2014. július 16., szerda

Új szerzemények




Ma kiszállították, ezt a három gyönyörű könyvet.
 Az Érintésre már régóta fentem a fogam, de eddig még nem jutottam el addig, hogy meg is vegyem, mert mindig kiadtak, valami újat és erre már nem maradt keret.
 A Természetfölöttivel csak nemrég akadtam össze, de egyből megfogott a története, kíváncsian várom már, hogy maga a könyv is annyira fog-e tetszeni, mint a fülszöveg.
 Az Ami láthatatlan című könyvet ajándékba kaptam a másik kettő mellé, de leírás alapján ez is jónak ígérkezik.



Fülszövegek:



Jus Accardo : Touch – Érintés


Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalin függő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot.
De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája” is más – mint az elsőre látszott.
Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges” gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni.
A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.



Kiersten White : Paranormalcy – Természetfölötti



Hi, Evie vagyok és tulajdonképpen teljesen normális. Legalábbis mindig ezt hittem magamról, leszámítva, hogy a legjobb barátnőm sellő, a volt barátom pedig tündér. Annyit még hozzátennék az igazsághoz, hogy én vagyok az egyedüli a világon, aki felismerem a paranormális lényeket, akárhogy álcázzák is magukat. Ezért is dolgozom a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál. Ennyit akkor a normalitásról. De aztán bejött Lend a képbe. Iszonyú helyes srác, nagyon figyelmes, egyébként alakváltó. Felbolygatta az egész eddigi kis életemet, nem beszélve egy sötét jóslatról, amely egy az egyben rám illik. Pedig én egyáltalán nem vagyok gonosz, csak valami félreértés lehet az egész. Utána kell járnom: tudni akarom végre, hogy ki is vagyok valójában, de a legfontosabb: Nem akarom Lendet elveszíteni!

Vámpírok.
Látom, amit ti nem láttok.
Vérfarkasok.
Megtalálom, ami rátok vadászik.
Tündérek.
Megvédelek benneteket.
Alakváltók.
Most én sem tudlak megvédeni titeket.



Andrew Clements : Ami láthatatlan


Bobby Philips már korábban is érezte néha úgy, hogy láthatatlan. Például ha rámosolygott egy roppant népszerű szép lányra, és az valósággal keresztülnézett rajta. De mi történik, amikor ez a tökéletesen normális középiskolás fiú egy reggel a fürdőszobában kilép a zuhany alól, és nem látja magát? És ez nem a képzelete játéka, ő pedig nem afféle tébolyult tudós, aki a világ leigázására készül. Bobby nem akart láthatatlanná válni, az egész csupán megesett vele. Az a legrosszabb az egészben, hogy erről senkivel sem beszélhet anyán és apán kívül. Esete rögtön minden lap címoldalára kerülne. Időre van szükség, hogy valami kiutat találjanak. Mert addig Bobby számára nincs iskola, se barátok, sem megszokott élete, addig ő nem létezik, eltűnt személynek számít. És akkor találkozik Bobby egy szép nap a könyvtárban Aliciával. A lány vak, és a fiú nem tehet mást: szóba áll vele, aztán bizalmába, és végül a szívébe fogadja. És mi is bízni kezdünk benne, hogy Alicia fogja visszavezetni barátját az életbe. Andrew Clements, több díjnyertes ifjúsági regény szerzője lebilincselő történetet írt a fiútól, aki láthatatlanná válik, és ettől megtanul látni - látni olyasmit is, amire fel se figyelt odáig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése