2015. március 10., kedd

Jennifer Armentrout: Origin – Eredet


Jennifer Armentrout: Origin – Eredet


Fülszöveg:

Felperzseli a világot, hogy megmentse a szerelmét...

Daemon bármit megtenne, hogy visszakapja Katyt.
Sikeresen behatoltak Mount Weatherbe, ám az akciónak katasztrofális vége lett. Katy elszakadt tőlük. Elvették. Daemon számára most minden arról szól, hogyan lehetne megtalálni.

Söpörje el, aki az útjába áll? Nem kérdés.

Perzselje fel az egész világot, hogy megmentse Katyt? Boldogan.

Tárja fel az emberiség előtt, hogy idegenek élnek közöttük? Örömmel.

Katy számára csak a túlélés marad.

Ellenségektől körülvéve az egyetlen, amit tehet, ha alkalmazkodik a helyzetéhez. Még a Daedalusban sem mindenki őrült… de a csoport céljai rémisztőek, és amit elárulnak, az felzaklatja Katyt. Kik az igazi rosszak? A Daedalus? Az emberiség? Vagy a luxenek?

Ők ketten együtt bármivel szembenéznek.

A legveszedelmesebb ellenség azonban mindig is jelen volt. Amikor kiderül az igazság, és a hazugságok fala összeomlik, melyik oldalra kerül majd Daemon és Katy?
Együtt maradnak egyáltalán?

Akik eddig nem olvasták az első két részt, így azok számára hatalmas SPOILEReket tartalmaz.

Borítóról:

Ez a borító teljesen más, mint a sorozat eddigi borítói, ami szerintem nem is baj. Néha kell a változatosság. Gondolom Katy az előző rész befejezése miatt nem került fel a borítóra, de mint már sokszor megénekeltem, én nem vagyok elégedett Katyvel a borítókon, úgyhogy nekem nem is hiányzik. ,,Felperzseli a világot, hogy megmentse a szerelmét..." amit láthatunk is a képen, ugyanis Daemon mögött lángokban áll a táj. Na meg persze az az elvakult és egy picit ijesztő tekintet, ami elárulja, hogy tényleg mindent meg tenne... Amúgy ez a sivatagi háttér is annyira illik a történetbe! Imádom!

Könyv:

És ismételten EMBEREK MI EZ A BEFEJEZÉS !!!!????????
Hogy lehet egy írónő ennyire kegyetlen, hogy egy ilyen jelenetnél fejezi be a könyvet?
Engem ez a könyv jobban megfogott, ha a végét nézzük, mint az előző kötet. Az összes Luxen részt imádom, de talán ez lett az egyik kedvencem, meg persze az első, amivel elkezdődött minden.
Nagyon izgalmas részre sikerült. Az egész könyvet végig izguljuk. Erős érzelmeket táplálsz a szereplők iránt, ha olvasod, ez lehet szeretet vagy gyűlölet is, de azért ennyi rész után már mindenkihez ragaszkodsz annyira, hogy fájjon, ha meghal.
Ismét kapunk megrázó és sokkoló, de főleg hihetetlen haláleseteket, mint azt már megszokhattuk. Úgyhogy ezt a részt sem úszhattuk meg, anélkül, hogy tátott szájjal ne bámuljak a könyvre, hogy ez most komoly?? 
{SPOILER!} Én a könyv végéig nem akartam elhinni, hogy Blake meghalt. Mármint, hogy komolyan meghalt. Minden lapon azt lestem, hogy az a kis féreg hol tűnik fel újra, hol kavar bele újra a dolgokba, de szerencsére eddig nagyon úgy tűnik, hogy végre tényleg meghalt. {SPOILER VÉGE!}
Nagyon intenzív könyv, nem tud hidegen hagyni, és bár nem rövid nagyon gyorsan fogynak a lapok.
Olyan fordulatok vannak benne, hogy csak nagy szemekkel nézel és pislogsz, hogy ezt miért tette, az aki.
Nem lehet nagy spoilerek nélkül sokat elmondani, azon kívül, hogy: valamiIstenkirályegykönyvésmindenkivegyemeg!!!
Olyan viccek, poénok, oltások és beszólások vannak, hogy nem bírtam ki, néha hangosan felnevettem. A szócsaták még mindig fordulatosak és ennyi rész alatt se lett lapos és erőltetett.
Nagyon nyilvánvaló utalások is vannak, amik nekem nagyon tetszettek, mint például megemlítik az X-ment is, ami nem mellesleg az egyik kedvenc filmem, úgyhogy azt is nagy mosollyal nyugtáztam.
Katy még mindig nagyon kemény csaj és még mindig a kedvenc regényhőseim közé tartozik. Ha kell kitart és kibír mindent, de van, ami már neki is sok és kiborul. Teljesen életszerű és nem mű karakter számomra.
Daemon még mindig egy álompasi, amivel szerintem sokan egyetértetek. A meseszép zöld szemét azóta is keresem a nagyvilágban azóta is, de sajnos soha nem láttam még olyan szép zöld szemet, mint, ahogy az övéit elképzeltem.

Nem bírtam ki és egy pár idézetet kifotóztam olvasás közben, ezeket még szeretném megosztani veletek is, mert nekem nagyon-nagyon tetszettek olvasás közben.

,,-Ha továbbra is ilyen szoros kapcsolatban maradunk, haver, úgy érzem, lassan el kellene hogy vigyelek vacsorázni, vagy valami. Legalább a nevedet áruld el!"
Ez Daemon és az egyik új szereplőnk Archer közt lezajló párbeszédből másoltam.
Archerről azért nem szeretnék elmondani semmit, a saját véleményem se, hogy mindenki maga rakja be abba a skatulyába, amibe szeretné.
,, Büszkeség töltött el. Az én cicám, karmostól, mindenestől."
Ez csak annyira aranyos volt, hogy nem mehettem el mellette szó nélkül.

A következő csak egy póló, de én ezen is nagyot vigyorogtam.
,, A ZOMBIKNAK IS SZÜKSÉGÜK VAN SZERETETRE."

Én pedig ezzel a hatalmas igazsággal zárnám, amit a mi legdrágább földönkívülink mondott.
,, Amíg mélyen benne vagy valamiben, sosem mondod ki, sosem teszed meg, amit kellene. Mindig csak utóbb, amikor már túl késő, akkor jössz rá, hogy mit kellett volna mondanod vagy tenned."



2015. március 8., vasárnap

Nyereményjáték Deszy könyvajánlóján !

Sziasztok!

Egy nagyon szuper bloggerinánál nyereményjáték folyik, amire érdemes ellátogatni. Sok szép nyereményt szedett össze, amiért érdemes küzdeni. Rengeteg sok jó könyv és könyvekhez kapcsolódó meseszép ékszerek. (Tényleg valami eszméletlen szépek.) 
A részvételi feltételek nagyon egyszerűek, nem kell különösebben nehéz próbákat kiállni a nyeremények megszerzéséhez.
Bővebb információt és magát a nyereményjátékot is ITT megtaláljátok. 

Mindenkinek jó játékot és egy nagy vagon szerencsét kívánok! :)

2015. március 2., hétfő

Stephen King: Carrie


Stephen King: Carrie

Nem szoktam a kiadás dátumát, vagy az én példányom kiadásának évét feltüntetni a bejegyzéseimben, de itt most úgy éreztem, hogy nem árthat. Szóval az eredeti megjelenés éve 1974, így nem egy mai csirkéről beszélünk, de ennek ellenére, néhány résztől eltekintve én meg nem mondtam volna, hogy egy ilyen idős könyvet olvasok. (Az én kiadásom 1995-ös, mint ahogy én is '95-ben születtem :) )

Fülszöveg:

