Jennifer L. Armentrout: Oblivion 2. - Feledés
Fülszöveg:
Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, mindkettőnknek végünk. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak? Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmisek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…
Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, mindkettőnknek végünk. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak? Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmisek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…
Borító:
Nekem nagyon bejön, igaz már az előzőre is azt mondtam, és annak még a színeit is nagyon dicsértem, de ez most jobban tetszik. Az előző Daemon szemszögről ITT írtam. A borító igazából ugyan az, csak a színe más, jobbnak jobb, de ahogy visszaolvastam én is, hogy arról mit írtam, az a kis plusz, amit azok a színek adtak akkor, az inkább megfogott. Viszont csak kinézetre jobban tetszik attól. Kaphattunk volna egy másik borítót Daemonnel, de így is elégedett vagyok, mert ezen is iszonyat helyes.
Könyv:
Mivel ez ugyebár az Ónix Daemon szemszögéből így ez a bejegyzés SPOILERES lesz azok számára, akik azt még nem olvasták!
Sajnos az Ónixról még nem került fel vélemény a blogra, de ez a könyv most kedvet csinált hozzá, szóval akár az is lehet, hogy a nem túl távoli jövőben azt is újra olvasom sokadik alkalommal és írok is róla.
Nagyon tetszett, igaz nem volt nehéz dolga mivel Daemont eleve imádom, és az egész Luxen sorozatot is, bár talán ez az a rész, ami nekem a leggyengébb. Sokat évődnek benne, sok a vita és a bizonytalanság is és kevés az akció. Bár így Daemon miatt kicsit több akciót kaptunk
Sajnos az Ónixról még nem került fel vélemény a blogra, de ez a könyv most kedvet csinált hozzá, szóval akár az is lehet, hogy a nem túl távoli jövőben azt is újra olvasom sokadik alkalommal és írok is róla.
Nagyon tetszett, igaz nem volt nehéz dolga mivel Daemont eleve imádom, és az egész Luxen sorozatot is, bár talán ez az a rész, ami nekem a leggyengébb. Sokat évődnek benne, sok a vita és a bizonytalanság is és kevés az akció. Bár így Daemon miatt kicsit több akciót kaptunk
Az könyv elején igazából nagyon szórakoztató, hogy mennyire egy kanos tini szemszögéből látunk mindent. Hihetetlen mennyire élénk Daemon fantáziája, és ezt nagyon jó volt olvasni, viszont lehet, hogy az egész könyv alatt ez a tömény szexuális utalgatás sok lett volna, így a végéhez közeledve sokkal komolyabb lett, mondjuk ehhez azért kellett is, bizonyos dolgoknak történni.
Teljesen igaz, az a mondás, hogy az éremnek két oldala van. Ez a regény tökéletes bizonyíték rá. Mikor csak Katy szemszögéből láttuk a dolgokat akkor, teljesen, vagy részlegesen, de elfogadtuk és megértettük, mit miért tesz, mit miért nem mond el és kinek nem mondja el. Mert ugye vannak dolgok amiről Daemon tud, de Dee már nem, ehhez majd még visszatérek mert ez nekem egy komoly szívfájdalmam. Most viszont, hogy Daemon szemszögéből láttam ugyanezeket a dolgokat, így nagyon bosszantott Katy viselkedése és nem is igazán kedveltem. Persze ha jobban belegondolok mind a két félnek igaza van bizonyos dolgokban, de így egy egy szemlélet alapján nagyon részre hajlók tudunk lenni.
Annyira romantikus, hogy szinte csak Katy jár az eszében és mikor féltékenykedik Blakere, az valami hihetetlenül vicces. Az meg aztán végképp a kedvencem, még mindig, hogy az összes B betűs keresztnévvel illette, csak a sajátjával nem (a legjobb a Beethoven volt). Mondjuk nem olyan nagy csoda, hogy nem kedveli Blaket, én is az elejétől kezdve utáltam, de most legalább nem szerepelt annyit, mint az Ónixban, így elviselhetőbb volt.
Ismertem a történet végét, hellyel közzel, de azért már nem emlékszem minden könyvre részletesen, csak egyben a történetekre, így sejtésem az volt, hogy mi történhet ebben a könyvben, de nem voltam benne biztos. Így nekem teljesen izgalmas volt, nem éreztem azt, hogy lerágott csont lenne és csak ugyan arról szól, meg egyébként sem ugyan arról szól, de mégis. Szóval értitek...
Komolyan aggódtam néha Daemon, Katy, Dee és a többiek miatt, hogy nehogy valami bajuk essen. De sajnos nem tudtam annyira szurkolni az életükért, hogy mindenki életben is maradjon.
Eddig nem volt olyan spoileres, de most az jön, szóval aki nem olvasta az Ónixot, az most ezt se olvassa!!
Adam halála már első olvasásra is sokkolt és nekem is csordogáltak azért a könnyeim, mert itt is előjött ugye, hogy miért mindig a jóknak kell elmenni. Viszont más szempontból jónak tartom ezért (is) az írónőt, mert végre valaki a VP írók között aki tényleg mer ölni, bár sajnos nem keveset. Jó taktika, hogy érezzük azért van súlya a dolgoknak és néha következményekkel is járnak a tetteik.
Itt viszont a már említett szívfájdalmam is visszatér, ami Dee karaktere. Az első könyvben szerettem. Nem imádtam, de tényleg bírtam, és ettől a kötettől kezdve viszont szinte minden szimpátiám eltűnt. Ami csak azért gáz, mert igazából nem is az ő karaktere tehet erről, mivel ő az áldozat, de még is tehet róla bizonyos szinten. Katy és Daemon is teljesen elhanyagolja, titkolóznak előle és néha még figyelembe sem veszik, bár Daemon mindent megtesz azért, hogy ne essen baja, igazából árt neki ezzel. Milyen ironikus. Mivel ugye Katy és Daemon minimalizálja Deet, így neki csak Adam marad, akivel szorosabbra is fűzik a kapcsolatukat és nagyon jó irányba haladnak, aminek Adam halálával vége is lesz. Dee pedig egyedül marad, így tökéletesen értem, miért is lesz olyan, amilyen a későbbiekben, de ettől még nem szeretem ezt a változást és ezt nem Dee hibájaként írom fel, hanem leginkább Katyt okolom, mert teljesen kizárta Deet, amit egy igazi barátnőnek nem kellene megtenni.
Azért egy Dee szemszöge most már érdekelne, viszont abban már nem is reménykedek. Ennyit Deeről.
Komolyan aggódtam néha Daemon, Katy, Dee és a többiek miatt, hogy nehogy valami bajuk essen. De sajnos nem tudtam annyira szurkolni az életükért, hogy mindenki életben is maradjon.
Eddig nem volt olyan spoileres, de most az jön, szóval aki nem olvasta az Ónixot, az most ezt se olvassa!!
Adam halála már első olvasásra is sokkolt és nekem is csordogáltak azért a könnyeim, mert itt is előjött ugye, hogy miért mindig a jóknak kell elmenni. Viszont más szempontból jónak tartom ezért (is) az írónőt, mert végre valaki a VP írók között aki tényleg mer ölni, bár sajnos nem keveset. Jó taktika, hogy érezzük azért van súlya a dolgoknak és néha következményekkel is járnak a tetteik.
Itt viszont a már említett szívfájdalmam is visszatér, ami Dee karaktere. Az első könyvben szerettem. Nem imádtam, de tényleg bírtam, és ettől a kötettől kezdve viszont szinte minden szimpátiám eltűnt. Ami csak azért gáz, mert igazából nem is az ő karaktere tehet erről, mivel ő az áldozat, de még is tehet róla bizonyos szinten. Katy és Daemon is teljesen elhanyagolja, titkolóznak előle és néha még figyelembe sem veszik, bár Daemon mindent megtesz azért, hogy ne essen baja, igazából árt neki ezzel. Milyen ironikus. Mivel ugye Katy és Daemon minimalizálja Deet, így neki csak Adam marad, akivel szorosabbra is fűzik a kapcsolatukat és nagyon jó irányba haladnak, aminek Adam halálával vége is lesz. Dee pedig egyedül marad, így tökéletesen értem, miért is lesz olyan, amilyen a későbbiekben, de ettől még nem szeretem ezt a változást és ezt nem Dee hibájaként írom fel, hanem leginkább Katyt okolom, mert teljesen kizárta Deet, amit egy igazi barátnőnek nem kellene megtenni.
Azért egy Dee szemszöge most már érdekelne, viszont abban már nem is reménykedek. Ennyit Deeről.
Mielőtt befejezném a spoilert, még annyit megemlítenék, hogy Dawsont direkt nem emlegettem, mert nekem nem volt túl mérvadó a jelenléte, keresés szempontból sem és a végkimenetel szempontjából sem.
Spoilerek vége!
Maga a regény stílusa hozta a megszokott formát. Szerethető volt, humoros, néhol szomorú és fordulatos. Kitűnik még a többi regény közül a sok káromkodásával is, ami néhol tényleg káromkodás néhol pedig csak ilyen kis szösszenet. Ebből a kedvencem még mindig határozottan a FÖLDÖNKÍVÜLI APRÓSZENTEK, ami felülmúlhatatlan.
