On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Fülszöveg:
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.
Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van,
két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?
Borító:
Egy elég visszafogott és egyszerű borítót kapott a könyv, de nagyon jó a minta és a könyvben is megjelenik, így extrán jó. A könyvben a varázslók köpenyére van hímezve, így mindenki felismeri, hogy ki varázserővel bíró és ki nem az. Nagyon tetszik a virágok színe, imádom a kéket és a formájuk is nagyon különleges. Kicsit olyan egzotikus hatásuk van.
Nagyon féltem az elején, hogy ez a könyv sem fog tetszeni kimondottan, de ahogy egyre többet olvastam beleszerettem. Képes volt meghatni, megnevettetni és magával ragadni.
Nagyon meglepett, hogy mennyi szexuális utalás volt a könyvben, ahhoz képest, hogy a Vörös pöttyös könyvekben nem ez a megszokott, persze nem kimondott szexuális tartalom, csak ilyen kis finom jelzések, amik nagyon érdekesen hatottak, de teljesen megállták a helyüket. Kósza és Mia Anne között izzott a levegő egyfolytában, ha nem éppen a lábfétis miatt akkor a civakodás miatt, ami nagyon szórakoztató volt.
Ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a múltban játszódna, na meg a jelenben csak az eredetileg ott élő szereplők felcserélődnének és ezt a kis komikus szerepcserét követhetjük nyomon. Megleshetjük milyen is az, amikor egy 21.századi tini lány belecseppen a lovagkorba és teljes felháborodást okoz, az amúgy számunkra természetes viselkedésével. Nagyon szórakoztatóak tudnak ezek lenni, főleg mikor csak a bokáján akadnak ki. Az ottani normáknak persze nem felel meg Mia viselkedése, sőt még a ruházata sem általában, így mindenhol csak haragos tekinteteket és felháborodást hagy maga után.
Persze nem a múltban játszódik, hanem egy párhuzamos világban, ahol mindent beleng a mágia.
De ebbe nem megyek inkább bele, mindenki megízlelheti azt a világot, ha elolvassa a könyvet.
A szereplők tekintetében nagyon változatos felhozatalt kapunk, ez lehet azért van mert a lovagoktól a varázslókon át a tudósokig minden akad és így nem csak egyszerű embereket szerepeltet.
A lovagok közt is van, aki teljesen követ minden parancsot és hű minden elvhez és akad olyan is, akinek kétségei akadnak a parancskövetéssel. Ilyen lovag Kósza is, aki nagyon szerethető és még én is szerelmes lettem egy lovagba. Kósza küzd azzal, hogy elfogadják és jó lovag legyen, de Mia Anne miatt kénytelen ezekkel szembe menni.
Mia Anne egy elég nehéz gyermekkorral megáldott szereplő, aki máig magán viseli a múltbeli sérelmeket, és ha ez nem lenne elég még az iskolában is akadnak ellenségei, ami szerencsére nem olyan kifejezett szál a történetben, de elég erőteljesen jelen van az iskolai jeleneteknél. Az iskolai konfliktusok persze eltörpülnek amellett, hogy mindenki őt akarja megölni.
A főgonosz kiléte nem kifejezetten eltitkolt, elég egyszerű rájönni, ki is lehet az és ez annyira nem tetszett, jobban szeretek inkább megdöbbenni.
Az apját, Amont nem tudom hova rakni. Egyszer hideg, egyszer meleg és ilyen érzéketlen embert én még nem láttam, főleg mert nem mindig érzéketlen, ezt nem igazán értem mi váltja ki belőle. Persze nyilván ez egy betegség, de ha már ez a betegség jelen van, és mindig logikus döntéseket hoz, akkor tényleg mindig logikus döntéseket kellene hoznia, de ez nem minden esetben volt így, de legalább nem egy teljesen tökéletes szerető családot kaptunk, hanem egy kicsit nagyobb kihívást. Hát ezt a jellemzést eléggé összekuszáltam, de ilyen érzelmeket vált ki belőlem, így ti is átérezhetitek ezt velem. :)
És végül még egy szereplő, akit imádok : Bo a ló, hatalmas arc. Egyetlen szava nincs, de a viselkedése hihetetlen, kötekedik, viccelődik és szívat mindenkit. Annyira meseszerű Kósza és Bo kapcsolata. Feltétel nélkül szeretik egymást és ez olyan kis örömlöket, ami fantasztikus és minden ember életébe kellene egy ilyen kapcsolat.
Az ellenségekkel, a dólényekkel is van némi problémám, ami nem más, mint az, hogy egyáltalán nem rémisztőek, mert ha belegondolok, hogy ezek fák, illetve a terméseik, világtól függően és varázserő felhasználástól, akkor nem kap el az az érzés, hogy úristen, ne most jönnek! Nem igazán tudom komolyan venni a veszélyt, amit jelentenek, ugyanakkor ötletes, hogy természeti elemeket használ, és már más művekben is bejött, hogy a fák harcoltak, szóval ízlések és pofonok gondolom.
!! Spoiler !!
A vége nekem nem tetszik kimondottan, főleg hogy milyen egyszerűen és gyorsan lerendezik a főgonoszt.
!! Spoiler vége !!
A vége függővég és a nagy Happy end lehetett volna a következő kötetben. Így nekem túl befejezett és a nagy dolgokra már nem kell várni. Persze van olyan, ami miatt érdemes lesz a folytatást olvasni, de nem várom tűkön ülve.
Összességében imádom igazából és eléggé magával ragadó.
Könyv:
Nagyon féltem az elején, hogy ez a könyv sem fog tetszeni kimondottan, de ahogy egyre többet olvastam beleszerettem. Képes volt meghatni, megnevettetni és magával ragadni.
Nagyon meglepett, hogy mennyi szexuális utalás volt a könyvben, ahhoz képest, hogy a Vörös pöttyös könyvekben nem ez a megszokott, persze nem kimondott szexuális tartalom, csak ilyen kis finom jelzések, amik nagyon érdekesen hatottak, de teljesen megállták a helyüket. Kósza és Mia Anne között izzott a levegő egyfolytában, ha nem éppen a lábfétis miatt akkor a civakodás miatt, ami nagyon szórakoztató volt.
Ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a múltban játszódna, na meg a jelenben csak az eredetileg ott élő szereplők felcserélődnének és ezt a kis komikus szerepcserét követhetjük nyomon. Megleshetjük milyen is az, amikor egy 21.századi tini lány belecseppen a lovagkorba és teljes felháborodást okoz, az amúgy számunkra természetes viselkedésével. Nagyon szórakoztatóak tudnak ezek lenni, főleg mikor csak a bokáján akadnak ki. Az ottani normáknak persze nem felel meg Mia viselkedése, sőt még a ruházata sem általában, így mindenhol csak haragos tekinteteket és felháborodást hagy maga után.
Persze nem a múltban játszódik, hanem egy párhuzamos világban, ahol mindent beleng a mágia.
De ebbe nem megyek inkább bele, mindenki megízlelheti azt a világot, ha elolvassa a könyvet.
A szereplők tekintetében nagyon változatos felhozatalt kapunk, ez lehet azért van mert a lovagoktól a varázslókon át a tudósokig minden akad és így nem csak egyszerű embereket szerepeltet.
A lovagok közt is van, aki teljesen követ minden parancsot és hű minden elvhez és akad olyan is, akinek kétségei akadnak a parancskövetéssel. Ilyen lovag Kósza is, aki nagyon szerethető és még én is szerelmes lettem egy lovagba. Kósza küzd azzal, hogy elfogadják és jó lovag legyen, de Mia Anne miatt kénytelen ezekkel szembe menni.
Mia Anne egy elég nehéz gyermekkorral megáldott szereplő, aki máig magán viseli a múltbeli sérelmeket, és ha ez nem lenne elég még az iskolában is akadnak ellenségei, ami szerencsére nem olyan kifejezett szál a történetben, de elég erőteljesen jelen van az iskolai jeleneteknél. Az iskolai konfliktusok persze eltörpülnek amellett, hogy mindenki őt akarja megölni.
A főgonosz kiléte nem kifejezetten eltitkolt, elég egyszerű rájönni, ki is lehet az és ez annyira nem tetszett, jobban szeretek inkább megdöbbenni.
Az apját, Amont nem tudom hova rakni. Egyszer hideg, egyszer meleg és ilyen érzéketlen embert én még nem láttam, főleg mert nem mindig érzéketlen, ezt nem igazán értem mi váltja ki belőle. Persze nyilván ez egy betegség, de ha már ez a betegség jelen van, és mindig logikus döntéseket hoz, akkor tényleg mindig logikus döntéseket kellene hoznia, de ez nem minden esetben volt így, de legalább nem egy teljesen tökéletes szerető családot kaptunk, hanem egy kicsit nagyobb kihívást. Hát ezt a jellemzést eléggé összekuszáltam, de ilyen érzelmeket vált ki belőlem, így ti is átérezhetitek ezt velem. :)
És végül még egy szereplő, akit imádok : Bo a ló, hatalmas arc. Egyetlen szava nincs, de a viselkedése hihetetlen, kötekedik, viccelődik és szívat mindenkit. Annyira meseszerű Kósza és Bo kapcsolata. Feltétel nélkül szeretik egymást és ez olyan kis örömlöket, ami fantasztikus és minden ember életébe kellene egy ilyen kapcsolat.
Az ellenségekkel, a dólényekkel is van némi problémám, ami nem más, mint az, hogy egyáltalán nem rémisztőek, mert ha belegondolok, hogy ezek fák, illetve a terméseik, világtól függően és varázserő felhasználástól, akkor nem kap el az az érzés, hogy úristen, ne most jönnek! Nem igazán tudom komolyan venni a veszélyt, amit jelentenek, ugyanakkor ötletes, hogy természeti elemeket használ, és már más művekben is bejött, hogy a fák harcoltak, szóval ízlések és pofonok gondolom.
!! Spoiler !!
A vége nekem nem tetszik kimondottan, főleg hogy milyen egyszerűen és gyorsan lerendezik a főgonoszt.
!! Spoiler vége !!
A vége függővég és a nagy Happy end lehetett volna a következő kötetben. Így nekem túl befejezett és a nagy dolgokra már nem kell várni. Persze van olyan, ami miatt érdemes lesz a folytatást olvasni, de nem várom tűkön ülve.
Összességében imádom igazából és eléggé magával ragadó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése