Jus Accardo: Touch - Érintés

Jus Accardo - Touch - Érintés

Fülszöveg:

Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája” is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges” gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.

Borítóról:

 Nem vagyok nagy rajongója a barna színnek, de ehhez a könyvhöz, kifejezetten illik. A borítón szereplő pasi nem olyan rossz, de én nem így képzeltem el Kalet, a szemei viszont pontosan olyanok, mint ahogy a könyvben olvashatjuk.  A háttérben az a fa nagyon illik a borítóra is és a történethez is passzol. Dez és Kale első találkozását juttatja eszembe.  A cím nagyon jól el lett találva. Jól megy a borító többi részéhez is és a betűtípus is tetszik.

Könyv:

A történet elején megismerjük a főhősnőt,  Deznee Crosst, aki egy nagyon vad és bulizós csaj. Minden hülyeségben benne van. Megismerkedünk a családjával. Az unokatestvérével nagyon jó viszonya van, ami nagyon tetszett, (mivel én is nagyon jóban vagyok az unokatestvéreimmel). Az apjával már nem ilyen jó a kapcsolata. Mindig ellenkezik vele és az életét az apja felbosszantásának szenteli. Erre a legjobb mód ugyebár, ha hazavisz egy ismeretlen fiút. 

Ez az ismeretlen fiú, pedig nem más lesz, mint a nagyon dögös Kale, akiről Dez semmit sem tud, azon kívül, hogy furcsán viselkedik. Így derül fény, az apja piszkos kis titkára. {SPOILER!} Lehet, hogy Dez egy nagyon kemény csaj, de azt kizártnak tartom, hogy legyen bárki bármilyen tökös, elmenjen egy olyan pasival, aki pár perce meg akarta ölni. {SPOILER VÉGE!} Menekülés során is bebizonyosodik, hogy Dez egy kemény csaj, aki odaüt, ha kell. {SPOILER!} Van egy rész, mikor harcra kerül a sor (nem csak egy ilyen rész van) és Dez egy serpenyővel kezd neki a harcnak. Hát én ott felnyerítettem. Mi ez az új mánia, hogy serpenyővel verik le az ellenséget? A Csontváros filmben is megjelent ez a cselekmény. {SPOILER VÉGE!} Dez és Kale nagyon aranyos párost alkotnak, habár nem egy pár. Kale nagyon édes, ahogy minden új neki és mindenre rácsodálkozik. Olyan, mint egy kisgyerek, akinek még minden új. Bár ha egy kicsit belegondolok, nagyon szomorú, hogy ennyi idősen kell ilyen dolgokat megtapasztalnia. A Denazen egy borzalmas hely, ahol robotokat csinálnak a különleges képességekkel rendelkező gyerekekből.
Azért Dez élete se egy álom. Csonka családban él, egyedül az apjával, aki nem is törődik vele. Egy kis szerelmi háromszöget is kapunk, ami egy kicsit más, mint az eddigi olvasmányaimban, ugyanis itt nem két új szerelem kerül szembe, hanem egy új és egy régi fiú küzd a lány kegyeiért.  Dez és Kale között néha úgy izzott a levegő, hogy féltem lángra kap a kezemben a könyv.
A könyvben nagyon sok mellékszereplő van, ami nagyban megnehezíti az olvasást. Sok szereplőt kell észben tartani és nem elég, hogy ez sok névvel jár, de a Hatosokhoz még egy képesség is társul, amit nem árt megjegyezni. Ami még furcsa volt nekem, hogy a mellékszereplők, nem átlagos szereppel bírnak. Sokuknak fontos szerepe van a történésekben.
Deznek a menekülés során olyan tervek pattannak ki a fejéből, hogy én tátott szájjal néztem. Annyi kreativitás és élet szorult ebbe a lányba, hogy az hihetetlen. Nem szoktam a női főszereplőket különösen szeretni, de őt egyszerűen imádtam. Voltak botlásai igaz, de annyira eleven és pörgős, hogy nem lehetett nem szeretni.
Ahogy közeledik a befejezés, egyre durvább és nagyobb csavarokkal találkozhatunk. A barátból könnyen ellenség lehet vagy az ellenségből barát. Nem lehet tudni, hogy ki kivel, van igazából, csak amikor már túl késő.
A befejezés után a könyvben találhatunk 2 fejezetet, ami Kale szemszögéből mutatja a dolgokat, ami valami fantasztikus ötlet. Más könyvekben is láttam már ilyet és mindben imádtam. Annyira jó egy kicsit máshonnan is megközelíteni az eseményeket.