2016. április 20., szerda

Jennifer Armentrout: Oblivion - Feledés


Jennifer Armentrout: Oblivion - Feledés

Fülszöveg: 

Amikor Katy Swartz a szomszédomba költözött, rögtön tudtam, hogy baj lesz. Nagy baj.
Bajra pedig igazán nincsen szükségem, hiszen nem vagyok idevalósi. A társaimmal a Luxról érkeztem a földre, egy tizenhárommilliárd fényévre lévő bolygóról. Ráadásul ha valamiben biztos vagyok, az az, hogy az emberekben nem lehet megbízni. Félnek tőlünk. Olyasmikre vagyunk képesek, amikről ők csak álmodnak, és pokolian gyengének tűnnek mellettünk mert azok is.
Kat azonban olyan közel kerül hozzám, mint még senki más. Akaratlanul is vágyok rá és szeretném felhasználni a képességeimet, hogy megóvjam. Meggyengít engem, pedig én vagyok a legerősebb luxen, és az én feladatom, hogy védjem a többieket. Ez a hétköznapi lány tehát mindannyiunk végzete lehet. Hiszen a luxeneknek van egy hatalmasabb ellensége is az arumok akikkel szembe kell szállnom.
Ha beleszeretek Katyba egy emberbe nem csupán őt sodrom veszélybe. Talán mindannyiunk pusztulását okozom… de azt nem hagyhatom.

Borító:

Imádom. Komolyan mindent imádok ezzel a könyvvel kapcsolatban és nem tudok mást csak ismételgetni magam, hogy így imádom, úgy szeretem ezt meg ezt a részét, de nem tehetek róla, ha egyszer IMÁDOM. A színek, a modell, a beállítás, nagyon össze van rakva. Keresem a hibákat, de még nem találtam. A színek pont olyanok, mintha Daemon épp át akarna alakulni luxen alakjába és ez is nagyon király. Nem tudok róla rosszat mondani. Nekem nagyon tetszik.

Könyv:

Nincs olyan, aki ha olvasta a sorozatot, ne lenne oda meg vissza Daemonért. Ha mégis lenne ilyen, attól elnézést kérek és figyelmeztetem, hogy itt Daemon istenítés következik!
Valami hihetetlenül fantasztikus ez a könyv is, mint a sorozat összes eleme. Daemon rendkívüli idegen és leginkább rendkívüli bunkó. Imádom. Akkora arc a csávó, hogy nem lehet nem imádni. Annak ellenére, hogy néha tényleg látszólag minden ok nélkül bunkó, legalábbis eddig azt hihettük, hogy minden ok nélkül. Most végre válaszokat kaphatunk arra, mit miért csinál a mi imádott luxenünk.
Annyira meglepődtem néhol, hogy basszus ezt nem is gondoltam volna, mennyire édes, ahogy okokat keres, hogy Katyvel lehessen és találkozzanak, beszélgessenek, az valami eszméletlen cuki. Nem tudom miért nem olvad minden csaj köré, ja bocsi, minden csaj köré olvad. Akkor már nincs is kérdés. Daemon szuper.
Na jó túl elfogult vagyok. Biztos vannak hibái is, ha nagyon megerőltetem magam. Nem mondom, hogy az egész könyv az első rész ismétlése, de azért lehetett volna több olyan jelenet, ahol teljesen új események zajlanak. Bár így is kaptunk jó néhány olyan részt, ami új volt és ezek azért teljesen más nézőpontot alakítottak ki. A Thompson testvérekből is sokkal többet, kaptunk, mint az Obszidiánban, ami nekem annyira nem jött be, nem kedvelem őket túlzottan, de beleláthattunk mennyire összetartó a két család. 
Katyt így külső szemmel figyelve is nagyon bírom, hihetetlen mennyire talpraesett egy csaj és mennyire ott pattognak azok a szikrák közte és Daemon között már az elejétől kezdve.
Több a harcjelenet is benne, mert ugye itt Katy még nem sokat harcol, de Daemon annál többet.
Az meg, hogy Daemon egyfolytában cicának hívja még mindig kiveri a cukiságfaktort.

Remélem minden egyes könyvet megkapunk Daemon szemszögéből is, mert nem tudom kifejezni, mennyire, de mennyire imádom ezeket a könyveket.  

2016. április 3., vasárnap

Jennifer L. Armentrout: Shadows


Jennifer L. Armentrout: Shadows

Fülszöveg:

Dawson Black mindenre számított, csak Bethany Williamsre nem. Egy luxen, vagyis egy földre szállt idegen számára a földi lányok, nos…, érdekesek. De mivel a luxeneknek titokban kell tartaniuk valódi kilétüket, őrültség lenne beleszeretni az egyikbe.
Veszedelmes. Kísértő. Tilos..
Bethany nem tagadhatja le a közte és Dawson közt azonnal létrejött kapcsolatot. És bár nincs szüksége a szerelem bonyodalmaira, mégsem tud távol maradni tőle. Valahányszor összenéznek, Bethany beleszédül.
Elbűvölte. Vonzza. Szereti.
Dawson titka megváltoztatja Bethany életét… és veszélybe is sodorja a lányt. De még Dawson sem tehet kockára mindent egyetlen emberlányért. A sors azonban elkerülhetetlen… akárcsak a szerelem.

Borító:

A Luxen borítókkal engem meg lehet venni kilóra, főleg ha Pepe jelen van. Így engem ez is elvarázsol. Egy picinyke szépséghibája szerintem csupán az, hogy a cím színe ronda. De meg tudok azzal is barátkozni, bár csak nagy nehézségek árán. A háttér valami csodás. Nem is tudom, hogy a sorozat borítói közül melyiknek tetszik legjobban a háttere, de ezt lehet, hogy egy külön bejegyzésben majd kitalálom. Vissza térve ide, ugye ugyan az a személy van a könyvön, mint aki eddig is, csak itt nem Daemonként, hanem Dawson személyében, de ezt olyan jól tudták ábrázolni itt, hogy ha ránézek egyből az ugrik be, hogy Dawson és nem az, hogy Daemon. Talán a mosolygó szemei teszik ezt. A lényeg, hogy a borító, mint eddig mint mesés.

Könyv:

Imádom a Luxen sorozat összes részét. Egyszerűen nem tudok bennük hibát találni. Ebben azért sikerült egy kicsit.
Jó kezdés tudom, de nem tehetek róla. Ahhoz képest hogy milyen rövid egész sokáig olvastam. Ez lehet, hogy a saját hibám és nem a könyvé.
Dawson valahogy nem fekszik nekem. Túl kedves és nem ezt szoktam meg egy Blacktől. Tudom, tudom Dee is kedves Black, de azért valljuk be, ő sem az mindig, én már az utóbbi kötetekben kifejezetten utáltam. Ééés ezzel a mondattal ki is szállt minden gondolat a fejemből, mert a 3. rész körül keringnek, ahol számomra Dee elveszett. Megpróbálom visszatekerni a fonalat és arról írni, amiről akarok is. Szóval Dawson és Daemon amennyire hasonlítana külsőre, annyira különböznek belül. Daemon a seggfej, szókimondó macsó, még Dawson a kedves és barátságos srác. Közös bennük ugyan, hogy bátrak és nem félnek megvédeni, azt akit szeretnek, de azért egy kis erőkülönbség is van kettejük közt.

SPOILER AZOKNAK AKIK MÉG NEM OLVASTÁK A SOROZATOT!
Mivel ez egy előzmény kötet így nem kellett volna elvárnom tőle, hogy megtudjuk belőle mi is történt Dawsonnal és Bethel, a távol töltött idő alatt,sajnos én nagyon hiányoltam ezt. Lehetett volna egy kis epilógus vagy valami róla. Vagy lehetne készülőben egy ilyen kötet is,  nagyon érdekelne és jó volna, ha nem kellene elbúcsúzni tőlük még egy ideig.
SPOILER VÉGE!

Azon kívül, hogy én keveslem Daemon jelenlétét a könyvből más kivetni valóm nincs. Egy cuki kis szerelmi történet, két cuki szereplőről.
Mivel eddig Bethről nem tudtunk túl sokat, csak pár apró részletet így jó volt, hogy megismerhettük a családját és Willt............ Na jó az nem volt jó, hogy már megint látni kellett.
Jó volt Bethet megismerni, mert róla aztán nagyon keveset tudtunk meg eddig.

Megint egy SPOLIER 
AZOKNAK AKIK MÉG NEM OLVASTÁK A SOROZATOT! Ugye Beth viszonylag hamar felbukkan a sorozatban, de az a Beth teljesen más, mint ebben a kötetben. Ez egy kedves lány, aki egy művész, imád festeni és imádja Dawsont, ez az egy nem változik később se, de egy élettelen csajt kapunk, akit nem túl könnyű megszeretni, a Shadows nélkül. Ha már eleve ezzel kezdtünk volna mindent, akkor sokkal másképp láthattuk volna az egészet. 
SPOILER VÉGE!

Azt más is észrevette, hogy az összes könyv eredeti címe "O"-val kezdődik, kivéve ezt? Obszidián, Onix, Opal, Origin, Opposittion és Oblivion... Érdekes, ha valaki tudja ennek az okát, ha egyáltalán van, akkor ossza meg velem is, kérem.
Ez is egy szupi luxen könyv, amit mindenkinek olvasni kell, az egész sorozattal együtt.