Jennifer L. Armentrout: Oblivion 2. - Feledés

Jennifer L. Armentrout: Oblivion 2. - Feledés

Fülszöveg:

Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, mindkettőnknek végünk. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak? Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmisek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…

Borító:

Nekem nagyon bejön, igaz már az előzőre is azt mondtam, és annak még a színeit is nagyon dicsértem, de ez most jobban tetszik. Az előző Daemon szemszögről ITT írtam. A borító igazából ugyan az, csak a színe más, jobbnak jobb, de ahogy visszaolvastam én is, hogy arról mit írtam, az a kis plusz, amit azok a színek adtak akkor, az inkább megfogott. Viszont csak kinézetre jobban tetszik attól. Kaphattunk volna egy másik borítót Daemonnel, de így is elégedett vagyok, mert ezen is iszonyat helyes.

Könyv:

Mivel ez ugyebár az Ónix Daemon szemszögéből így ez a bejegyzés SPOILERES lesz azok számára, akik azt még nem olvasták!

Sajnos az Ónixról még nem került fel vélemény a blogra, de ez a könyv most kedvet csinált hozzá, szóval akár az is lehet, hogy a nem túl távoli jövőben azt is újra olvasom sokadik alkalommal és írok is róla.
Nagyon tetszett, igaz nem volt nehéz dolga mivel Daemont eleve imádom, és az egész Luxen sorozatot is, bár talán ez az a rész, ami nekem a leggyengébb. Sokat évődnek benne, sok a vita és a bizonytalanság is és kevés az akció. Bár így Daemon miatt kicsit több akciót kaptunk

Az könyv elején igazából nagyon szórakoztató, hogy mennyire egy kanos tini szemszögéből látunk mindent. Hihetetlen mennyire élénk Daemon fantáziája, és ezt nagyon jó volt olvasni, viszont lehet, hogy az egész könyv alatt ez a tömény szexuális utalgatás sok lett volna, így a végéhez közeledve sokkal komolyabb lett, mondjuk ehhez azért kellett is, bizonyos dolgoknak történni. 

Teljesen igaz, az a mondás, hogy az éremnek két oldala van. Ez a regény tökéletes bizonyíték rá. Mikor csak Katy szemszögéből láttuk a dolgokat akkor, teljesen, vagy részlegesen, de elfogadtuk és megértettük, mit miért tesz, mit miért nem mond el és kinek nem mondja el. Mert ugye vannak dolgok amiről Daemon tud, de Dee már nem, ehhez majd még visszatérek mert ez nekem egy komoly szívfájdalmam. Most viszont, hogy Daemon szemszögéből láttam ugyanezeket a dolgokat, így nagyon bosszantott Katy viselkedése és nem is igazán kedveltem. Persze ha jobban belegondolok mind a két félnek igaza van bizonyos dolgokban, de így egy egy szemlélet alapján nagyon részre hajlók tudunk lenni. 

Annyira romantikus, hogy szinte csak Katy jár az eszében és mikor féltékenykedik Blakere, az valami hihetetlenül vicces. Az meg aztán végképp a kedvencem, még mindig, hogy az összes B betűs keresztnévvel illette, csak a sajátjával nem (a legjobb a Beethoven volt). Mondjuk nem olyan nagy csoda, hogy nem kedveli Blaket, én is az elejétől kezdve utáltam, de most legalább nem szerepelt annyit, mint az Ónixban, így elviselhetőbb volt. 

Ismertem a történet végét, hellyel közzel, de azért már nem emlékszem minden könyvre részletesen, csak egyben a történetekre, így sejtésem az volt, hogy mi történhet ebben a könyvben, de nem voltam benne biztos. Így nekem teljesen izgalmas volt, nem éreztem azt, hogy lerágott csont lenne és csak ugyan arról szól, meg egyébként sem ugyan arról szól, de mégis. Szóval értitek...
Komolyan aggódtam néha Daemon, Katy, Dee és a többiek miatt, hogy nehogy valami bajuk essen. De sajnos nem tudtam annyira szurkolni az életükért, hogy mindenki életben is maradjon.
Eddig nem volt olyan spoileres, de most az jön, szóval aki nem olvasta az Ónixot, az most ezt se olvassa!!     
Adam halála már első olvasásra is sokkolt és nekem is csordogáltak azért a könnyeim, mert itt is előjött ugye, hogy miért mindig a jóknak kell elmenni. Viszont más szempontból jónak tartom ezért (is) az írónőt, mert végre valaki a VP írók között aki tényleg mer ölni, bár sajnos nem keveset. Jó taktika, hogy érezzük azért van súlya a dolgoknak és néha következményekkel is járnak a tetteik.
Itt viszont a már említett szívfájdalmam is visszatér, ami Dee karaktere. Az első könyvben szerettem. Nem imádtam, de tényleg bírtam, és ettől a kötettől kezdve viszont szinte minden szimpátiám eltűnt. Ami csak azért gáz, mert igazából nem is az ő karaktere tehet erről, mivel ő az áldozat, de még is tehet róla bizonyos szinten. Katy és Daemon is teljesen elhanyagolja, titkolóznak előle és néha még figyelembe sem veszik, bár Daemon mindent megtesz azért, hogy ne essen baja, igazából árt neki ezzel. Milyen ironikus. Mivel ugye Katy és Daemon minimalizálja Deet, így neki csak Adam marad, akivel szorosabbra is fűzik a kapcsolatukat és nagyon jó irányba haladnak, aminek Adam halálával vége is lesz. Dee pedig egyedül marad, így tökéletesen értem, miért is lesz olyan, amilyen a későbbiekben, de ettől még nem szeretem ezt a változást és ezt nem Dee hibájaként írom fel, hanem leginkább Katyt okolom, mert teljesen kizárta Deet, amit egy igazi barátnőnek nem kellene megtenni.
Azért egy Dee szemszöge most már érdekelne, viszont abban már nem is reménykedek. Ennyit Deeről.

Mielőtt befejezném a spoilert, még annyit megemlítenék, hogy Dawsont direkt nem emlegettem, mert nekem nem volt túl mérvadó a jelenléte, keresés szempontból sem és a végkimenetel szempontjából sem.

Spoilerek vége!

Maga a regény stílusa hozta a megszokott formát. Szerethető volt, humoros, néhol szomorú és fordulatos. Kitűnik még a többi regény közül a sok káromkodásával is, ami néhol tényleg káromkodás néhol pedig csak ilyen kis szösszenet. Ebből a kedvencem még mindig határozottan a FÖLDÖNKÍVÜLI APRÓSZENTEK, ami felülmúlhatatlan.

Kerstin Gier: Időtlen szerelem 1. – Rubinvörös

Kerstin Gier: Időtlen szerelem 1. – Rubinvörös

Fülszöveg:

Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre - mint derült égből a villámcsapás - a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden!

Borító:

Nem hiszem, hogy meglepő lesz, ha azt mondom, ez most nem tetszik. Mindig próbálok keresni valami pozitívat a borítókon, de itt most annyi minden van összezsúfolva, hogy nem találok igazából, olyat ami tetszik. A színe nagyon nem jön be, az anyaga sem és a képek sem. De ennek ellenére felhívja magára a figyelmet a színeivel és legalább összhangban vannak a borítók, amire azért a Könyvmolyképző amúgy is figyelni szokott. 

Könyv:

Ez a rész tökéletes bevezetése lett a trilógiának. Előteremti a kívánt légkört és az alaphangulatot. Megismerhetjük a szereplőket és az egymás közti viszonyukat is. Nem igazán izgalmas, inkább egy könnyed sztori, amivel az egész időutazós alapot megkapjuk. 

Ugyebár a könyvek már kaptak filmeket is, amiket sikerült korábban megnéznem, mint a könyveket megvennem. Lehet nekem ezért nem is okozott akkora meglepetést a könyv. Viszont így is teljesen élvezhető és szerethető volt. Amennyire emlékszem a film is szinte teljesen könyv hű, még a szereplők is hellyel közzel hasonlítanak. Azt is ajánlom mindenkinek, szerintem megéri megnézni, persze inkább a könyv után, hogy ne járjatok úgy, mint én.

Nem is tudom hol kezdjem, de talán Gwennél és akkor mindenhova el tudunk jutni. Egy szokványos hősnő, aki visszahúzódó, az árnyékban nőtt fel egy meglehetősen furcsa és elég érzéketlen családban, így hát nem is furcsa, hogy ilyen kis különc lett. De ha ezektől nem lenne elég kívülálló, az sem segíti a helyzetét, hogy egy különleges képességgel van megáldva és így látja a szellemeket. Ami engem meglepett, még így az időutazás mellé, de a leginkább meglepő az volt, hogy ő ezt nem is igazán titkolta, elég gyakran szóba is állt a szellemekkel, nem zavarta, hogy ezért bolondnak nézik az emberek és a szellemek is néha. 

Gwen az anyjával és a kistestvéreivel él a ház emeleti részében, de nem igazán szerepeltek sokat ebben a részben. Jelen vannak néha, mint egy család, de nem tűnik szorosnak a viszonyuk. Nem egy tipikus családi idill, az amit kapunk. 

Viszont, amit igazán szerettem ebben a könyvben, az Gwen barátnője, Leslie. Minden könyvben megszokott már egy legjobb barátnő, de ezt a karaktert nagyon ritkán használják jól. Mindig elkopik már a történet negyedénél és semmi szerepe nincs. Itt éppen ellenkezőleg, végre egy jó barátnő karakter, akit az írónő használ is, nem csak úgy lóg a levegőben. Szerepel is, de nem nyomja el a főhőst, inkább segíti az előrehaladásban, vicces, szórakoztató és érdekes. Mint egy jó barátnő az életben is. Nagyon összhangban mozognak, jó a kapcsolatuk és remélem ez meg is marad, mert ha nem, akkor nagy gondok lesznek köztem és a könyv között. 

Gideon megosztó karakter nálam még. Érzek egy kis szimpátiát többnyire, de attól, hogy kedveljem még messze vagyunk. A hangulatváltásai és az érzelmi ingadozása kicsit érthetetlen, nyilván van valami oka, de ezt ugye nem tudtuk meg. 

A történet maga jó, nem veti szét az izgalom és a dráma, de az, aki nem nézte meg előre galád módon a filmet, annak egy nagyon jó kis rejtély is adott a könyvben, ami tényleg izgalmas. A fő gonosz itt még nem egyértelmű, mindenki mást tart annak, de mondjuk lehet sejteni, hogy ki is lesz az.  

Nekem nagyon bejött az egész, és ha tartja ezt a szintet a folytatás is, akkor jól kijövünk majd a könyvvel, de ha elveszik Leslie karaktere a továbbiakban, akkor morcos leszek. 

Brigid Kemmerer: Storm – Vihar (Elementálok 1.)

Brigid Kemmerer: Storm – Vihar (Elementálok 1.)

Fülszöveg:

Becca Chandler egyszer csak abban a helyzetben találja magát, hogy bármelyik fiút megszerezheti – bármelyiket, amelyiket nem akarja. Köszönhetően volt barátja hazug pletykáinak.
Egy este kimenti Chris Merricket az iskola parkolójában zajló verekedésből. Chris más. Egészen más: uralja a vizet –a testvérei pedig a tüzet, a levegőt és a földet. Erősek. Veszélyesek. Halál fiai.
És most, hogy ismeri az igazságot, Becca is.
Nehéz titkot tartani, ha az életed van veszélyben. Amikor megjelenik az iskolában Hunter, a titokzatos új fiú, és kiderül, hogy kivételes tehetsége van a rossz helyen a rossz időben lenni, Becca eleinte azt hiszi, bízhat benne. Ám Hunter hamarosan összecsap Chrisszel, és Becca már nem is tudja, ki rejtegeti a legveszélyesebb titkot.

Borító:

A borító nekem egy kicsit túl egyszerű, de az eddigi részek közül mondjuk még ez a legjobb. A színe megnyugtató és passzol a víz elemhez, így eddig még okés a dolog. De a szereplők NEM okésak. 

Az ikrek nem ikrek, de még csak véletlen sem lehetne őket összetéveszteni, esetleg sötétben csukott szemmel. Aki szerintem Chris lenne, hát végül is legalább egy helyes pasi, de én nem így képzeltem el. Michael legalább úgy van megjelenítve, mint leírva egy kissé különc karakter. De akkor sem tetszik.
Egyedül ami kifejezetten jól mutat az a sarokban az a kis mini villámlás, de nem erőltették túl.
Nem véletlen tekertem én át eddig ezt a könyvet, pedig mekkora kár lett volna kihagyni.
De mivel a mondás is tartja a külső megfog... ez most nem fog meg annyira.

Könyv:

Hát ez nehéz bejegyzés volt, háromszor gépeltem be, mert mindig elveszett. Ez a hátránya a telefonos alkalmazás használatának. Nézzétek el, ha kicsit össze- vissza lesz, mert elég idegesítő volt, hogy amit egyszer, kétszer vagy már háromszor is kigondoltam és beírtam az mindig csak elveszett. De ahogy mondtam is, mivel letöltöttem a Bloggert a telefonomra, így több könyvről tudok majd írni remélhetőleg.
Szóval a történet:

Nagyon meglepett és nagyon szerettem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire leköti majd a figyelmem és ennyire olvasmányos lesz. Egyszerűen olvastatta magát. Mostanában nem találtam olyat, ami miatt éjszaka is fennmaradtam volna, de ez a könyv ébren tartott.
Kicsit kiszámítható volt, de azért fordulatos és nem lehetett mindent előre tudni. De sejtéseim azért voltak, amik be is igazolódtak.
Becca egy olyan hősnő, aki végre nem egy ártatlan, szürke kisegér az iskola folyosójáról, hanem egy rossz hírbe hozott és a pletykák keresztüzében álló lány. Furcsán hangozhat hogy "végre", de tényleg így gondolom. Mindig csak a tökéletes és unalmas életből kilépő csajokkal ismerkedhetünk meg a könyvekben. Akik egy 180 fokos fordulattal teljesen megváltoznak és rájuk talál a szerelem is. Viszont ez az előélet hátrány is, mert a sok pletyka és piszkálódás miatt, néha túlgondolja a dolgokat és ez nem tetszett kimondottan benne, de hát ezzel jár ha az ember bizalmát lerombolják. Néha azért seggbe tudtam volna rúgni.
Becca hirtelen belecsöppen egy teljesen más világba ahol az emberek uralják az elemeket, több kevesebb sikerrel és ez a világ tele van veszéllyel. De azért a végén csak kiderül, hogy nem is biztos, hogy a természetfeletti jelenti rá a legnagyobb veszélyt.
A fordulatok nagyon jók, és elég sok is van belőlük, viszont valamennyire azért kiszámíthatóak.
Chris egy elég visszafogott jellem és ez azért idegesítő tud lenni. Tutyi- mutyi és kicsit gyerekes a viselkedése, ellenben Hunterrel, aki a szerelmi háromszögük harmadik csúcsa.
Hunter és Becca között jobban izzik a kémia, de erőltetett is a viszonyuk. Az őszinteség és bensőség is hiányzik a kapcsolatukból, pedig a felszínen jónak tűnik közöttük minden és Becca nem is igazán tudja mit is akar. De hát ez egy szerelmi háromszög lényege, hogy döntésképtelen az egyik fél. Mielőtt elfelejtem Hunter egyik plusz pontját a csajoknál, meg is említem. Ez pedig nem más mint Casper a kiképzett rendőrkutya. Aki annyira okos és lenyűgöző és imádni való. Nagyon tudom értékelni, ha egy történetben szerepet kap valami állat és nem csak megemlítés szinten van jelen.
Mindezek ellenére én valamiért Chris felé hajlok, a kiszámíthatatlansága miatt talán.
A Merrick család már maga elég beszámíthatatlan, egy rakás veszélyes kölyök, akik korlátlan erővel rendelkeznek és akik tudnak róluk félnek is tőlük.

Az egész Merrick család nagyon izgalmas alapanyagot ad a folytatásokhoz is. Nekem egy kicsit sokat szerepeltek, főleg Gabriel, de ennek csak az lehet az oka, hogy a következő könyvben ő van a középpontban, így meg kellett ismerni. Ennek az ismeretségnek nagyon örülök, mert eléggé megkedveltem, jobban, mint Christ és sokat várok el majd a könyvétől.
Becca legjobb barátnőjéről nem igazán szeretnék sokat mesélni, nekem teljesen olyan volt, mint Vee, a Csitt Csitt sorozatból. A főszereplő ellentéte és nekem annyira nem is szimpatikus.

A könyv annyira megtetszett, hogy amint kiolvastam már meg is rendeltem a következő kettő részt és már a polcon várnak, hogy sorra kerüljenek, így biztosan nem olyan sokára ők is megtalálhatóak lesznek itt. :D 

Jay Crownover: Nash -Marked Men 4

Jay Crownover:  Nash

Fülszöveg:

A múltjuk határozza majd meg a jövőjüket?
Saint Ford keményen dolgozott, hogy elérje gyerekkori álmát és nővér lehessen. Mivel teljesen a munkájára és a betegeire koncentrál, nincs hely az életében a szerelemnek. Nincs szüksége rá, hogy egy pasi belibbenjen a nyugodt, rendezett életébe - főleg ha az a bizonyos pasi felejthetetlenül szexi és korábban már összetörte a szívét a gimiben. A sötét Nash Donovan talán nem emlékszik rá vagy a fájdalomra, amit okozott neki. De feje tetejére állította a világát, és most megint megpróbálja ugyanezt.
Saintnek fogalma sincs róla, hogy Nash már nem csak egy egyszerű csábító, mint aki régen volt. Az, hogy rájött egy családi titokra, mindent megváltoztatott, és most próbál rájönni, milyen jövő elé néz. Nem terelheti el a figyelmét egy csinos kis ápolónő, akibe úgy tűnik, mindenhol beleszalad. Mégis, nem tagadhatja, hogy megvan köztük a vonzalom, ahogyan azt sem, hogy mennyire küzd ellene a lány. De a vicces, kedves és elképesztően gyönyörű Saint túl jó ahhoz, hogy egyszerűen csak elengedje, főleg mivel ő az egyetlen, akinek értelme is van az életében.
Amikor Nash rájön az igazságra a múltjával kapcsolatban, rájön, hogy lehet, hogy már el is veszítette Saint szívét, mielőtt igazán esélye lett volna küzdeni érte. Most Saintnak kell dönteni: Nash megéri-e a kockázatot, hogy megint kockáztassa a szívét?

Borító:

Még mindig nem szeretem, ha arc is látható egy borítón, de ilyen esetekben, amikor az az arc ennyire tökéletes és még a történet leírásához is passzol, elnézem ezt is. Azok a szemek.... hát nem nagyon lehet mit mondani, ha nézem a borítót, a szavak nem igazán jutnak eszembe. Viszont örültem volna egy olyan képnek inkább, amin nincs kapucni a fején és látszik egy kicsi legalább a fején lévő tetoválásból is. Ennek ellenére én ezzel is meg vagyok elégedve. 

Könyv:

Sokat agyaltam azon, hogy írjak- e erről a könyvről, mert nem az a tipikus, amit általában olvasok és a tartalma miatt nem is tudom teljesen kívülállóként szemlélni több okból is, ezért nekem ez egy személyesebb könyv, mint a többi. Jobban át tudtam érezni ezeket a helyzeteket, mint például egy vérfarkastámadást. Mondjuk ez a könyv jellegéből is adódik, mert minden természetfelettit nélkülöz (kivéve a természetfeletti jó pasikat).
De pont azért jutottam arra, hogy mégis megírom, mert legalább kicsit szélesítem a kört a blogon. Kell néha egy kicsit más is.

Nash sokban különbözik az eddigi srácoktól. Sokkal kedvesebb és őszintébb és nagyon nagyon dögös. Na jó ebben nem különbözik, a többiektől, mind szuper szexi pasi.
Nash története abban a korban játszódik, amikor a fiúk nagy része már meg van szelídítve, így a többiek is csak a nagy Ő-re várnak.
Nashről is ez a vágyakozás érződik valahol nagyon mélyen, mert mellé az élete teljesen a feje tetejére állt.
A nagybátyáról kiderül, hogy igazából nem is csak az, akinek eddig hitte, hanem az apja és ha ez a hír még nem lenne elég, súlyos beteg is és kórházba kerül. Ezek külön külön is sokkolóan hatnak az ember életére, de együtt teljes KO-t okozhatnak. Nasht is eléggé szétcsapja ez a hír és magába is zuhan tőle, de szerencsére megjelenik a fény is az alagút végén Saint személyében, aki ápolónő, így van némi belátása Phil, Nash apjának állapotába is.
Elég nehéz olvasmány ez a könyv, mert a szexjelenetek mellett elég nagy szerepet kap a betegség és a megküzdés is. Sok érzelem van a könyvben, így az olvasóban is, van hogy mérhetetlen harag vagy szomorúság, de persze vannak jó pillanatok is, amikor vadabb érzelmeket élhetünk át.
Saint és Nash viszonylag gyorsan egymásra hangolódik, de Saint elég magának való lány. Kicsit elvontnak mondható és talán még a fura lenne rá a legjobb jelző. Már ahhoz is kell egy kis másság, hogy valaki ápoló legyen, mert valljuk be őszintén a legtöbb ember nem szívesen csinálná, azt amit ő. Zárkózott és nincs túl sok önbizalma, de Nash sikeresen áttöri a falakat. 

Az ember azt gondolná, hogy már semmi újat nem tudnak hozni a sorozat könyvei, de ez nem igaz. Nagyon hasonló a történetvezetés, de minden könyv teljesen más. Itt is megvannak a hullámhegyek és völgyek, de ezeket gyorsan rendezik és annak ellenére, hogy ők maguk sem igazán tudják, hogy mit akarnak, belül még is érezhetik, mert mindig gyorsan visszatalálnak a másikhoz.
Az eddigi szereplők is egész sokat megjelennek, bár már nem olyan vadak mint voltak, azért még mindig nem átlagosak és ez egy nagyon nagy pozitívum.
Phil betegségéről Nash későn szerez tudomást, így gyorsan kell feldolgoznia a tényeket is, ami azért okoz nehézségeket. Mivel már nincs sok idejük együtt, ezért mindent, felpörgetett sebességgel kell végezniük. Phil, Rulera és Nashre hagyja a tetováló szalont és ha ez még nem lenne nekik elég nagy falat, akkor kapnak a nyakukba még egy szalont, amit teljesen nekik kell létrehozniuk, Phil kis iránymutatásaival. Ez a helyzet maga nehéz lenne, munka mellett, nem hogy még ismerkedésre is maradjon az embernek ideje. Nash ezt is megoldotta és én csak csodálni tudom ezért. 

Saint ápolónő, aki imádja a munkáját (ezt meg tudom érteni), de hajlamos túlzásokba esni. Ő is rengeteget dolgozik és haza is viszi néha a munkáját fejben.
Saint családi élete sem mondható messziről sem tökéletesnek, és ő is küzd ezzel. Mondjuk határozottan nincs olyan rossz helyzetben, mint Nash.

A mellékszereplők közül egyet szeretnék kiemelni, Royalt, Nash új szomszédját, aki csinos és vicces is. Nagyon csíptem a humorát és, hogy ennyire közvetlen, mondjuk ez már majdnem a túl közvetlen és a tapadós közé esik. Biztos, hogy nem véletlen érkezett meg ő sem. Annyira remélem, hogy ő lesz Asa szerelme. Mókás páros lenne a rendőrnéni és a bűnöző srác. 

Mindentől eltekintve ezek a srácok és lányok egy olyan összetartó családot alkotnak, amiről mindenki álmodozik és a legnehezebb helyzetekben is támogatják egymást.

MINDENKINEK ajánlom ezt a sorozatot és ezt a könyvet is. Emlékezetes marad annyi biztos.

On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?

On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?

Fülszöveg:

Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.
Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van,
két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?


Borító:

Egy elég visszafogott és egyszerű borítót kapott a könyv, de nagyon jó a minta és a könyvben is megjelenik, így extrán jó. A könyvben a varázslók köpenyére van hímezve, így mindenki felismeri, hogy ki varázserővel bíró és ki nem az.  Nagyon tetszik a virágok színe, imádom a kéket és a formájuk is nagyon különleges. Kicsit olyan egzotikus hatásuk van.

Könyv:

Nagyon féltem az elején, hogy ez a könyv sem fog tetszeni kimondottan, de ahogy egyre többet olvastam beleszerettem. Képes volt meghatni, megnevettetni és magával ragadni.
Nagyon meglepett, hogy mennyi szexuális utalás volt a könyvben, ahhoz képest, hogy a Vörös pöttyös könyvekben nem ez a megszokott, persze nem kimondott szexuális tartalom, csak ilyen kis finom jelzések, amik nagyon érdekesen hatottak, de teljesen megállták a helyüket. Kósza és Mia Anne között izzott a levegő egyfolytában, ha nem éppen a lábfétis miatt akkor a civakodás miatt, ami nagyon szórakoztató volt.

Ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a múltban játszódna, na meg a jelenben csak az eredetileg ott élő szereplők felcserélődnének és ezt a kis komikus szerepcserét követhetjük nyomon. Megleshetjük milyen is az, amikor egy 21.századi tini lány belecseppen a lovagkorba és teljes felháborodást okoz, az amúgy számunkra természetes viselkedésével. Nagyon szórakoztatóak tudnak ezek lenni, főleg mikor csak a bokáján akadnak ki. Az ottani normáknak persze nem felel meg Mia viselkedése, sőt még a ruházata sem általában, így mindenhol csak haragos tekinteteket és felháborodást hagy maga után.
Persze nem a múltban játszódik, hanem egy párhuzamos világban, ahol mindent beleng a mágia.
De ebbe nem megyek inkább bele, mindenki megízlelheti azt a világot, ha elolvassa a könyvet.

A szereplők tekintetében nagyon változatos felhozatalt kapunk, ez lehet azért van mert a lovagoktól a varázslókon át a tudósokig minden akad és így nem csak egyszerű embereket szerepeltet.
A lovagok közt is van, aki teljesen követ minden parancsot és hű minden elvhez és akad olyan is, akinek kétségei akadnak a parancskövetéssel. Ilyen lovag Kósza is, aki nagyon szerethető és még én is szerelmes lettem egy lovagba. Kósza küzd azzal, hogy elfogadják és jó lovag legyen, de Mia Anne miatt kénytelen ezekkel szembe menni.

Mia Anne egy elég nehéz gyermekkorral megáldott szereplő, aki máig magán viseli a múltbeli sérelmeket, és ha ez nem lenne elég még az iskolában is akadnak ellenségei, ami szerencsére nem olyan kifejezett szál a történetben, de elég erőteljesen jelen van az iskolai jeleneteknél. Az iskolai konfliktusok persze eltörpülnek amellett, hogy mindenki őt akarja megölni.

A főgonosz kiléte nem kifejezetten eltitkolt, elég egyszerű rájönni, ki is lehet az és ez annyira nem tetszett, jobban szeretek inkább megdöbbenni.

Az apját, Amont nem tudom hova rakni. Egyszer hideg, egyszer meleg és ilyen érzéketlen embert én még nem láttam, főleg mert nem mindig érzéketlen, ezt nem igazán értem mi váltja ki belőle. Persze nyilván ez egy betegség, de ha már ez a betegség jelen van, és mindig logikus döntéseket hoz, akkor tényleg mindig logikus döntéseket kellene hoznia, de ez nem minden esetben volt így, de legalább nem egy teljesen tökéletes szerető családot kaptunk, hanem egy kicsit nagyobb kihívást.  Hát ezt a jellemzést eléggé összekuszáltam, de ilyen érzelmeket vált ki belőlem, így ti is átérezhetitek ezt velem. :)

És végül még egy szereplő, akit imádok : Bo a ló, hatalmas arc. Egyetlen szava nincs, de a viselkedése hihetetlen, kötekedik, viccelődik és szívat mindenkit. Annyira meseszerű Kósza és Bo kapcsolata. Feltétel nélkül szeretik egymást és ez olyan kis örömlöket, ami fantasztikus és minden ember életébe kellene egy ilyen kapcsolat.

Az ellenségekkel, a dólényekkel is van némi problémám, ami nem más, mint az, hogy egyáltalán nem rémisztőek, mert ha belegondolok, hogy ezek fák, illetve a terméseik, világtól függően és varázserő felhasználástól, akkor nem kap el az az érzés, hogy úristen, ne most jönnek! Nem igazán tudom komolyan venni a veszélyt, amit jelentenek, ugyanakkor ötletes, hogy természeti elemeket használ, és már más művekben is bejött, hogy a fák harcoltak, szóval ízlések és pofonok gondolom.

!! Spoiler !!

A vége nekem nem tetszik kimondottan, főleg hogy milyen egyszerűen és gyorsan lerendezik a főgonoszt.

!! Spoiler vége !!

A vége függővég és a nagy Happy end lehetett volna a következő kötetben. Így nekem túl befejezett és a nagy dolgokra már nem kell várni. Persze van olyan, ami miatt érdemes lesz a folytatást olvasni, de nem várom tűkön ülve.

Összességében imádom igazából és eléggé magával ragadó.

NYEREMÉNYJÁTÉK!

Sziasztok!

Végre összeszedtem magam és a régóta rátok váró nyereményeket is.
Sokáig gondolkoztam milyen stílusú nyereményjátékot is szeretnék veletek játszani, de nagy nehezen döntésre jutottam, így egy idézetes, mit gondolsz a blogról fajta nyereményjátékot próbálok most összerakni nektek.

Nagy vonalakban az a feladatotok, hogy az e-mail címemre elkülditek nekem a válaszaitokat, a következő kérdésre.

 Mit szeretsz, vagy éppen mit nem szeretsz a blogban? Min változtassak, hogy több időt tölts el itt ?

Ez viszont nem a teljes játék, kerestem pár idézetet is, ami nekem nagyon tetszik, és nektek csak annyi a feladatotok, hogy megírjátok a szerzőt és a könyv címét.

1.  Ha egyvalamit megtanult ebből az egészből, az az volt, hogy milyen könnyű elveszíteni valamit, amiről azt hitte, hogy örökké az övé lesz.

2.  Úgy tartottam, hogy a legjobb barátoknak ne legyenek titkaik egymás előtt. De a való életben voltak titkok... és voltak nehezen megemészthető igazságok.

3.  Nem mehetsz vissza a múltba, ahhoz, ahogy a dolgok voltak. Amilyennek gondoltad őket. Minden, amid igazán van... az a most.

4.  Az elfojtott érzéseknek mindig oltári nagy kiakadás a vége, úgy árasztanak el mindent, mint a gátat átszakító víz. 

5.  Az emlékek úgyis ott bujkálnak valahol a felszín alatt, akár valóságosak, akár nem, és olyankor bukkannak elő, amikor kedvük tartja.

Több nyertest is sorsolok, így azt is írjátok meg, hogy mit szeretnétek nyerni, hogy könnyebb legyen az eredményhirdetés. Remélem nem mind ugyan azt szeretnétek majd, mert akkor igen nehéz dolgom lesz. :)

A nyeremények pedig a következők:

Beszámozom őket, így könnyebb lesz felismernem mit választottatok. :)

1.

 2.

3.

4.

Itt pedig láthatjátok mind a hármat a kis csomagolásukban. Ha belerakjátok egy könyvbe, akkor is csak ez a kis cuki pillangó látszik majd ki. 

(külön kerülnek kisorsolásra)

A következő 4 darab becsomagolva egyben. (De külön kerülnek kisorsolásra.)

