Jennifer Armentrout: Opposition – Ellenállás (Luxen 5.)

Jennifer Armentrout: Opposition – Ellenállás (Luxen 5.)

Fülszöveg:

Katy tudja, hogy a luxenek érkezésének éjszakáján a világ megváltozott.
Nem hiszi, hogy Daemon örömmel fogadja a saját fajtáját, hiszen a luxenek azzal fenyegetőznek, hogy minden embert és hibridet kiirtanak a Földön. Azonban a jó és rossz közötti választóvonal elmosódott, a szerelem pedig könnyen a végzetévé – mindannyiuk végzetévé – válhat.
Daemon mindent megtesz, hogy megmentse, akit szeret – akkor is, ha ez egyenlő az árulással.
Egy valószerűtlen ellenséggel kell társulniuk, hogy esélyük legyen túlélni az inváziót. Azonban amikor már lehetetlen eldönteni, ki van mellettük és ki ellenük, a világ összeomlik körülöttük. Talán fel kell áldozniuk mindent, a legdrágább kincsüket is, hogy a barátaik és az emberiség fennmaradását biztosíthassák…
A Földön háború dúl. És akármi lesz a vége, az életben maradottak számára a jövőben minden megváltozik.

Borító:

Imádom! Pepe tökéletes Daemon, ennél tökéletesebben elképzelni se lehetne, de ezt már nem is egyszer megénekeltem nektek. Fantasztikus Daemon és a borítókon is nagyon jól mutat, szerintem ehhez kétség sem fér. Katy is nagyon jó, ezen a borítón, talán a legjobb az összes többi között, mert nem látszik. Sajnálom, ez lehet, hogy gonosz, de én nem szeretem a modellt, aki a könyveken Katyt próbálja alakítani. Nekem abszolút nem Katys.
A színek teljesen jók, összhangban vannak. A hangulat is teljesen illik a könyvhöz Daemon és Katy távolsága is jól ábrázolja a hangulatot és a háttérben az a hullócsillag is nagyon betalált.

Könyv:

A befejező köteteknél mindig kettős érzés van bennem, mert hát szeretném is elolvasni, de közben húzom is olvasás közben, mert vége a sztorinak és mi lesz velem Daemon nélkül, vagy mi lenne velem, ha ne adj Isten, történik valami Daemonnel.
Gondolkoztam, hogy milyen szempontok alapján írjam is meg a posztot és a jegyzeteim végül a szereplők alapján készítettem el. Úgyhogy most végigmegyek a főbb szereplőkön és egy pár mondatban összefoglalom az érzéseimet velük kapcsolatban, ezek inkább erre a kötetre vonatkoznak, bár néha, néha vissza is tekintgetek majd.
Kivételesen nem a fő alanyokkal kezdem, hanem inkább a mellékszereplőkkel.
Ha nem lépünk olyan nagyot a főszereplőktől, akkor talán hozzájuk legközelebb a családjuk áll, hölgyeké az elsőbbség, így nézzük mi a helyzet Dee-vel. Sajnos én egyszerűen utálom már kötetek óta. Az első könyvben a kedvessége és a lelkesedése nagyon megfogott és megszerettem és ahogy haladtunk előre olyan jellemfejlődésen ment keresztül, hogy egy szép acélrúddal ütném vissza a saját bolygójára. Egy elkényeztetett hülye picsa se hoz ki ennyire a sodromból, mint Dee. A sok tragédia, ami érte okod adna arra, hogy megértsem, hogy hát szegénynek, de rossz. Csak az a baj, hogy ilyenkor eszembe jut, hogy a történet legelején is érte egy hatalmas veszteség és akkor össze tudta magát szedni és életvidám is volt. Most meg… gyenge és befolyásolható. Egy pillanat alatt megvezethető és képes hátat fordítani mindenkinek. Ez nem csak az invázió miatt lehet, mert nekem se utána se előtte nem tűnt normálisnak. Utálom Dee-t. Sajnálom, de tényleg.
Lépjünk is tovább nézzünk egy olyan karaktert, akit tetőtől talpig imádtam, ő pedig nem más, mint a mi kemény katonánk, Archer. Végre több szerepet kapott, viszonylag sokat is szerepelt a lapokon (szerencsére). Archer iszonyat jó karakter, Daemon végre méltó ellenfelet kapott a szájkaratéhoz. Minden egyes szóváltásukat aranyba kellene önteni, hát én dőltem a nevetéstől, mikor ezek ketten vitáztak. Archer mondjuk magában is imádnivaló. Kár, hogy ilyen későn került képbe, de remélem még hallunk róla, a további novellákban.
Luc még mindig a legrelytéjesebb szereplőnk. Nem tudunk róla semmit, mégis minden pillanat élvezetes, ahol feltűnik. Nekem szimpatikus a srác és jobban örültem volna, ha egy kicsit többet foglalkozunk vele is, vagy egy kicsivel több infót kapunk róla, de az meg lehet rontott volna az összképen, na mindegy… Nagyon szuper volt, ennyi a lényeg.
Az utolsó mellékszereplő páros, akiket még meg szeretnék említeni, Beth és Dowson. Ők se szerepelnek túl sokat, főleg Beth, de azért érezhető a jelenlétük egész könyv alatt. Mindenki izgul egy kicsit értük és kíváncsian várja, hogy az új kis földönkívüli bébink megérkezik avagy sem. Erre választ találtok, ha elcsoszogtok a könyvesboltba, vagy ha olyan lusták vagytok, mint én akkor pár kattintással megrendelitek a könyvet.
Felüti a fejét egy ,,új” faj is a Földön, ők teljesen a mi szeretett szereplőink ellentétei. Gonosz luxenek, akik pusztítanak és felégetik a világot maguk körül. Köréjük épült az egész történet, de ügyesen megoldva mégis a jók vannak a középpontban mindig.
Daemon és Katy kapcsolata most sem zökkenő mentes, én egyszerűen nem értem, hogy tudnak ennyi mindent túlélni és legfőképp együtt. Imádom őket, hogy ilyen szuperek. Szóval azért vannak hullám hegyek és völgyek, de ők így is meg tudják találni a tökéletes megoldást, még ha az a megoldás teljesen hajmeresztő ötlet is. Ez a történet gyönyörű példája, annak, hogy az ellenséged ellensége a barátod is tud lenni, még ha a barát szó erősen idézőjeles is. Daemon változatlanul egy édes bunkó pasi, akinek az esze nem mindig azon jár mint kellene, de Katy ebben is tudja támogatni és ő is kap az alkalmakon. Katynél erősebb hősnőt én még nem láttam. Olyan dolgokkal kell most is szembenéznie, hogy minden ember egy kis része belepusztulna, lehet hogy neki is pusztul, de mégse vonul be egy sarokba és sír vagy épp változik át egy kiállhatatlan picsává, mint Dee. Egyszóval Katy és Daemon párosa legyőzhetetlen és ez így van jól.

Mivel ez az utolsó kötet így mindenki hatalmas elvárásokkal indul neki, de szerintem minden elvárást felülmúl. Azt hittem, hogy az előző rész durva a halálok miatt, de ez még azt is lekörözte. Folytak a könnyeim egy bizonyos résznél és az a leküzdhetetlen érzés kerített hatalmába, mikor érzed és tudod, hogy valami nincs rendben, de mint hőseinkkel is előfordult a könyvben, nem tudsz nem odanézni, jelen esetben bármilyen kétségbeejtő dolog is következik muszáj olvasnod. Nagyon nagyon durva volt.  De nem egy ilyen melankólikus az egész könyv, ez csak a legdurvább jelenet.

Teljesen rendben van a könyv. Isteni. Mindenki, aki teheti olvassa el. Talán a legszuperebb utolsó könyv, az utolsó könyvek történelmében.

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Fülszöveg:

Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért.
Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát.
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?

Borítóról:

Tetszik is meg nem is. Nem szeretem a fehéret, mint színt sehol, ruhákon sem és így a könyveken sem. A borítón sajnálom, hogy látszik az arc is, mert én jobban szeretem magam elképzelni a szereplőket, de legalább egy nagyon illő embert választottak hozzá, teljesen illik Pippára a borítón szereplő csaj. Viszont a szeme az igazán nagyon-nagyon tetszik. Teljesen eltalálták.
A bortíó alján az a kis fás motívum is tetszik meg hát illik is a könyvhöz.

Könyv:

Hatalmas elismerés, már csak azért is, hogy egy magyar író magyar névvel ír. Sok írót elrettent, hogy a saját hazájában, magyar névvel adja ki a művét, mert a külföldi szerzők művei sokkal kelendőbbek itthon. Ez igaz, én is bevallom, szívesebben veszek külföldi könyveket, mert sokkal messzebbre tudok elrepülni, ha a neveken is látszik, hogy nem a mi kis hazánkban játszódik. De Kemese Fanninál ez a problémám nem játszott, mivel nem magyar nevűek a szereplők, ezt mondjuk már a címből se nehéz kitalálni, mert ugye a Pippa Kenn még nem egy tipikus név Magyarországon.
Ez volt az első zombis ifjúsági könyv, amit elolvastam, és meg kell hogy mondjam, nagyon tetszett, maguk a zombik is és az egész történet. Viszont nem ez volt az első disztópiám, de talán ezt tudtam a leginkább szeretni.
Nagyon izgalmas és eseménydús. Ami még nagyon fontos, az az, hogy a szereplők szerethetőek, nekem nagyon tetszett Pippa karaktere, mert egy erős lány, de a helyzethez képest egy hétköznapi belevaló csaj, aki megtudja védeni magát, de nem egy Terminátor, aki mindent túlél, neki is lesznek az út során nehézségei, bajai, de egy igazi hős alak szerintem.
Pippa és Ruben kapcsolata nagyon aranyos, nem az a tipikus első látásra szerelem, hanem, olyan normális földi kapcsolat, mikor csak úgy kialakul egy idő után. Azért egy kicsit furcsa is a kapcsolatuk, kíváncsi leszek, mennyire marad meg, mennyire lesz tartós ez.
A különféle nézőpontok ismét nagyon tetszettek, rossz volt utána olyan könyvet olvasni, ahol csak egy szereplő szemén ismerjük meg a történetet.
Sok titok és egyéb érdekesség tartja fenn az olvasó figyelmét, amik egy részére fény derül, egy részére nem, de biztos vagyok benne, hogy a következő kötetben megtaláljuk a választ.
Érdekes, titokzatos, fordulatos, ahhh annyira imádom. Nagyon megszerettem a történetet.

Egy korábbi bejegyzésemben ígértem A viharszívű Mya Mavis-ről is egy értékelést, de ez viszont csúszik, mert bármennyire akartam szeretni azt a könyvet, hatalmas szenvedés részemről az olvasása. Egyszerűen nem köti le a figyelmem, ezért most egy kicsit félreraktam, de amint ráveszem magam újra kézbe kapom és azt a maradék picike részt is elolvasom, és összegyűjtöm a gondolataim végül pedig majd egyszer a nem is olyan távoli jövőben veletek is megosztom, szívem összetörésének történetét.

Az első részt garantáltan ajánlom mindenkinek, egy nagyon aranyos kis történet, zombikkal megfejelve.

Sorsoltam!

Sziasztok!

Véget ért az első nyereményjáték a blogon, én nagyon élveztem és még tervezek nyereményjátékokat indítani. Nagyon szép számmal játszottatok, nem gondoltam, hogy ilyen sok embert megmozgatok majd, de szuper érzés volt, köszönöm nektek.
Nem is szeretném nagyon húzni az időt, tudom mindannyian arra vagytok inkább kíváncsiak, hogy ki is lett végül a szerencsés, aki megnyerte Cassandra Clare Bane-krónikák első részét.

Akkor a tárgyra is térek, a nyertesünk...

*Dobpergés*

Kulcsár Vivien

Gratulálok neked, arra szeretnélek megkérni, hogy írj nekem egy e-mailt a jose.olvas95@gmail.com címre és ott egyeztetünk.

A többieknek, pedig köszönöm a játékot és ne csüggedjen senki, még lesz esélyetek nyerni nálam! :)

Tera Lynn Childs: Forgive My Fins – Hableányok kíméljenek

Tera Lynn Childs: Forgive My Fins – Hableányok kíméljenek

Fülszöveg: 

Lily Sandersonnak van egy titka.

Nem éppen az, hogy halálosan szerelmes a Brody Bennett nevű jóképű úszóistenbe- Nem is az, hogy a fiú láttán a szíve úgy vergődik, mint egy partra vetett hal. Bár a viszonzatlan szerelmet még egy normális kamaszlány is nehezen éli meg, ennél lehet még tragikusabb a helyzet.
Ha valaki félig ember, félig sellő, mint Lily, végképp többről van szó, mint egy egyszerű kis kalandról.
A titok éppen Lily sellő volta, ami nem tudódhat ki, mivel ő nem is akármilyen hableány, hanem Thalasszinia hercegnője. Amikor Lily három éve megtudta, hogy az édesanyja valójában ember volt, végre rájött, miért nem érzi igazán otthon magát Thalassziniában. Azóta is a szárazföldön él, és a Seaview Gimnáziumba jár, abban a reményben, hogy sikerül igazi otthonra lelnie. Persze a szárazföldön is akadnak nehézségek – például Quince Fletcher, a bunkó motoros srác a szomszédból –, de egy komoly előny azért van: Brody. A gond csak az, hogy a sellők nem igazán hívei az alkalmi kapcsolatoknak – amint „kötődni” kezdenek valakihez, az érzés örökre szól.
Lily kísérlete, hogy elnyerje Brody szívét, kínos félreértések szökőárját zúdítja az érintettek nyakába. Bár a lány kész szembenézni a szerelmi áradat fenyegetően tornyosuló hullámaival, hamar rájön, hogy révbe érni nem is olyan könnyű, mint gondolnánk.

Borítóról:

Már nem emlékszem pontosan, hogy mi fogott meg anno, ebben a könyvben, de visszagondolva elég nagy az esélye annak, hogy a borító lehetett az, amit egyszerűen imádok. Egyszerű és mégis megvan a varázsa. Szerintem sikít róla, hogy egy sellős sztori lesz az, amit rejteget a borító.
Látunk egy arcot, de azért mégse nyomják le a torkunkon, hogy hogy is kell elképzelni Lilyt. Az a sok kék nekem a tengert juttatja eszembe és annyira megragadták a tenger színeit, hogy áááhh... nem is tudok rá megfelelő szavakat találni, a rózsaszín cím nélkül olyannyira tökéletes lenne, hogy szerintem már bekeretezve figyelne a szobám közepén egy kivilágított oltáron.

Könyv:

Nehéz spoiler nélkül írnom róla, mert a fülszöveg nem mond el túl sok infót, így nem is lesz olyan hosszú ez a bejegyzés, meg hát nem is friss élményként írok róla sajnos.
Ez egy nagyon könnyű, kis nyári olvasmány. Üdítő élmény lehet, nyaraláson, vízparton olvasgatni. Nincs nagy hordereje, nem olyan fordulatos és szerintem nem is olyan nagyon izgalmas, de letehetetlen. Nagyon élveztem és nagyon szeretem, szerintem újra is olvasom még a nyáron, mert nagyon passzol a nyár hangulatához.
Nem olvastam még olyan könyvet, ahol hableány volt a főszereplő, csak sellő mellékszereplőkkel találkoztam eddig, de nagyon édesen írta le az írónő, milyen is a sellőlét. A tengeri létre való utalások, vagy a káromkodások, nagyon, de nagyon tetszettek.
Bár az ember azt gondolná, hogy szerelmi háromszög fog kialakulni, én nem éreztem ennek a hatását, persze nem egy első látásra szerelemről szól, de nem is élesen háromszög.
Brody, Lily álom pasija, mint a fülszövegből is kiderült már az úszócsapat sztárja, népszerű fiú, de túl nagy érdeklődést nem mutat Lily iránt.
Quince a szomszéd srác, vicces és őszinte, akinek élete, hogy Lilyt az őrületbe kergesse, ami az olvasók számára roppant szórakoztató. Én imádtam a jeleneteiket, azok a szócsaták… egyszerűen fantasztikus volt.
Megismerhetjük a sellők birodalmát is, Thalessziniát, ami szuper hely, nekem legalábbis nagyon tetszik. Olyan, mint egy elsüllyedt sziget, ugyanúgy vannak épületek bútorok, még járművek is. Lehetett volna vastagabb a könyv és több jelenet játszódhatott volna a víz alatt.
Összességében tényleg egy szórakoztató nyári kis könyv, mindenkinek ajánlom, egy esélyt megérdemel, szerintem tetszeni fog. 

Nyereményjáték gubanc

Sziasztok!

Egy kérdéssel/kéréssel szeretnék hozzátok fordulni most, mert sehogy sem tudok egyedül döntésre jutni.
A nyereményjáték a blogon 28.-án (kedden) éjfélkor ér véget, de én 29.-én (szerdán) reggel már indulok nyaralni, így nem tudom feladni a nyereményt, majd csak leghamarabb 3.-án (hétfőn), így arra gondoltam, hogy ha egy nappal korábban lenne vége a játéknak, azaz 27.-én (hétfőn), akkor kedden fel tudom adni, így nem kell olyan sokat várni a nyereményre, de nem tudom, ez így mennyire fair veletek szemben. Mert mi van, akkor, ha valaki nem látja a bejegyzést, így nem értesül róla időben és valami miatt, nem tud játszani.
Szóóval a kérdésem az lenne, hogy szerintetek melyik lenne a jobb megoldás, hamarabb befejezni, vagy egy kicsit késve feladni a nyereményt.
Kérlek titeket hagyjatok egy kommentet a véleményetekkel, hatalmas segítség lenne nekem.
Köszönöm szépen! :)

Cassandra Clare: Bane-krónikák

Sziasztok! 
Tényleg taszítom a technikát, mert a laptopom úgy döntött, hogy nem hagy többet blogolni és nem tölt be semmit, így kicsit meg vagyok csúszva ismét. Muszáj az ősrégi gépem használni, ami viszont dög lassú, így nem sokkal vagyok előrébb, de legalább bejegyzést írni már enged valami.

Na de rá is térek arra, amiről írni szeretnék, ami a Bane- krónikák.

Akkor kezdem is a borítókkal, amik nekem nagyon tetszenek. Szeretem a színes dolgokat és ez elég színes lett, de nagyon szuper, a borítókat összerakva kijön MAGNUS BANE, a mi szeretett boszorkánymesterünk neve. A színek harmóniáját úgy oldották meg a tervezők, hogy borítón lévő betű színe visszaköszön a következő novella hátterében. Nem is nagyon tudok kedvencet választani, mert nekem igazából mind tetszik és olyan szuper, hogy az első és az utolsó is összhangban van. Áhh...egyszerűen imádom a borítókat is, Magnust is és a történeteket is.

A történet szempontjából talán az első és az utolsó volt a legkedvencebb részem. Az első, a Mi történt Peruban? (Amit meg is nyerhettek a blogon, ha az előző bejegyzést meglesitek) egy vicces kis történet romantikával fűszerezve. Itt igazán megszerethetjük Magnust, és még jobban megismerhetjük a vicces, bulizós oldalát. Megismerkedünk két másik boszorkánymesterrel is, az egyiküket már névről ismerhetjük a Végzet ereklyéi sorozatból is, de itt talán nagyobb szerepet kap.
Az utolsó rész, az Igaz szerelem (és egy első randi), ami szintén humoros, de már sokkal több komolyságot is találhatunk benne és persze Alecet. Szerintem sokkal másabb szögből ismerhetjük meg Alecet, mint eddig és ez egy jobb szög. Ezt a novellát pont akkor sikerült olvasnom, mikor Amerikában engedélyezték a meleg házasságokat és mindenhonnan ez a téma köszönt vissza és így még jobban bele tudtam magam élni sokkal életszerűbb volt az egész.(Megragadom az alkalmat, hogy állást is foglaljak, amit nem nehéz kitalálni szerintem, ha már így oda meg vissza vagyok ezért a Malec témáért, de nekem nem azért nem volt színes profilképem, mert nem támogatom, hanem csak elmaradt, bármiféle ok nélkül, de abszolút mellette vagyok és örültem a hírnek.) Nagyon tetszett, ahogy az emberek/alvilágiak/árnyvadászok reagálnak Magnus és Alec párosára, ami nem csak azért különös és sokak számára elfogadhatatlan, mert melegek, hanem azért is, mert az alvilágiak és az árnyvadászok nem mindig jönnek ki felhőtlenül egymással.
Még a nyolcadik kötet is nagyon tetszett az ajándék végül borzasztóan aranyos lett, egyszerűen fantasztikus. Clare mindig megadja a rajongóinak, amire vágynak.

Mindenkinek ajánlom, aki nem utálta Magnust, azért így fogalmazok, mert ha csak egy kicsit is szimpatizáltál vele, akkor meg fogod jobban ismerni és talán megszereted, vagy épp ellenkezőleg, de szerintem mindenképp érdemes egy próbát tenni vele. Én 100%-ig meg voltam elégedve a könyvekkel, nem unalmas, nem elcsépelt és egy kicsit jobb betekintést is biztosít az árnyvilágba. Megismerkedhetünk a jövő szereplőivel is, akiknek még nem olvashattuk a saját történeteiket. Egyszóval IMÁDTAM.

NYEREMÉNYJÁTÉK !!

Sziasztok!

Ma végre megérkezett a nyereménykönyv, vagyis inkább novella, úgyhogy gondoltam ki is írom a nyereményjáték menetét.
Az előző bejegyzésben már beszámoltam róla, hogy mit is lehet majd nyerni, de leírom ide is.

Beszereztem Cassandra Clare Bane krónikák 1. részét, amit sorsolásra bocsájtanék. Az ok pedig nem más, mint, hogy a héten befejeztem a Bane krónikákat és ennek örömére szeretném kisorsolni az első részt (olvasatlan teljesen új és még fantasztikus új könyv illata van).
Nekem ez és a 10.rész lett a kedvencem. A Mi történt Peruban? egy nagyon szórakoztató kis rész, amit szerintem mindenki imádni fog, aki elolvassa. Magnus sziporkázik benne.

Ha meg szeretnéd nyerni nem kell mást tenned, mint:

• Likeold a Facebook oldalt (ide kattintva megtaláljátok)
• Legyél az oldal feliratkozói között

Ha dupla esélyt szeretnél, akkor oszd meg Facebookon a nyereményjáték linkjét, hogy minél több emberhez eljuthasson a nyereményjáték híre.
Ha ezekkel megvagy, hagyj egy kommentet, amiben megtalálom a neved és az e-mail címed, hogy szükség esetén értesíthesselek. 

A nyereményjáték 2015. 07. 28.-án éjfélkor ér véget.

Mindenkinek sok sikert és szerencsét kívánok, remélem sokan játszotok majd! :)

Jelentem újra itt vagyok!

Sziasztok! 

Jelentem egy kis eltűnés után végre visszatérek. Sajnos a tanulás az olvasás rovására ment, így félbe kellett hagynom a könyveimet és a blogolást is, de most a napokban, újult erőkkel csapok a lovak közé és próbálom összeszedni majd az emlékeimet és érzéseimet, amik az adott könyvekhez kapcsolódnak.
Amiket meg szeretnék írni az eléggé közeli jövőben, azok:

• Sophie Jordan Vanish – Szökésben
• Kemese Fanni: Pippa Kenn-trilógia 1. és 2. (itt és itt)
• Rachel Hawkins: Démonüveg
• Kelley Armstrong: Sötét erő trilógia 1. és 2. (2.rész itt)
• Tera Lynn Childs: Forgive My Fins – Hableányok kíméljenek  (itt)

Ezek, mivel nem túl frissek az emlékeim, így rövidebbek lesznek, de azért remélem, hogy élvezhetőek. 
Hosszabb bejegyzésekkel is készülök, mert azért nem mellőztem teljesen az olvasást, így belekezdtem egy LOL kiadós könyvbe, amit még nem tudok hova rakni. Tetszik is meg nem is, de valami megragadt benne, ami miatt mégis lelkesen olvasom, amikor csak időm engedi. 
Az Árnyvadász Akadémia első részét is megszereztem és már bele is kezdtem, erről is szeretnék majd írni.
A hónap beszerzése egyértelműen a Luxen sorozat 5. és egyben utolsó kötete és az utolsó 2 Bane krónikák kötet, így két sorozat is lezárul. Ezért arra gondoltam, hogy egy nyereményjátékot is megpróbálok összehozni, ha lenne rá jelentkező és érdeklődő. A Bane krónikák első részét szeretném, majd sorsolásra bocsájtani, amint kitalálom, hogy milyen formában is történjék az. 
Ha szeretnétek értesülni a legfrissebb beszerzéseimről vagy arról, ha új bejegyzés kerül a blogra, akkor likeoljátok a Facebook oldalt is, amit itt oldalt megtaláltok a blogon. Ide tervezem felrakni a nyereményjáték előkészületeit, részleteit és a linkjét is majd. Nézzetek be oda is! 
Remélem akad majd egy két lelkes könyvmoly, akik még velem tartanak a további próbálkozásaim során is és örömmel olvassák, a bejegyzéseim.

Szép nyarat MINDENKINEK!! Olvassatok sokat!
Sziasztok! :)

Jennifer Armentrout: Origin – Eredet

Jennifer Armentrout: Origin – Eredet

Fülszöveg:

Felperzseli a világot, hogy megmentse a szerelmét...

Daemon bármit megtenne, hogy visszakapja Katyt.
Sikeresen behatoltak Mount Weatherbe, ám az akciónak katasztrofális vége lett. Katy elszakadt tőlük. Elvették. Daemon számára most minden arról szól, hogyan lehetne megtalálni.

Söpörje el, aki az útjába áll? Nem kérdés.

Perzselje fel az egész világot, hogy megmentse Katyt? Boldogan.

Tárja fel az emberiség előtt, hogy idegenek élnek közöttük? Örömmel.

Katy számára csak a túlélés marad.

Ellenségektől körülvéve az egyetlen, amit tehet, ha alkalmazkodik a helyzetéhez. Még a Daedalusban sem mindenki őrült… de a csoport céljai rémisztőek, és amit elárulnak, az felzaklatja Katyt. Kik az igazi rosszak? A Daedalus? Az emberiség? Vagy a luxenek?

Ők ketten együtt bármivel szembenéznek.

A legveszedelmesebb ellenség azonban mindig is jelen volt. Amikor kiderül az igazság, és a hazugságok fala összeomlik, melyik oldalra kerül majd Daemon és Katy?
Együtt maradnak egyáltalán?

Akik eddig nem olvasták az első két részt, így azok számára hatalmas SPOILEReket tartalmaz.

Borítóról:

Ez a borító teljesen más, mint a sorozat eddigi borítói, ami szerintem nem is baj. Néha kell a változatosság. Gondolom Katy az előző rész befejezése miatt nem került fel a borítóra, de mint már sokszor megénekeltem, én nem vagyok elégedett Katyvel a borítókon, úgyhogy nekem nem is hiányzik. ,,Felperzseli a világot, hogy megmentse a szerelmét..." amit láthatunk is a képen, ugyanis Daemon mögött lángokban áll a táj. Na meg persze az az elvakult és egy picit ijesztő tekintet, ami elárulja, hogy tényleg mindent meg tenne... Amúgy ez a sivatagi háttér is annyira illik a történetbe! Imádom!

Könyv:

És ismételten EMBEREK MI EZ A BEFEJEZÉS !!!!????????
Hogy lehet egy írónő ennyire kegyetlen, hogy egy ilyen jelenetnél fejezi be a könyvet?

Engem ez a könyv jobban megfogott, ha a végét nézzük, mint az előző kötet. Az összes Luxen részt imádom, de talán ez lett az egyik kedvencem, meg persze az első, amivel elkezdődött minden.

Nagyon izgalmas részre sikerült. Az egész könyvet végig izguljuk. Erős érzelmeket táplálsz a szereplők iránt, ha olvasod, ez lehet szeretet vagy gyűlölet is, de azért ennyi rész után már mindenkihez ragaszkodsz annyira, hogy fájjon, ha meghal.
Ismét kapunk megrázó és sokkoló, de főleg hihetetlen haláleseteket, mint azt már megszokhattuk. Úgyhogy ezt a részt sem úszhattuk meg, anélkül, hogy tátott szájjal ne bámuljak a könyvre, hogy ez most komoly?? 

{SPOILER!} Én a könyv végéig nem akartam elhinni, hogy Blake meghalt. Mármint, hogy komolyan meghalt. Minden lapon azt lestem, hogy az a kis féreg hol tűnik fel újra, hol kavar bele újra a dolgokba, de szerencsére eddig nagyon úgy tűnik, hogy végre tényleg meghalt. {SPOILER VÉGE!}

Nagyon intenzív könyv, nem tud hidegen hagyni, és bár nem rövid nagyon gyorsan fogynak a lapok.

Olyan fordulatok vannak benne, hogy csak nagy szemekkel nézel és pislogsz, hogy ezt miért tette, az aki.
Nem lehet nagy spoilerek nélkül sokat elmondani, azon kívül, hogy: valamiIstenkirályegykönyvésmindenkivegyemeg!!!

Olyan viccek, poénok, oltások és beszólások vannak, hogy nem bírtam ki, néha hangosan felnevettem. A szócsaták még mindig fordulatosak és ennyi rész alatt se lett lapos és erőltetett.

Nagyon nyilvánvaló utalások is vannak, amik nekem nagyon tetszettek, mint például megemlítik az X-ment is, ami nem mellesleg az egyik kedvenc filmem, úgyhogy azt is nagy mosollyal nyugtáztam.

Katy még mindig nagyon kemény csaj és még mindig a kedvenc regényhőseim közé tartozik. Ha kell kitart és kibír mindent, de van, ami már neki is sok és kiborul. Teljesen életszerű és nem mű karakter számomra.

Daemon még mindig egy álompasi, amivel szerintem sokan egyetértetek. A meseszép zöld szemét azóta is keresem a nagyvilágban azóta is, de sajnos soha nem láttam még olyan szép zöld szemet, mint, ahogy az övéit elképzeltem.

Nem bírtam ki és egy pár idézetet kifotóztam olvasás közben, ezeket még szeretném megosztani veletek is, mert nekem nagyon-nagyon tetszettek olvasás közben.

,,-Ha továbbra is ilyen szoros kapcsolatban maradunk, haver, úgy érzem, lassan el kellene hogy vigyelek vacsorázni, vagy valami. Legalább a nevedet áruld el!"

Ez Daemon és az egyik új szereplőnk Archer közt lezajló párbeszédből másoltam.
Archerről azért nem szeretnék elmondani semmit, a saját véleményem se, hogy mindenki maga rakja be abba a skatulyába, amibe szeretné.

,, Büszkeség töltött el. Az én cicám, karmostól, mindenestől."

Ez csak annyira aranyos volt, hogy nem mehettem el mellette szó nélkül.

A következő csak egy póló, de én ezen is nagyot vigyorogtam.

,, A ZOMBIKNAK IS SZÜKSÉGÜK VAN SZERETETRE."

Én pedig ezzel a hatalmas igazsággal zárnám, amit a mi legdrágább földönkívülink mondott.

,, Amíg mélyen benne vagy valamiben, sosem mondod ki, sosem teszed meg, amit kellene. Mindig csak utóbb, amikor már túl késő, akkor jössz rá, hogy mit kellett volna mondanod vagy tenned."

Nyereményjáték Deszy könyvajánlóján !

Sziasztok!

Egy nagyon szuper bloggerinánál nyereményjáték folyik, amire érdemes ellátogatni. Sok szép nyereményt szedett össze, amiért érdemes küzdeni. Rengeteg sok jó könyv és könyvekhez kapcsolódó meseszép ékszerek. (Tényleg valami eszméletlen szépek.) 

A részvételi feltételek nagyon egyszerűek, nem kell különösebben nehéz próbákat kiállni a nyeremények megszerzéséhez.
Bővebb információt és magát a nyereményjátékot is ITT megtaláljátok. 

Mindenkinek jó játékot és egy nagy vagon szerencsét kívánok! :)

Stephen King: Carrie

Stephen King: Carrie

Nem szoktam a kiadás dátumát, vagy az én példányom kiadásának évét feltüntetni a bejegyzéseimben, de itt most úgy éreztem, hogy nem árthat. Szóval az eredeti megjelenés éve 1974, így nem egy mai csirkéről beszélünk, de ennek ellenére, néhány résztől eltekintve én meg nem mondtam volna, hogy egy ilyen idős könyvet olvasok. (Az én kiadásom 1995-ös, mint ahogy én is '95-ben születtem :) )

Fülszöveg:

A chamberlaini gimnáziumban közeleg az érettségi. A tizenhat éves, esetlen Carrie White-ot nemcsak bigottan vallásos anyja terrorizálja, hanem diáktársai – főként a lányok – gúnyolódásának is állandó céltáblája. Egy különösen megrázó esemény után a főkolomposokat megbüntetik, Carrie-ben pedig nőttön nő az indulat, elégtételt akar venni az őt ért sérelmekért. Egyre inkább tudatosul benne, hogy félelmetes telekinetikus képessége micsoda hatalom! Elérkezik a nagy nap, az érettségizők bálja. Csodák csodája, a rút kiskacsa Carrie-t bálkirálynővé választják a csinos és népszerű Tommy oldalán. Ám néhány diák nem bír magával, a végsőkig meg akarja alázni a lányt, s szörnyű tervet eszel ki. Válaszként Carrie szabadjára engedi pusztító erejét, melynek nyomán kő kövön nem marad…

Borítóról: 

Mivel egy elég koros könyvről van szó, így sokféle borítóval jelent már meg. Ezért én a saját példányom borítóját választottam.
Nem egy olyan nagy szám a borító, nem is igazán illik szerintem a történethez, de azért az a piros szem mindenki tekintetét megragadja és nem is ereszti.

Könyv:

Jelentem végre sikerült elolvasnom az első Stephen King könyvemet. Már nagyon régóta szerettem volna olvasni egy King könyvet, először a Mobilt vettem meg, de csak beleolvastam utána pedig felraktam a polcomra és azóta se olvastam el sajnos. De a Carrie-t nem olyan régen sikerült filmen is látnom, így nagyobb volt a kíváncsiságom, hogy miből is születhetett a film, mert hát az is eléggé tetszett és így vagyok a könyvvel is.
Elég könnyen megragadja az olvasó figyelmét, vannak benne persze unalmasabb részek, de ezeket általában vagy nagyon rövidre szabta King vagy valami olyan izgalom követi, ami elfeledteti az olvasóval, hogy unta volna magát. Határozottan nem horror könyv, de megvan a maga sötét borzongató hangulata.
A Carrie egy tökéletes elrettentő példa az iskolai terrorizálásokra. Adott egy nem túl népszerű és nem is túl szép lány, akit az anyja meglehetősen furcsán nevelt, így ennek nyoma maradt a lány viselkedésén. Carrie anyja nagyon vallásos és ez egy ,,kis" őrülettel is társul, így megkaphattuk a nem túl tökéletes gyerekkort. Carrie nem részesül túl részletes felvilágosításban, így kezdődik minden. Iskolatársai bántalmazzák szóban, tettekben és ezzel jutunk el a legjobb részhez, vagyis hát az olvasó számára a legjobb részhez, hogy a lány átadja magát az erőnek és bosszút áll mindenen és mindenkin, ami/aki az útjába kerül.
Számomra talán a legérthetetlenebb dolog az egészben, az a diákok kegyetlensége. Adott a szituáció, ami szerintem nem éppen egy vicces műsor része és az első reakciójuk a megállíthatatlan fuldokló nevetés. Élvezik, hogy egy ártatlan lányt megalázhatnak és eltiporhatnak. A szereplők az összes, de tényleg az összes nagyon idegesítő és szinte vártam, hogy mikor éri már őket utol a végzetük és sajnos sok helyen, aki a legkegyetlenebb halált érdemelte volna az halt meg a leggyorsabban.

A könyv szerkezete számomra nagyon szokatlan volt, de rá kellett jönnöm, hogy ez tetszik. Nem csak azt olvashatjuk, hogy Carrie hogyan élte meg ezt az egészet, hanem különféle szemszögekből kapunk betekintést és ez feldobja a könyvet. A szemszögváltáson kívül vannak még cikkek, könyvrészletek, jelentések és tanúvallomások, amik által még jobban belelátunk abba, hogy mi történt azon kívül, mint amit láttunk Carrie szemén keresztül.

Nagyon tetszett és csak ajánlani tudom mindenkinek, mert egy nagyon izgalmas történet.

Mivel említettem ugye, hogy láttam a filmet, így azt is ajánlom figyelmetekbe. Én az új változatot láttam (2013) nem teljesen könyv hű, de nekem az is nagyon tetszett, nemcsak a könyv. Ide kattintva meg tudjátok nézni a film előzetesét.

Új szerzemények

Sziasztok! 
Újra egy olyan bejegyzéssel készültem, amiben a legfrissebb beszerzésem osztom meg veletek.
Szerda este rendeltem őket a Könyvmolyképző webshopjából és ma reggel már csengetett is a futár a könyveimmel.

Az új könyvek, pedig nem mások, mint....

Fülszövegek:



Rachel Hawkins - Démonüveg

Sophie Mercer azt hiszi magáról, hogy boszorkány, és ezért került be a Hex Hallba, a kiskorú prodigiumok (vagyis boszorkányok, alakváltók és tündérek) javítóintézetébe. De aztán rájön a családi titokra, és arra, hogy Archer Cross, aki iránt gyöngéd érzelmeket táplál, A Szem ügynöke. Azé a csoportosulásé, aminek egyetlen célja, hogy a prodigiumokat eltöröljék a föld színéről.

Kiderül az is, hogy Sophie a világon élő két démon egyike – a másik démon az apja. De ami még ennél is rosszabb, hogy olyan varázserő birtokába került, ami életveszéllyel fenyegeti a szeretteit. Ezért úgy dönt, hogy Londonba megy, és aláveti magát a Megfosztásnak, annak a veszélyes rituálénak, ami során vagy a varázserejét veszti el örökre, vagy az életét.

De amikor Angliába érkezik, megdöbbentő felfedezést tesz. Kiderül, hogy az új lakótársai is démonok. Valaki démonokat ébreszt, méghozzá azzal a hátsó szándékkal, hogy felhasználja az erejüket – és nem biztos, hogy jó célokra. Eközben A Szem Archer Cross segítségével tovább vadászik Sophie-ra, de Sophie már nem érez a fiú iránt semmit. Vagy mégis?


Jennifer Armentrout: Origin – Eredet

Felperzseli a világot, hogy megmentse a szerelmét...

Daemon bármit megtenne, hogy visszakapja Katyt.

Sikeresen behatoltak Mount Weatherbe, ám az akciónak katasztrofális vége lett. Katy elszakadt tőlük. Elvették. Daemon számára most minden arról szól, hogyan lehetne megtalálni.

Söpörje el, aki az útjába áll? Nem kérdés.

Perzselje fel az egész világot, hogy megmentse Katyt? Boldogan.

Tárja fel az emberiség előtt, hogy idegenek élnek közöttük? Örömmel.

Katy számára csak a túlélés marad.

Ellenségektől körülvéve az egyetlen, amit tehet, ha alkalmazkodik a helyzetéhez. Még a Daedalusban sem mindenki őrült… de a csoport céljai rémisztőek, és amit elárulnak, az felzaklatja Katyt. Kik az igazi rosszak? A Daedalus? Az emberiség? Vagy a luxenek?

Ők ketten együtt bármivel szembenéznek.

A legveszedelmesebb ellenség azonban mindig is jelen volt. Amikor kiderül az igazság, és a hazugságok fala összeomlik, melyik oldalra kerül majd Daemon és Katy?

Együtt maradnak egyáltalán?

Sophie Jordan: Vanish – Szökésben

A lázadó, korábban önkéntes száműzetésben élő Jacinda kénytelen visszatérni családjával a falujukba.Bár Jacindát nem fogadják kitörő örömmel az övéi, mivel nem mondott le szerelméről, Willről – aki ember –, és emiatt rengeteg kárt okozott magának és szeretteinek.Ő mindent elkövet, hogy legalább látszólag beilleszkedjen a falkába. Amikor a következő alfa, Cassian, a pártfogásába veszi, egyrészt könnyebb lesz az élete, ugyanakkor fel is kavarja az érzelmeit az új hódoló, hiszen ő még mindig Willbe szerelmes. Ráadásul Jacinda ikertestvére, Tamre is különleges képességeket kezd mutatni, és így hirtelen értékesebbé válik a falka szemében, és esélyesebb Cassian szerelmére…

Ahhoz, hogy igazán tudjunk szeretni, először önmagunkat kell megismerni. De hogyan ismerheted meg önmagad, ha folyton rejtőzködnöd kell?

Cassandra Clare: A végzet ereklyéi 6. - Mennyei tűz városa

Cassandra Clare: Mennyei tűz városa

Fülszöveg:

A Végzet Ereklyéi zárókötete
Erchomai, mondta Sebastian. Jövök.
Árnyvadászok
A sötétség visszatér az árnyvadászok világába. Miközben minden széthullik körülöttük, Clary, Jace, Simon és a barátaik összefognak, hogy megküzdjenek a nephilimek valaha volt legnagyobb ellenségével: Clary saját bátyjával.
Sebastiant a világon semmi sem győzheti le; – egy másik világba kell talán utazniuk, hogy esélyük legyen? Életek vesznek oda, szerelmeket áldoznak fel, és minden megváltozik a Végzet Ereklyéinek befejező kötetében.

Borítóról:

A borítóról már írtam a 2014 borítói című posztomban, úgyhogy nem nehéz kitalálni, hogy nekem nagyon tetszik a borító. Imádom Clary haját, annyira szép a színe.Tetszenek a fegyverek, a sötét és világos kontrasztok és a színek is. Kicsit bővebb véleményemhez nézzétek meg a 2014 borítói bejegyzést.

Könyv:

Nagyon vegyes érzelmeim voltak a könyvvel olvasás közben, hiszen egy csodálatosan varázslatos könyvsorozat, amibe mindenki beleszeret, de... Sajnos a sorozatnál is előjött ez a de... mégpedig a Bukott angyalok városánál. Az a kötet nagyon megosztotta az olvasókat, DE Cassandra a kételyeket sikeresen eloszlatta az Elveszett lelkek városával, legalább is engem megnyert és újra beleszerettem a sorozatba. Csak sajnos most , mint már írtam vegyes érzelmekkel kellett olvasnom, hisz már nagyon rég óta erre vártunk. Végre megtudhattuk mi vár a mi szeretett Árnyvadászainkra és Alvilágijainkra. Még a megjelenés előtt kaptunk olyan híreket, hogy 6 főbb szereplőnek örök búcsút mondhatunk, ez akkor mindenkit nagyon megrendített, bennem is felmerült, hogy vajon kik is lesznek majd ezek és így olvasás közben is előjött ez a kérdés. Mikor valaki megsérült egyből arra gondoltam, hogy ne haljon már meg, hisz nem lehet ilyen vége az ő sztorijának. De ahogy haladtunk a történetben, kiderült, hogy egyáltalán nem azok halnak meg, akikre én számítottam. Nem rendített meg a haláluk, nem is szerettem őket annyira és én azért kicsit több izgalmat vártam volna, hisz egy 6 kötetes sorozat utolsó részét tartom a kezemben. Ennek ellenére, ugye a Sötét háború zajlik a kötetben, így izgalmas pillanatok sem maradhatnak el a könyvben. Viszont megint előjön a, de mivel a sötét háborúból mi nem sokat élünk át. Ugyanis mi egy másik frontól nézzük a csatát.

A főellenség Sebastian, nekem egyre inkább a szívembe lopta magát. A sok gonosz tette ellenére is egyre jobban megsajnáltam, hisz teljesen mást tanítottak neki, és ő is másképp látja az életet, nem kellene hibáztatnunk azért, hogy nem tudja mi az a szeretet, mondjuk azért már lehet hibás, hogy annyi embert megölt, a célja elérése érdekében. Meg ugye az a démon vér is eléggé befolyásolja szegénykémet. Ugyanakkor kapcsolata Claryvel egy egészen kicsinykét gyomorforgató.

Jace számomra még mindig egy kicsit kiismerhetetlen. A saját barátnőjét nem avatja be az érzelmeibe és a gondolataiba, ami nekem egy kicsit fura volt, de érthető is, hisz őt is Valentine nevelte fel. A sorozat alatt valamelyik résznél kiszerettem Jaceből, egyszerűen már nem olvastam úgy azokat a részeket, amiben szerepelt, hogy közben folyt a nyálam, de még mindig szerethető karakter, csak már máshogy. Jace és Clary szerelme egy új szintre lépett elég sok értelemben, de nem csak a testi kapcsolatra gondolok most, hanem a komolyságra és a mérhetetlen szeretetre, ami kettejük között alakult ki. A szerelmükön látszik, hogy lassan ők is felnőnek, de a szerelem köztük nem elmúlt, vagy átalakult, hanem elmélyült, mintha mindig is létezett volna. Én is el tudnék viselni egy ilyen szerelmet.

Simon és Izzy kapcsolatáról nem igazán kapunk sok információt, de végül az ő sztorijuk is kap egy lezárást. Elég nagy hangulatingadozások vannak a szerelmükben, de hát két ellentétes személyiség, nem is nagyon lehet mást várni.

Mindenkit nagyon izgatott a kérdés, hogy vajon mi lesz Malec sorsa, hát, ha elolvassátok a könyvet, akkor erre a választ megtaláljátok. Magnus nem szerepel túl aktívan a könyvben, különféle okokból kifolyólag, de nem szeretnék ebbe belemenni, mert elég spoileres lenne. Alecről viszont egy kicsit több mindent megtudhatunk, és egy eddig ismeretlen oldalával is megismerkedhetünk. Ha lenne még pár része a sorozatnak, határozottan biztos vagyok benne, hogy átmennék TEAM ALEC-ba.
Viszont van egy jelenetük, ahol Alec és Magnus majdnem könnyeket csalt a szemembe ( na jó nem csak majdnem...)

Megismerhetjük Magnus apját is, aki egy köcsög, bár ezt azért gondolom nem túl nehéz kitalálni. Mondjuk engem annyira nem érdekelt, hogy ki az apja, úgyhogy nem kaptam a szám elé a kezem, hogy "ÚÚR IISTEEN!" de azért érdekes volt figyelni a találkozásukat. Nem vagyok túl vallásos, így nem igazán tudtam a Pokol hercegeinek a funkcióját, azt se, hogy kik azok, hányan vannak és mi célt szolgálnak. Sok Bibliai idézet is volt a könyvben, ami engem eléggé zavart, mert nekem nem tetszettek. Meg amúgy is értem én, hogy illik a cselekményhez, de nekem ez nagyon erőszakos erőltetés volt. Na de mindegy is, aki egy kicsit nyitottabb a témára, annak ezzel nem lesz semmi problémája.

A történet maga elég összetett. Nagyon sok szereplővel kellett dolgoznia az írónőnek, ezért sok szemszög jelenik meg, ami akkor nem a legjobb, ha nincs sok időd és csak kicsiket tudsz egyszerre olvasni, mert belekeveredsz, hogy eddig kivel mi is történt. Ennek ellenére, abból a szempontból kihagyhatatlan volt ez a sok szemszög, hogy ez a befejező kötet és mindenki sorsát le kell szépen zárni, mert az azért csak nem néz ki jól, hogy oké ez meghalt, ez egy kicsit sír miatta, de hagyjuk jó ez így.
Mivel 2 világban is játszódik, így a helyszínek is elég változatosak, de főleg 3 helyszín között váltakozott a cselekmény. Ezek a másik dimenzió, New York és Idris.
A csata végével rá kell jönnünk, hogy itt bizony nem a csata hozta a legnagyobb áldozatokat közvetlen, de nagy szerepe volt a következményekben. Simon sorsa nagyon érdekesen alakul a csata okán.
Kaptunk egy nagyon meglepő szereplőt, aki nem más, mint egy magyar Árnyvadász. Balogh nem éppen a legszimpatikusabb ember, azt meg kell hagyni és nagyon remélem, hogy Clare nem így tekint ránk magyarokra. Bár ha így is tekint, akkor is nagyon megdöbbentő és megtisztelő, hogy ha ilyen formán is, de helyet kaptunk a könyvében.
A Mennyi tűz városa elővezeti a következő sorozatát is, amiben Emma és Julian a főszereplők, így ők is aktív szereplők.

Végig gondolva ez a könyv elképesztő és kihagyhatatlan. Egész más, mint a többi, de valahogy még is ugyan olyan. Nagyon jó történet, a Tündére népét is jobban megismerhetitek, ha elolvassátok.
Egyszóval, összegezve imádtam. 

Sarah Blakley-Cartwright: A lány és a farkas

Sarah Blakley-Cartwright: A lány és a farkas

Fülszöveg: 

A faluban megkondul a harang egyszer, kétszer, háromszor – valakit megöltek. Negyedszer is megszólal... A gyilkos a Farkas. Amikor még a falvak olyan kicsik voltak, hogy mindenki ismert mindenkit, egy kislány harcolt, hogy meglelje a maga útját. Valerie nem „jó kislány”. Amikor a helyi vérfarkas kiszemeli magának, Valerie-nek lehetetlen döntést kell hoznia. Senkihez sem fordulhat, miközben választhat a rákényszerített házasság, és a szökés között igaz szerelmével. Az apja a helyi iszákos, az anyja irányítani akarja, és a többi lány – ők gyorsan boszorkánynak kiáltják ki. Ki menti meg Valerie-t? Meg tudja menteni saját magát? A klasszikus gyermekmese lebilincselő újragondolásában nehéz lehet megtalálni a happy endet.

Borítóról: 

A betűtípustól a fákig minden tetszik rajta. Nagyon jó ötlet volt egy kis mozgást vinni a borítóba, mert maga a történet sem egy túl nyugis. Ezeket a fákat pedig egyszerűen imádom. Azok az apró mondatok, pedig mindig mosolyra késztetnek.  A kettő közül a kedvencem a  ,, A jó kislányok nem állnak szóba vérfarkassal”. De mint később kiderül, a főhősnőnk nem tartozik a jó kislányok közé.

Könyv: 

A könyv segítségével egy olyan korba is betekintést nyerhetünk, ahol még minden más volt. Az emberek nem szerelemből házasodtak, csak az érdekek számítottak. Elítéltek mindent, ami egy kicsit is más volt, mint a szokásos unalmas.
A történet több szereplő nézőpontjából áll össze, így az olvasó jobban belelát a történtek miértjébe.  A történet a Piroska és a Farkas mesére épül, így megtalálhatunk a történetben pár erre utaló idézetet, mint például:
,,- Milyen nagy a szemed, Nagymama!...
- Hogy jobban lássalak, kedvesem…
- Milyen nagy a füled, Nagymama!
- Hogy jobban halljalak, kedvesem…
- Milyen nagyok a fogaid, Nagymama!
- Hogy jobban bekaphassalak, kedvesem…”
Ez az idézet, szerintem mindenki számára ismerős lehet, aki hallott már a meséről és szerintem jó ötlet volt beleírni a könyvbe is.
Érdekes, hogy a falubeliek nem akarják elűzni, vagy megölni a farkast, inkább alkut kötnek vele és úgy élik az életüket, mintha nem egy hatalmas fenevad tartaná őket rettegésben.
A történet nem szenved hiányt vérből, fájdalomból, brutalitásból, kegyetlenségből és félelemből sem. Kapunk egy kis szerelmi háromszöget is, de a történet végére megoldódik a dolog. Valerit sokszor alig lehet követni, mikor a farkas kilétét akarja kideríteni. De alapvetően egy szerethető karakter volt számomra. Erős és határozott.
A két hősszerelmes Peter és Hanry. Peter egy igazi rossz fiú, akibe Valeri már régóta szerelmes. Hanry pedig a másik véglet. Egy kedves férfi, aki mellé még jómódú is, így minden lány róla álmodik.
Valeri barátnői elég kétszínűek és elhanyagolhatóak. Nem egy kitartó csapat, amint nem kedvez Valeri szerencséje már el is hagyják.
A film változatát is jól összerakták, sok helyen találkozik, de persze mint mindig eltérések is vannak. Ha még nem olvastad a könyvet, de a filmet is szeretnéd megnézni, ajánlom, hogy előbb a könyvet, majd a filmet nézd. Egy jól megírt farkasos könyv, nagyon tudom ajánlani.