A chamberlaini gimnáziumban közeleg az érettségi. A tizenhat éves, esetlen Carrie White-ot nemcsak bigottan vallásos anyja terrorizálja, hanem diáktársai – főként a lányok – gúnyolódásának is állandó céltáblája. Egy különösen megrázó esemény után a főkolomposokat megbüntetik, Carrie-ben pedig nőttön nő az indulat, elégtételt akar venni az őt ért sérelmekért. Egyre inkább tudatosul benne, hogy félelmetes telekinetikus képessége micsoda hatalom! Elérkezik a nagy nap, az érettségizők bálja. Csodák csodája, a rút kiskacsa Carrie-t bálkirálynővé választják a csinos és népszerű Tommy oldalán. Ám néhány diák nem bír magával, a végsőkig meg akarja alázni a lányt, s szörnyű tervet eszel ki. Válaszként Carrie szabadjára engedi pusztító erejét, melynek nyomán kő kövön nem marad…

Borítóról: 

Mivel egy elég koros könyvről van szó, így sokféle borítóval jelent már meg. Ezért én a saját példányom borítóját választottam.
Nem egy olyan nagy szám a borító, nem is igazán illik szerintem a történethez, de azért az a piros szem mindenki tekintetét megragadja és nem is ereszti.

Könyv:

Jelentem végre sikerült elolvasnom az első Stephen King könyvemet. Már nagyon régóta szerettem volna olvasni egy King könyvet, először a Mobilt vettem meg, de csak beleolvastam utána pedig felraktam a polcomra és azóta se olvastam el sajnos. De a Carrie-t nem olyan régen sikerült filmen is látnom, így nagyobb volt a kíváncsiságom, hogy miből is születhetett a film, mert hát az is eléggé tetszett és így vagyok a könyvvel is.
Elég könnyen megragadja az olvasó figyelmét, vannak benne persze unalmasabb részek, de ezeket általában vagy nagyon rövidre szabta King vagy valami olyan izgalom követi, ami elfeledteti az olvasóval, hogy unta volna magát. Határozottan nem horror könyv, de megvan a maga sötét borzongató hangulata.
A Carrie egy tökéletes elrettentő példa az iskolai terrorizálásokra. Adott egy nem túl népszerű és nem is túl szép lány, akit az anyja meglehetősen furcsán nevelt, így ennek nyoma maradt a lány viselkedésén. Carrie anyja nagyon vallásos és ez egy ,,kis" őrülettel is társul, így megkaphattuk a nem túl tökéletes gyerekkort. Carrie nem részesül túl részletes felvilágosításban, így kezdődik minden. Iskolatársai bántalmazzák szóban, tettekben és ezzel jutunk el a legjobb részhez, vagyis hát az olvasó számára a legjobb részhez, hogy a lány átadja magát az erőnek és bosszút áll mindenen és mindenkin, ami/aki az útjába kerül.
Számomra talán a legérthetetlenebb dolog az egészben, az a diákok kegyetlensége. Adott a szituáció, ami szerintem nem éppen egy vicces műsor része és az első reakciójuk a megállíthatatlan fuldokló nevetés. Élvezik, hogy egy ártatlan lányt megalázhatnak és eltiporhatnak. A szereplők az összes, de tényleg az összes nagyon idegesítő és szinte vártam, hogy mikor éri már őket utol a végzetük és sajnos sok helyen, aki a legkegyetlenebb halált érdemelte volna az halt meg a leggyorsabban.
A könyv szerkezete számomra nagyon szokatlan volt, de rá kellett jönnöm, hogy ez tetszik. Nem csak azt olvashatjuk, hogy Carrie hogyan élte meg ezt az egészet, hanem különféle szemszögekből kapunk betekintést és ez feldobja a könyvet. A szemszögváltáson kívül vannak még cikkek, könyvrészletek, jelentések és tanúvallomások, amik által még jobban belelátunk abba, hogy mi történt azon kívül, mint amit láttunk Carrie szemén keresztül.

Nagyon tetszett és csak ajánlani tudom mindenkinek, mert egy nagyon izgalmas történet.

Mivel említettem ugye, hogy láttam a filmet, így azt is ajánlom figyelmetekbe. Én az új változatot láttam (2013) nem teljesen könyv hű, de nekem az is nagyon tetszett, nemcsak a könyv. Ide kattintva meg tudjátok nézni a film előzetesét.