2016. december 19., hétfő

Kerstin Gier: Időtlen szerelem 1. – Rubinvörös


Kerstin Gier: Időtlen szerelem 1. – Rubinvörös

Fülszöveg:

Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre - mint derült égből a villámcsapás - a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden!

Borító:

Nem hiszem, hogy meglepő lesz, ha azt mondom, ez most nem tetszik. Mindig próbálok keresni valami pozitívat a borítókon, de itt most annyi minden van összezsúfolva, hogy nem találok igazából, olyat ami tetszik. A színe nagyon nem jön be, az anyaga sem és a képek sem. De ennek ellenére felhívja magára a figyelmet a színeivel és legalább összhangban vannak a borítók, amire azért a Könyvmolyképző amúgy is figyelni szokott. 

Könyv:

Ez a rész tökéletes bevezetése lett a trilógiának. Előteremti a kívánt légkört és az alaphangulatot. Megismerhetjük a szereplőket és az egymás közti viszonyukat is. Nem igazán izgalmas, inkább egy könnyed sztori, amivel az egész időutazós alapot megkapjuk. 

Ugyebár a könyvek már kaptak filmeket is, amiket sikerült korábban megnéznem, mint a könyveket megvennem. Lehet nekem ezért nem is okozott akkora meglepetést a könyv. Viszont így is teljesen élvezhető és szerethető volt. Amennyire emlékszem a film is szinte teljesen könyv hű, még a szereplők is hellyel közzel hasonlítanak. Azt is ajánlom mindenkinek, szerintem megéri megnézni, persze inkább a könyv után, hogy ne járjatok úgy, mint én.

Nem is tudom hol kezdjem, de talán Gwennél és akkor mindenhova el tudunk jutni. Egy szokványos hősnő, aki visszahúzódó, az árnyékban nőtt fel egy meglehetősen furcsa és elég érzéketlen családban, így hát nem is furcsa, hogy ilyen kis különc lett. De ha ezektől nem lenne elég kívülálló, az sem segíti a helyzetét, hogy egy különleges képességgel van megáldva és így látja a szellemeket. Ami engem meglepett, még így az időutazás mellé, de a leginkább meglepő az volt, hogy ő ezt nem is igazán titkolta, elég gyakran szóba is állt a szellemekkel, nem zavarta, hogy ezért bolondnak nézik az emberek és a szellemek is néha. 
Gwen az anyjával és a kistestvéreivel él a ház emeleti részében, de nem igazán szerepeltek sokat ebben a részben. Jelen vannak néha, mint egy család, de nem tűnik szorosnak a viszonyuk. Nem egy tipikus családi idill, az amit kapunk. 
Viszont, amit igazán szerettem ebben a könyvben, az Gwen barátnője, Leslie. Minden könyvben megszokott már egy legjobb barátnő, de ezt a karaktert nagyon ritkán használják jól. Mindig elkopik már a történet negyedénél és semmi szerepe nincs. Itt éppen ellenkezőleg, végre egy jó barátnő karakter, akit az írónő használ is, nem csak úgy lóg a levegőben. Szerepel is, de nem nyomja el a főhőst, inkább segíti az előrehaladásban, vicces, szórakoztató és érdekes. Mint egy jó barátnő az életben is. Nagyon összhangban mozognak, jó a kapcsolatuk és remélem ez meg is marad, mert ha nem, akkor nagy gondok lesznek köztem és a könyv között. 
Gideon megosztó karakter nálam még. Érzek egy kis szimpátiát többnyire, de attól, hogy kedveljem még messze vagyunk. A hangulatváltásai és az érzelmi ingadozása kicsit érthetetlen, nyilván van valami oka, de ezt ugye nem tudtuk meg. 

A történet maga jó, nem veti szét az izgalom és a dráma, de az, aki nem nézte meg előre galád módon a filmet, annak egy nagyon jó kis rejtély is adott a könyvben, ami tényleg izgalmas. A fő gonosz itt még nem egyértelmű, mindenki mást tart annak, de mondjuk lehet sejteni, hogy ki is lesz az.  
Nekem nagyon bejött az egész, és ha tartja ezt a szintet a folytatás is, akkor jól kijövünk majd a könyvvel, de ha elveszik Leslie karaktere a továbbiakban, akkor morcos leszek. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése