2014. augusztus 17., vasárnap

Richelle Mead: Vámpírakadémia


Richelle Mead: Vámpírakadémia

Fülszöveg:

Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Lissa a vérre – viszonylag konszolidáltan – szomjazó mora vámpírok egyik nagytiszteletű családjának egyetlen leszármazottja és túlélője. Rose, aki életét tette fel legjobb barátnője védelmezésére, a dampyr testőrtanoncok sorát erősíti. A vaskapukon kívül a vérszomjas, élőhalott vámpírok, a strigák lesik az alkalmat, hogy elvegyék életüket, és magukhoz hasonlóvá tegyék őket. De a kapukon belül sem veszélytelen az életük: Lissa különleges mágikus képességei legalább annyira megkeserítik a mindennapjaikat, mint a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem.

Borítóról:

 Mivel az én példányom két borítóval rendelkezik, gondoltam írok mind a két borítóról külön-külön.
Kezdem a védőborítóval, mivel azt láthatjuk először, ha a kezünkbe vesszük a könyvet. Nagyon nem tetszik. Semmitmondó és unalmas, a színei pedig bénák. Rose kezében az az ezüst karó nagyon nem kellene, mivel a könyvben még a közelében sincs ezüst karó. Ez a ronda rózsaszín cím, annyira elüt és rontja az összhatást, hogy az leírhatatlan. A szereplőknek se ez lehet életük képe, Lissa úgy néz ki, mintha nem is lenne foga. Rose és Lissa mögött felszálló rózsaszín füst kinézetébe pedig inkább bele se mennék. Az egyetlen, ami tetszik az a háttérben nagyon halványan látszó Szent Vlagyimir Akadémia, ám ebből sokat nem látunk.
Az eredeti borító sem egy nagy szám, de ez már mérföldekkel az előző előtt áll. Az Akadémia itt is látszik, bár itt is csak alig. De szerencsére ezen a borítón nincs indokolatlan rózsaszín köd. A cím fölötti VA rövidítés sokkal szebb. Különleges betűtípust kapott és piros színt, hogy kiemelkedjen a sötét háttérből. A borítón szerepel az is, hogy ez a sorozat hányadik része, ami nagyon hasznos, mert egy sok részes sorozatnál így könnyebb számon tartani, hogy melyiket is kell megvenni vagy épp olvasni.


Könyv:
 
Ismét egy olyan könyvet sikerült megkaparintanom, amit először filmen láttam. A film változatot mindenki nagyon szidta és lehúzta, ennek ellenére nekem igazából tetszett. Volt benne egy-két rész, ami nem volt túl tiszta, de ahogy olvastam a könyvet választ kaptam, azokra a kérdésekre is. De mivel most a könyv a lényeg, próbálok inkább arról írni.
A könyv elején még nagy nehézséget okozott, hogy a fajok új megnevezést kaptak. A történetben szereplő vámpírok, itt moraként szerepelnek. Aki félig vámpír csak, ők a dampyrok. Az ellenséget pedig strigáknak nevezzük. A két főszereplőnk tehát, egy mora, Lissa és egy dampyr, Rose. A morák nagyban hasonlítanak az emberekre, azt leszámítva, hogy vért isznak és különleges képességekkel rendelkeznek. Minden mora szakosodik, van, aki a tűzhöz ért, van, aki a vízhez vagy a földhöz. Nagyon ritkán előfordul, hogy valaki ért a gyógyításhoz is. A dampyrok sem halhatatlanok, de ők már erősebbek és gyorsabbak, mint a morák. Ám ők nem értenek a varázsláshoz. A dampyrok feladata a morák védelme, főleg a strigák ellen. A strigák hasonlítanak leginkább az általunk ismert vámpírokhoz. Vért szívnak és ölnek, előszeretettel vadásznak morákra is.
Lissa és Rose megszöknek az iskolából, de örökké nem tudnak bujkálni, így hát 2 év után visszakerülnek a Szent Vlagyimir Akadémiára, ahol a morák és a dampyrok tanulnak. Az eltelt idő alatt nagy lemaradást halmoztak fel, amit az első hónapokban igyekeznek bepótolni. A visszatérésük elején, még úgy tűnik, hogy minden rendben megy, és az iskolával foglalkozhatnak, de hamar kiderül, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. Furcsa dolgok kezdődnek és Lissa a támadások áldozata lesz. Mivel Rose próbálja megvédeni így egy idő után ő kerül célkeresztbe.
Lissa és Rose kapcsolatát leginkább úgy lehet felfogni, mint a legjobb barátok kapcsolata. Mindent megtesznek a másikért. Bár ez abból is fakad, hogy Rose egy dampyr és Lissa védelmezője szeretne majd lenni. Rose szert tett egy olyan képességre, hogy belelát alkalomadtán Lissa fejébe és mindig értesül az aktuális hangulatáról.
Az Akadémia nagyon hasonlít egy átlagos gimnáziumhoz. Az itt tanulok klikkekre osztódnak. A morák nagyon ügyelnek arra, hogy kivel barátkoznak, aki magas rangú, az nem igen barátkozik alacsony rangúakkal. Ebben az iskolában is van egy elitréteg, akikhez nem csatlakozhat akárki. Szerelem, flörtök és kisebb- nagyobb cicaharcok is gyakran előfordulnak.
A szerelem is előkerül, ebben a könyvben. Ám nem olyan egyszerű, mint ahogy eddig olvashattuk. Lissa beleszeret egy kevésbé népszerű diákba, Rose pedig egy nála idősebb testőrbe.
Rose és Lissa igyekeznek nem felhívni magukra a figyelmet, ám a régi életüket nem tudják maguk mögött hagyni egyik napról a másikra. Lissa gyorsan szerez magának egy ellenséget, bár az okát nem érti. Ez az ellenség, pedig egy alacsonyabb rangú mora, Mia. Egy idő után végül kiderül, hogy Mia miért olyan ellenséges Lissáékkal szemben.
A legnagyobb galibát, azonban az okozta, mikor Lissa kifordult magából és távolodni kezdett Rosetól. Így Lissa védtelenebb volt és bekövetkezhetett a baj. Amire nem lehetett számítani.  A támadások hátterében olyan személy áll, akire senki nem is gondolna. De ha láttad a filmet, mint én, akkor nem lepődsz meg. 
A könyv végén nem éreztem azt, hogy MOST AZONNAL olvasni akarom. Nem azt mondom, hogy nem érdekes és jó, de nem olyan kételyekkel teli a vége. Kicsit kiszámítható.
Helyenként elég morbid a könyv, és néhol becsúszik egy kis káromkodás is, ezért kisgyerekek kezébe nem adnám, de azért nem 18+-os. 15-16 évesek már bátran olvashatják szerintem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése