár Vivien
Gratulálok neked, arra szeretnélek megkérni, hogy írj nekem egy e-mailt a jose.olvas95@gmail.com címre és ott egyeztetünk.
A többieknek, pedig köszönöm a játékot és ne csüggedjen senki, még lesz esélyetek nyerni nálam! :)



2015. július 25., szombat

Tera Lynn Childs: Forgive My Fins – Hableányok kíméljenek

Tera Lynn Childs: Forgive My Fins – Hableányok kíméljenek


Fülszöveg: 

Lily Sandersonnak van egy titka.

Nem éppen az, hogy halálosan szerelmes a Brody Bennett nevű jóképű úszóistenbe- Nem is az, hogy a fiú láttán a szíve úgy vergődik, mint egy partra vetett hal. Bár a viszonzatlan szerelmet még egy normális kamaszlány is nehezen éli meg, ennél lehet még tragikusabb a helyzet.
Ha valaki félig ember, félig sellő, mint Lily, végképp többről van szó, mint egy egyszerű kis kalandról.
A titok éppen Lily sellő volta, ami nem tudódhat ki, mivel ő nem is akármilyen hableány, hanem Thalasszinia hercegnője. Amikor Lily három éve megtudta, hogy az édesanyja valójában ember volt, végre rájött, miért nem érzi igazán otthon magát Thalassziniában. Azóta is a szárazföldön él, és a Seaview Gimnáziumba jár, abban a reményben, hogy sikerül igazi otthonra lelnie. Persze a szárazföldön is akadnak nehézségek – például Quince Fletcher, a bunkó motoros srác a szomszédból –, de egy komoly előny azért van: Brody. A gond csak az, hogy a sellők nem igazán hívei az alkalmi kapcsolatoknak – amint „kötődni” kezdenek valakihez, az érzés örökre szól.
Lily kísérlete, hogy elnyerje Brody szívét, kínos félreértések szökőárját zúdítja az érintettek nyakába. Bár a lány kész szembenézni a szerelmi áradat fenyegetően tornyosuló hullámaival, hamar rájön, hogy révbe érni nem is olyan könnyű, mint gondolnánk.

Borítóról:

Már nem emlékszem pontosan, hogy mi fogott meg anno, ebben a könyvben, de visszagondolva elég nagy az esélye annak, hogy a borító lehetett az, amit egyszerűen imádok. Egyszerű és mégis megvan a varázsa. Szerintem sikít róla, hogy egy sellős sztori lesz az, amit rejteget a borító.
Látunk egy arcot, de azért mégse nyomják le a torkunkon, hogy hogy is kell elképzelni Lilyt. Az a sok kék nekem a tengert juttatja eszembe és annyira megragadták a tenger színeit, hogy áááhh... nem is tudok rá megfelelő szavakat találni, a rózsaszín cím nélkül olyannyira tökéletes lenne, hogy szerintem már bekeretezve figyelne a szobám közepén egy kivilágított oltáron.

Könyv:

Nehéz spoiler nélkül írnom róla, mert a fülszöveg nem mond el túl sok infót, így nem is lesz olyan hosszú ez a bejegyzés, meg hát nem is friss élményként írok róla sajnos.
Ez egy nagyon könnyű, kis nyári olvasmány. Üdítő élmény lehet, nyaraláson, vízparton olvasgatni. Nincs nagy hordereje, nem olyan fordulatos és szerintem nem is olyan nagyon izgalmas, de letehetetlen. Nagyon élveztem és nagyon szeretem, szerintem újra is olvasom még a nyáron, mert nagyon passzol a nyár hangulatához.
Nem olvastam még olyan könyvet, ahol hableány volt a főszereplő, csak sellő mellékszereplőkkel találkoztam eddig, de nagyon édesen írta le az írónő, milyen is a sellőlét. A tengeri létre való utalások, vagy a káromkodások, nagyon, de nagyon tetszettek.
Bár az ember azt gondolná, hogy szerelmi háromszög fog kialakulni, én nem éreztem ennek a hatását, persze nem egy első látásra szerelemről szól, de nem is élesen háromszög.
Brody, Lily álom pasija, mint a fülszövegből is kiderült már az úszócsapat sztárja, népszerű fiú, de túl nagy érdeklődést nem mutat Lily iránt.
Quince a szomszéd srác, vicces és őszinte, akinek élete, hogy Lilyt az őrületbe kergesse, ami az olvasók számára roppant szórakoztató. Én imádtam a jeleneteiket, azok a szócsaták… egyszerűen fantasztikus volt.
Megismerhetjük a sellők birodalmát is, Thalessziniát, ami szuper hely, nekem legalábbis nagyon tetszik. Olyan, mint egy elsüllyedt sziget, ugyanúgy vannak épületek bútorok, még járművek is. Lehetett volna vastagabb a könyv és több jelenet játszódhatott volna a víz alatt.
Összességében tényleg egy szórakoztató nyári kis könyv, mindenkinek ajánlom, egy esélyt megérdemel, szerintem tetszeni fog. 

2015. július 24., péntek

Nyereményjáték gubanc

Sziasztok!

Egy kérdéssel/kéréssel szeretnék hozzátok fordulni most, mert sehogy sem tudok egyedül döntésre jutni.
A nyereményjáték a blogon 28.-án (kedden) éjfélkor ér véget, de én 29.-én (szerdán) reggel már indulok nyaralni, így nem tudom feladni a nyereményt, majd csak leghamarabb 3.-án (hétfőn), így arra gondoltam, hogy ha egy nappal korábban lenne vége a játéknak, azaz 27.-én (hétfőn), akkor kedden fel tudom adni, így nem kell olyan sokat várni a nyereményre, de nem tudom, ez így mennyire fair veletek szemben. Mert mi van, akkor, ha valaki nem látja a bejegyzést, így nem értesül róla időben és valami miatt, nem tud játszani.
Szóóval a kérdésem az lenne, hogy szerintetek melyik lenne a jobb megoldás, hamarabb befejezni, vagy egy kicsit késve feladni a nyereményt.
Kérlek titeket hagyjatok egy kommentet a véleményetekkel, hatalmas segítség lenne nekem.
Köszönöm szépen! :)

2015. július 14., kedd

Cassandra Clare: Bane-krónikák

Sziasztok! 
Tényleg taszítom a technikát, mert a laptopom úgy döntött, hogy nem hagy többet blogolni és nem tölt be semmit, így kicsit meg vagyok csúszva ismét. Muszáj az ősrégi gépem használni, ami viszont dög lassú, így nem sokkal vagyok előrébb, de legalább bejegyzést írni már enged valami.

Na de rá is térek arra, amiről írni szeretnék, ami a Bane- krónikák.

Akkor kezdem is a borítókkal, amik nekem nagyon tetszenek. Szeretem a színes dolgokat és ez elég színes lett, de nagyon szuper, a borítókat összerakva kijön MAGNUS BANE, a mi szeretett boszorkánymesterünk neve. A színek harmóniáját úgy oldották meg a tervezők, hogy borítón lévő betű színe visszaköszön a következő novella hátterében. Nem is nagyon tudok kedvencet választani, mert nekem igazából mind tetszik és olyan szuper, hogy az első és az utolsó is összhangban van. Áhh...egyszerűen imádom a borítókat is, Magnust is és a történeteket is.

A történet szempontjából talán az első és az utolsó volt a legkedvencebb részem. Az első, a Mi történt Peruban? (Amit meg is nyerhettek a blogon, ha az előző bejegyzést meglesitek) egy vicces kis történet romantikával fűszerezve. Itt igazán megszerethetjük Magnust, és még jobban megismerhetjük a vicces, bulizós oldalát. Megismerkedünk két másik boszorkánymesterrel is, az egyiküket már névről ismerhetjük a Végzet ereklyéi sorozatból is, de itt talán nagyobb szerepet kap.
Az utolsó rész, az Igaz szerelem (és egy első randi), ami szintén humoros, de már sokkal több komolyságot is találhatunk benne és persze Alecet. Szerintem sokkal másabb szögből ismerhetjük meg Alecet, mint eddig és ez egy jobb szög. Ezt a novellát pont akkor sikerült olvasnom, mikor Amerikában engedélyezték a meleg házasságokat és mindenhonnan ez a téma köszönt vissza és így még jobban bele tudtam magam élni sokkal életszerűbb volt az egész.(Megragadom az alkalmat, hogy állást is foglaljak, amit nem nehéz kitalálni szerintem, ha már így oda meg vissza vagyok ezért a Malec témáért, de nekem nem azért nem volt színes profilképem, mert nem támogatom, hanem csak elmaradt, bármiféle ok nélkül, de abszolút mellette vagyok és örültem a hírnek.) Nagyon tetszett, ahogy az emberek/alvilágiak/árnyvadászok reagálnak Magnus és Alec párosára, ami nem csak azért különös és sokak számára elfogadhatatlan, mert melegek, hanem azért is, mert az alvilágiak és az árnyvadászok nem mindig jönnek ki felhőtlenül egymással.
Még a nyolcadik kötet is nagyon tetszett az ajándék végül borzasztóan aranyos lett, egyszerűen fantasztikus. Clare mindig megadja a rajongóinak, amire vágynak.

Mindenkinek ajánlom, aki nem utálta Magnust, azért így fogalmazok, mert ha csak egy kicsit is szimpatizáltál vele, akkor meg fogod jobban ismerni és talán megszereted, vagy épp ellenkezőleg, de szerintem mindenképp érdemes egy próbát tenni vele. Én 100%-ig meg voltam elégedve a könyvekkel, nem unalmas, nem elcsépelt és egy kicsit jobb betekintést is biztosít az árnyvilágba. Megismerkedhetünk a jövő szereplőivel is, akiknek még nem olvashattuk a saját történeteiket. Egyszóval IMÁDTAM.