 5.

 6.

7.

8.

 9.

A nyereményjáték feltételei összegezve:

1.  Írd meg a véleményed a blogról, mit változtassak vagy mit ne.
2. Írd meg kitől származik az idézet és melyik könyvben szerepel, ha egy sorozatból származik, akkor annak a könyvnek a címe kell, amiben elhangzik. 

3. Válassz egy könyvjelzőt és írd meg a számát. 

4. Az e-mail cím, amire várom a leveleket: jose.olvas95@gmail.com

5. A játék határideje pedig 2016. szeptember 5. 20 óra

Mindenkinek jó játékot kívánok!

Kim Harrington: Perception – A hatodik érzék (Clarity 2.)

Kim Harrington: Perception – A hatodik érzék (Clarity 2.)

Fülszöveg:

Mindenki hallott már Clarity „Clare” Fernről. A suliban is jól ismerik, ő a tisztánlátó lány, akinek elég csak megérintenie egy tárgyat, és rögtön emlékképek törnek rá a múltból.Csakhogy Clare egyáltalán nem akarja celebként ünnepeltetni magát. Jobban szeret a háttérbe húzódva csendesen szemlélődni. Különleges képességét nem váltja aprópénzre.
Valaki azonban Clare nyomába szegődik, csábító üzenetekkel és ajándékokkal halmozza el, ahol csak felbukkan a lány. Ki lehet a titkos csodáló? Vajon a vonzó Gabriel, aki miatt Clare szíve mindig hevesebben ver? Vagy talán a lány korábbi barátja, Justin, aki bármit megtenne, hogy újból összejöjjenek?
Egy biztos. Clare-nek mielőbb meg kell oldania a rejtélyt. Az üzenetek egyre baljósabbá válnak, ráadásul egy helybéli lánynak hirtelen nyoma vész. Clare nekilát az igazság felderítésének – mielőtt túl késő lenne.

Borító:

Annyira tökéletes, letisztult, egyszerű és lélegzetelállító. Még az sem zavar, hogy egy arc van a borítón, mert tökéletesen illik. Ráadásul annyira passzol a történethez is, leginkább az egyik jelenethez. Nagyon el lett találva. Sokkal szebb, mint az első rész borítója.

Könyv:

 Egy nagyon könnyed történet, amivel kezdtem a nyarat. Igen egy picit meg vagyok csúszva a bloggal, de hát nálam ez néha elő-elő fordul, de igyekszem összeszedni magam.
A sztori is nagyon laza, annak ellenére, hogy nyomozgatós ez a kötet is, mint az előző és néhol nagyon nyomasztó. Teljesen átérzed, amit Clare érez, legyen az rettegés vagy öröm. Nagyon jól meg vannak írva ezek a részek. Teljesen olyan volt, mintha engem is figyelt volna valaki.
Megtudhatjuk milyen az, ha fordul a kocka és bekerül egy olyan lány a népszerűek táborába, aki eddig a tápláléklánc alján volt. Van itt minden, furcsa barátságok, féltékenység, összetartás. De szerencsére a hirtelen jött népszerűség nem sodorja nagyon magával Claret és nem száll el teljesen, így ismerkedik össze Malloryval, aki nagyon szimpatikus és egy igazi egyéniség.
Clare családját is imádtam, igazi összetartó család és nem csak egy idilli képet kaptunk, hanem egy valós leírást, ami a valódi életben is simán előfordul.
A szerelmi háromszög még mindig tart és még intenzívebb lett. De nem értem Clare miért ilyen döntésképtelen, néha belenyúltam volna a könyvbe és csak megráztam volna, hogy válasszon már, nem igaz, hogy nem látja azt, amit mindenki, hogy melyik fiú is illik hozzá. A két fiú teljesen más elég könnyű dolga lett volna, ha kicsit összeszedi magát, de a végén sikerül neki dönteni és elégedett lettem a döntésével. Bár eléggé elhúzta, én a fiúk helyében nem szenvedtem volna ennyit érte.
A háttérszereplők is szerepeltetve vannak, megismerjük őket is kicsit jobban és ők is haladnak a sztorival. Változnak jó vagy éppen rossz irányba.
Teljesen jó könyv számomra egy hibája azért van. Mégpedig az, hogy már a könyv felétől teljesen nyilvánvaló volt, hogy ki is áll a dolgok hátterében, így semmi meglepetés nem volt. Ezen egy kicsit dolgozhattak volna, hogy ne legyen ennyire nyilvánvaló.
Ennek ellenére nagyon gyorsan a végére értem és nagyon élveztem, mindenkinek ajánlom, aki valami könnyed olvasmányra vágyik.