2015. október 17., szombat

Jennifer Armentrout: Opposition – Ellenállás (Luxen 5.)


Jennifer Armentrout: Opposition – Ellenállás (Luxen 5.)

Fülszöveg:

Katy tudja, hogy a luxenek érkezésének éjszakáján a világ megváltozott.
Nem hiszi, hogy Daemon örömmel fogadja a saját fajtáját, hiszen a luxenek azzal fenyegetőznek, hogy minden embert és hibridet kiirtanak a Földön. Azonban a jó és rossz közötti választóvonal elmosódott, a szerelem pedig könnyen a végzetévé – mindannyiuk végzetévé – válhat.
Daemon mindent megtesz, hogy megmentse, akit szeret – akkor is, ha ez egyenlő az árulással.
Egy valószerűtlen ellenséggel kell társulniuk, hogy esélyük legyen túlélni az inváziót. Azonban amikor már lehetetlen eldönteni, ki van mellettük és ki ellenük, a világ összeomlik körülöttük. Talán fel kell áldozniuk mindent, a legdrágább kincsüket is, hogy a barátaik és az emberiség fennmaradását biztosíthassák…
A Földön háború dúl. És akármi lesz a vége, az életben maradottak számára a jövőben minden megváltozik.

Borító:
Imádom! Pepe tökéletes Daemon, ennél tökéletesebben elképzelni se lehetne, de ezt már nem is egyszer megénekeltem nektek. Fantasztikus Daemon és a borítókon is nagyon jól mutat, szerintem ehhez kétség sem fér. Katy is nagyon jó, ezen a borítón, talán a legjobb az összes többi között, mert nem látszik. Sajnálom, ez lehet, hogy gonosz, de én nem szeretem a modellt, aki a könyveken Katyt próbálja alakítani. Nekem abszolút nem Katys.
A színek teljesen jók, összhangban vannak. A hangulat is teljesen illik a könyvhöz Daemon és Katy távolsága is jól ábrázolja a hangulatot és a háttérben az a hullócsillag is nagyon betalált.

Könyv:
A befejező köteteknél mindig kettős érzés van bennem, mert hát szeretném is elolvasni, de közben húzom is olvasás közben, mert vége a sztorinak és mi lesz velem Daemon nélkül, vagy mi lenne velem, ha ne adj Isten, történik valami Daemonnel.
Gondolkoztam, hogy milyen szempontok alapján írjam is meg a posztot és a jegyzeteim végül a szereplők alapján készítettem el. Úgyhogy most végigmegyek a főbb szereplőkön és egy pár mondatban összefoglalom az érzéseimet velük kapcsolatban, ezek inkább erre a kötetre vonatkoznak, bár néha, néha vissza is tekintgetek majd.
Kivételesen nem a fő alanyokkal kezdem, hanem inkább a mellékszereplőkkel.
Ha nem lépünk olyan nagyot a főszereplőktől, akkor talán hozzájuk legközelebb a családjuk áll, hölgyeké az elsőbbség, így nézzük mi a helyzet Dee-vel. Sajnos én egyszerűen utálom már kötetek óta. Az első könyvben a kedvessége és a lelkesedése nagyon megfogott és megszerettem és ahogy haladtunk előre olyan jellemfejlődésen ment keresztül, hogy egy szép acélrúddal ütném vissza a saját bolygójára. Egy elkényeztetett hülye picsa se hoz ki ennyire a sodromból, mint Dee. A sok tragédia, ami érte okod adna arra, hogy megértsem, hogy hát szegénynek, de rossz. Csak az a baj, hogy ilyenkor eszembe jut, hogy a történet legelején is érte egy hatalmas veszteség és akkor össze tudta magát szedni és életvidám is volt. Most meg… gyenge és befolyásolható. Egy pillanat alatt megvezethető és képes hátat fordítani mindenkinek. Ez nem csak az invázió miatt lehet, mert nekem se utána se előtte nem tűnt normálisnak. Utálom Dee-t. Sajnálom, de tényleg.
Lépjünk is tovább nézzünk egy olyan karaktert, akit tetőtől talpig imádtam, ő pedig nem más, mint a mi kemény katonánk, Archer. Végre több szerepet kapott, viszonylag sokat is szerepelt a lapokon (szerencsére). Archer iszonyat jó karakter, Daemon végre méltó ellenfelet kapott a szájkaratéhoz. Minden egyes szóváltásukat aranyba kellene önteni, hát én dőltem a nevetéstől, mikor ezek ketten vitáztak. Archer mondjuk magában is imádnivaló. Kár, hogy ilyen későn került képbe, de remélem még hallunk róla, a további novellákban.
Luc még mindig a legrelytéjesebb szereplőnk. Nem tudunk róla semmit, mégis minden pillanat élvezetes, ahol feltűnik. Nekem szimpatikus a srác és jobban örültem volna, ha egy kicsit többet foglalkozunk vele is, vagy egy kicsivel több infót kapunk róla, de az meg lehet rontott volna az összképen, na mindegy… Nagyon szuper volt, ennyi a lényeg.
Az utolsó mellékszereplő páros, akiket még meg szeretnék említeni, Beth és Dowson. Ők se szerepelnek túl sokat, főleg Beth, de azért érezhető a jelenlétük egész könyv alatt. Mindenki izgul egy kicsit értük és kíváncsian várja, hogy az új kis földönkívüli bébink megérkezik avagy sem. Erre választ találtok, ha elcsoszogtok a könyvesboltba, vagy ha olyan lusták vagytok, mint én akkor pár kattintással megrendelitek a könyvet.
Felüti a fejét egy ,,új” faj is a Földön, ők teljesen a mi szeretett szereplőink ellentétei. Gonosz luxenek, akik pusztítanak és felégetik a világot maguk körül. Köréjük épült az egész történet, de ügyesen megoldva mégis a jók vannak a középpontban mindig.
Daemon és Katy kapcsolata most sem zökkenő mentes, én egyszerűen nem értem, hogy tudnak ennyi mindent túlélni és legfőképp együtt. Imádom őket, hogy ilyen szuperek. Szóval azért vannak hullám hegyek és völgyek, de ők így is meg tudják találni a tökéletes megoldást, még ha az a megoldás teljesen hajmeresztő ötlet is. Ez a történet gyönyörű példája, annak, hogy az ellenséged ellensége a barátod is tud lenni, még ha a barát szó erősen idézőjeles is. Daemon változatlanul egy édes bunkó pasi, akinek az esze nem mindig azon jár mint kellene, de Katy ebben is tudja támogatni és ő is kap az alkalmakon. Katynél erősebb hősnőt én még nem láttam. Olyan dolgokkal kell most is szembenéznie, hogy minden ember egy kis része belepusztulna, lehet hogy neki is pusztul, de mégse vonul be egy sarokba és sír vagy épp változik át egy kiállhatatlan picsává, mint Dee. Egyszóval Katy és Daemon párosa legyőzhetetlen és ez így van jól.
Mivel ez az utolsó kötet így mindenki hatalmas elvárásokkal indul neki, de szerintem minden elvárást felülmúl. Azt hittem, hogy az előző rész durva a halálok miatt, de ez még azt is lekörözte. Folytak a könnyeim egy bizonyos résznél és az a leküzdhetetlen érzés kerített hatalmába, mikor érzed és tudod, hogy valami nincs rendben, de mint hőseinkkel is előfordult a könyvben, nem tudsz nem odanézni, jelen esetben bármilyen kétségbeejtő dolog is következik muszáj olvasnod. Nagyon nagyon durva volt.  De nem egy ilyen melankólikus az egész könyv, ez csak a legdurvább jelenet.
Teljesen rendben van a könyv. Isteni. Mindenki, aki teheti olvassa el. Talán a legszuperebb utolsó könyv, az utolsó könyvek történelmében.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése