Tera Lynn Childs: Forgive My Fins – Hableányok kíméljenek
Fülszöveg:
Lily Sandersonnak van egy titka.
Nem éppen az, hogy halálosan szerelmes a Brody Bennett nevű jóképű úszóistenbe- Nem is az, hogy a fiú láttán a szíve úgy vergődik, mint egy partra vetett hal. Bár a viszonzatlan szerelmet még egy normális kamaszlány is nehezen éli meg, ennél lehet még tragikusabb a helyzet.
Ha valaki félig ember, félig sellő, mint Lily, végképp többről van szó, mint egy egyszerű kis kalandról.
A titok éppen Lily sellő volta, ami nem tudódhat ki, mivel ő nem is akármilyen hableány, hanem Thalasszinia hercegnője. Amikor Lily három éve megtudta, hogy az édesanyja valójában ember volt, végre rájött, miért nem érzi igazán otthon magát Thalassziniában. Azóta is a szárazföldön él, és a Seaview Gimnáziumba jár, abban a reményben, hogy sikerül igazi otthonra lelnie. Persze a szárazföldön is akadnak nehézségek – például Quince Fletcher, a bunkó motoros srác a szomszédból –, de egy komoly előny azért van: Brody. A gond csak az, hogy a sellők nem igazán hívei az alkalmi kapcsolatoknak – amint „kötődni” kezdenek valakihez, az érzés örökre szól.
Lily kísérlete, hogy elnyerje Brody szívét, kínos félreértések szökőárját zúdítja az érintettek nyakába. Bár a lány kész szembenézni a szerelmi áradat fenyegetően tornyosuló hullámaival, hamar rájön, hogy révbe érni nem is olyan könnyű, mint gondolnánk.
Borítóról:
Már nem emlékszem pontosan, hogy mi fogott meg anno, ebben a könyvben, de visszagondolva elég nagy az esélye annak, hogy a borító lehetett az, amit egyszerűen imádok. Egyszerű és mégis megvan a varázsa. Szerintem sikít róla, hogy egy sellős sztori lesz az, amit rejteget a borító.
Látunk egy arcot, de azért mégse nyomják le a torkunkon, hogy hogy is kell elképzelni Lilyt. Az a sok kék nekem a tengert juttatja eszembe és annyira megragadták a tenger színeit, hogy áááhh... nem is tudok rá megfelelő szavakat találni, a rózsaszín cím nélkül olyannyira tökéletes lenne, hogy szerintem már bekeretezve figyelne a szobám közepén egy kivilágított oltáron.
Könyv:
Nehéz spoiler nélkül írnom róla, mert a fülszöveg nem mond el túl sok infót, így nem is lesz olyan hosszú ez a bejegyzés, meg hát nem is friss élményként írok róla sajnos.
Ez egy nagyon könnyű, kis nyári olvasmány. Üdítő élmény lehet, nyaraláson, vízparton olvasgatni. Nincs nagy hordereje, nem olyan fordulatos és szerintem nem is olyan nagyon izgalmas, de letehetetlen. Nagyon élveztem és nagyon szeretem, szerintem újra is olvasom még a nyáron, mert nagyon passzol a nyár hangulatához.
Nem olvastam még olyan könyvet, ahol hableány volt a főszereplő, csak sellő mellékszereplőkkel találkoztam eddig, de nagyon édesen írta le az írónő, milyen is a sellőlét. A tengeri létre való utalások, vagy a káromkodások, nagyon, de nagyon tetszettek.
Bár az ember azt gondolná, hogy szerelmi háromszög fog kialakulni, én nem éreztem ennek a hatását, persze nem egy első látásra szerelemről szól, de nem is élesen háromszög.
Brody, Lily álom pasija, mint a fülszövegből is kiderült már az úszócsapat sztárja, népszerű fiú, de túl nagy érdeklődést nem mutat Lily iránt.
Quince a szomszéd srác, vicces és őszinte, akinek élete, hogy Lilyt az őrületbe kergesse, ami az olvasók számára roppant szórakoztató. Én imádtam a jeleneteiket, azok a szócsaták… egyszerűen fantasztikus volt.
Megismerhetjük a sellők birodalmát is, Thalessziniát, ami szuper hely, nekem legalábbis nagyon tetszik. Olyan, mint egy elsüllyedt sziget, ugyanúgy vannak épületek bútorok, még járművek is. Lehetett volna vastagabb a könyv és több jelenet játszódhatott volna a víz alatt.
Összességében tényleg egy szórakoztató nyári kis könyv, mindenkinek ajánlom, egy esélyt megérdemel, szerintem tetszeni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése