Claudia Gray: Balthazar

Claudia Gray: Balthazar (Örökéj 5.)

Fülszöveg:

Balthazar, a vámpír több száz éve egyedül van – szövetséges és szerelem nélkül. Ideje szembenézni a múltjával, és a szíve szavát követni végre.
Amikor beleegyezik, hogy megvédi Skye Tierney, az egykori Evernight Akadémia halandó diákja életét, még nem tudja, milyen veszélyes játékba keveredik.
Skye újonnan felfedezett természetfeletti képességei magukra vonják a gonosz, csábító vámpír, Balthazar és a családja gyilkosának figyelmét is. A nagy hatalmú vámpír most azt tervezi, hogy Skye tehetségét a saját gonosz céljai eléréséhez használja ki.
Balthazar bármit megtenne, hogy megállítsa Redgrave-et, és beteljesedjen régóta táplált bosszúvágya. Miközben Skye és Balthazar együtt szállnak szembe a gonosszal, közelebb kerülnek egymáshoz, mint valaha gondolták.

Borító:

Háááát.... Már sokszor megénekeltem, hogy nem szeretem az arcokat a borítókon, az ilyeneket meg főleg nem. Egyáltalán nem ilyennek képzelném, mikor arról olvasok, hogy mindenki egyből szerelemre ébred iránta, meg megbíznak benne. Nekem ez az arc teljesen ellenszenves, meg azok a piros szemek... hát oké. A giccses gyűrűről, már inkább nem is beszélnék. Viszont a felírat még mindig tetszik és bár nem kifejezetten illik a többi részéhez a borítónak, de ez egy nagy plusz pont a részére.

Könyv: 

Igazából nekem ez egy ilyen kis utazós regény volt. E-könyvként a telefonomon volt, így amikor buszoztam vagy várakoztam valahol, akkor mindig kézre esett és tudtam is olvasni. Így nem teljesen haladtam vele folyamatosan, sokáig húztam az olvasását, meg sok jót nem is nagyon jósoltam neki, de nagyon alábecsültem. A vége felé haladva egyre inkább rá kellett jönnöm, hogy ez egy jó könyv és élvezem az olvasását. Sokszor azon kaptam magam, hogy nem csak utazás közben, de otthon az ágyamon fekve is olvasgatom, mert annyira érdekel a folytatás. Izgalmakat tudott belevinni az írónő, még úgy is, hogy ha jól emlékszem én a 4.részt nem is olvastam(még). Így is össze tudtam rakni a szálakat, nem kellett teljesen ismernem az előzmények minden pontját, bár néhol nem ártott volna. De legalább kíváncsivá tett, így lehet beszerzem a hiányzó részt is.
Skye és Balthazar kapcsolata érdekes, nem az az első látásra szerelem szerencsére, és már van egy kis háttértörténetük is. Így egy kis ismerettel rendelkeznek egymásról, nem csak a közepébe csapunk a dolgoknak. Balthazar nagyon makacs és megrekedt vámpír, aki nem igazán képes a továbblépésre. Ez mondjuk egy szintig érthető, de amikor már a sokadik oldalon is azt olvastam, hogy nem szabad csupán azért, mert a másik fél ember, akkor benyúltam volna és két pofonnal felrázom, hogy ne vegyen minden embert egy kalap alá, és nem feltétlen ugyan az lesz a kimenetele a dolgoknak.
Skye egy nagyon különleges szereplő én megkedveltem, bár nem igazán tudja jól kiismerni az embereket. A képessége is szuper, bár ő nem így gondolja, de én ebből egy kicsit többnek is örültem volna a könyvben. Nagyon bírtam még a barátnőjét is, akivel mi csak az sms váltásaikat olvashattuk.
Aki szereti a vámpírokat az szeretni fogja. Tipikus kis Vörös Pöttyös, szóval imádtam. 

Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis

Sziasztok! 

Hihetetlen, de végre sikerült befejeznem Myát is. Hát nem ment egyszerűen, de mindjárt ki is fejtem, mi lehetett a gondom. 

Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis

Fülszöveg:

Pippa Kenn egész életében hús-vér embereket akart megismerni, és döbbenetes élmény számára a kolónia. Átkelt a Vörös erdőn, de vajon megérte-e, ha súlyos árat fizet érte? Új családja szeretete körbeveszi, de elég ez?
Mya Mavis életét gyökeresen felforgatja Pippa és a két fiú, akik a sápadtak hordája elől menekültek. Mya ismeri az egyik idegent, ezt a különös, sárga szemű lányt, akiről már az érkezése előtt álmodott. Tudja, hogy a lány olyan események sorozatát indítja el, amelyek az utolsó emberi menedék bukásához vezetnek. Az összeomlást egyedül Mya akadályozhatja meg, ha megfejti az álmai rejtélyét, és időben figyelmezteti az embereket a veszélyre.
A sápadt horda megérkezik, és elzárja a kolóniát a külvilágtól. Egyre több feszültség tör a felszínre. Amikor évtizedek óta először gyilkosság történik, az emberek ráébrednek, hogy nem attól kell igazán félniük, ami a falakon kívül vár rájuk.

Borító:

I-MÁ-DOM! Tetszik ez a tépéses megoldás a bal oldalon, tetszik a hajszín, tetszenek a színek még az sem zavar, hogy látszik az arca, mert elég művészi az ábrázolás ahhoz, hogy ne legyen tolakodó. Illik az előző részhez is, na meg a könyvespolcon is jól mutatnak egymás mellett. 

Könyv:

Nem is tudom hogy kezdjek neki, mivel több hónapon át küzdöttünk egymással. Egyszerűen nem akarta lekötni a figyelmem. Az előző rész harmóniája után ez egyszerűen nem áll nekem össze. Pedig az sem egy boldog történet volt. Ruben és Pippa kapcsolata teljesen felborul, amit nem is igazán értek, szerintem ez nem reális, egyszerűen nem életszerű. Nem mintha a zombik azok lennének, de én még arra is nagyobb esélyt látok, mint erre a fordulatra, de szóljatok, ha ti megfejtettétek, mert szívesen megérteném én is.

Az új szereplők majdnem sokan voltak, az első részhez viszonyítva, mindig történt valami, de igazából mégsem történt semmi. Nem volt semmi izgalom egészen a könyv háromnegyedéig talán, vagy esetleg még azon is túl. Igazából az utolsó nekifutásban az az utolsó 20-30 oldal kifejezetten tetszett volt benne érzelem is, izgalom is le is kötötte a figyelmem és egyszerűen nem tudom megérteni, hogy ha a vége így megfogyott a könyv többi része, ugyan miért nem. Pedig próbálkoztam összeszokni vele, de nem ment.
Myát is nehezen szoktam meg, de a végén belegondolva nem rossz szereplő. Érdekes összetett karakter, akinek izgalmas titkai vannak és nem egy unalmas élete. Háttértörténete is van és ebbe is bepillantást nyerhetünk, ami kifejezetten jó volt.

Nem azt mondom, hogy egy borzalmasan rossz könyv, csak engem nem kötött le.
Azért várom a folytatást, kíváncsi leszek rá. 

Nektek hogy tetszett ? Minden tiszta volt ? :D

Jus Accardo: Untouched - Érintés nélkül

Jus Accardo: Untouched - Érintés nélkül

Fülszöveg:

Kale életében mindennapos volt az erőszak és a halál, mielőtt Dezzel találkozott. Gyilkológépnek használták a Denazen hatalomvágyó emberei, mert ő egy Hatos, azaz különleges képességgel rendelkezik. Van, aki örül ennek, nem úgy Kale. Az ő érintése azonnali halált jelent.
Most azonban vele van Dez, a lány, akit meg tud érinteni, s ketten együtt felkutatják a Hatosokat, hogy figyelmeztessék őket a veszélyre, amit a Denazen jelent. Kale a rabságból kikerülve a külvilággal ismerkedik, és igyekszik maga mögött hagyni sötét múltját. Azzal viszont nem számol, hogy a Deanazen továbbra is a nyomukban van.
Amikor Dez feláldozza magát, hogy megmentse az új Hatost, akinek épp akkor segítettek kicsúszni a cég kezéből, Kale eltűnik. A Denazen mindent bevet céljai elérése érdekében. Samsen jön el értük, Kale rémálma, az egyetlen ember, akitől valaha igazán félt, és hamarosan világossá válik Kale és Dez számukra, mi is Samsen hátborzongató terve.
Kale-nek minden, a kiképzése során megszerzett tudását be kell vetnie, hogy visszakapja Dezt és biztosítsa, hogy kijussanak szabadon… és élve. De vajon elég lesz ez?

Borító:

Hát a borító nekem megint csak nem tetszik annyira. A pasi nagyon nem olyan, mint amilyennek én képzelem el Kalet. Ezért nem is nagyon szeretem, ha a borítón teljes arcot láthatunk, jobb elképzelni, mint már az elején látni. Nekem a fiú arcához nem is illik ez a kék szem, ami amúgy magában tetszene és tetszik, hogy erre a részletre figyelnek, de nekem akkor se jön annyira át a dolog.

Könyv:

Még csak az első részt olvastam a sorozatból, de már a második kötetet is megvettem, szóval előbb vagy utóbb az is sorra fog kerülni.
Ez egy nagyon aranyos, de közben nagyon izgalmas kis novella, ami teljesen meghozza a kedvet a folytatáshoz. Akik nem olvasták volna az első részt, azok nem is érthetik igazán a történetet szerintem, de mivel nem különálló novella, így nem hiszem hogy valaki így olvasná.
Izgalmas könyv, ahhoz képest, hogy nagyon rövid. Vicces, hogy Kale nem vesz olyan poénokat, ami másnak teljesen nyilvánvaló lenne, ezért pluszban el kell neki magyarázni, de ez egyben olyan aranyos is. Kale múltjának egy nagyon kis darabkáját is megismerhetjük belőle, feltűnik egy régi ismerőse. Aki a középpontba kerül.
Kale és Dez kis cuki szerelmesek, de ez nekem annyira nem jött át, nem izzik annyira körülöttük a levegő. Ennek ellenére egy nagyon jó novella és ahhoz képest, hogy azt gondoltam unalmas lesz, izgi volt.